Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)

1999-06-01 / 5. szám

APRÓSÁGOK Szemünk fénye Tiszaföldváron hagyomá­nyai vannak a gyermeknapi rendezvényeknek. Sok játék, jóízű nevetés mindig velejá­rója volt a június első vasár­gyerekek kedvenc zenéje, a “hipofízis” törpék nagyleme­ze. Dobróka András a műve­lődési ház igazgatója hol mű­sorközlőként, hol, mint disc jockey vezette a rendezvényt. A kellemes zene mellett több helyszínen játszhattak Az apró csemeték szívesen cirógatták a kiscsikót, melyet Rácz Lajos hozott el. Természetesen a csikó ma­máján lehetett lovagolni, amely után engedelmesen baktatott a csikó, tanulván, hogy mi lesz a dolga jövőre. szemünk fé­nyei, a gye­rekek. Hul­­lahoppoz­­hattak az óvoda előtt, rajzoltak az aszfaltra, az erősebbek kötélhúzás­ban próbál­hatták ki magukat. Az ügyesek ka­rikát dobáltak, vagy a darts versenyen vehettek részt. Természetesen minden játék­ban díjtalanul vehettek részt gyermekeink, s a fagyi is ol­csóbb volt egy 10-essel ezen a napon. A gyermekeik mellett a szülők is versengtek a zsák­­banfutó versenyen. Nagy si­kere volt a lovaglásnak is, mely a Tiszaföldvári Lovasklub telivérein történt. Nagy sikere volt Makó Miska bácsi póni-fogatának. Minden fordulónál tömve volt a kocsi apró és még ap­róbb csemetékkel. Ugyan a szekér nincs ellátva ABS- rendszerrel, de a kocsi ott állt meg, ahol akart. Még akkor is, ha egy elámult, csodálko­zó gyerkőc a fogat elé lépett. A gyere­kek vi­­songva élvezték a kocsi­zást. Jó ér­zés volt látni, hogy sok kismama látogatott el a ren­dezvényre kerekedő “poci­val”, gyermekkocsit tolva, ahol egy-két apróság futko­napi vidám napnak. Idén a gyermeknap május utolsó vasárnapjára esett. A rendezvényt a Tiszaföldvári Nagycsaládosok Szövetsége rendezte az óvónők, a szak­középiskolás tanulók és a he­lyi művelődési ház aktív se­gítségével. A hűvös gimnázi­umi parkoló és a park ideális hely volt az idelátogatók szá­mára. Már messziről felhívta a figyelmét a látogatónak a 1999. JÚNIUS # 0 0 sott. Ami még jobb volt, hogy a “papi” is elkísérte őket. Együtt volt a család, együtt szórakoztak azon a napon, amely szemünk fényéről, a gyermekről szót. Szemünk fényéről, aki az év további háromszázhatvannégy napjá­ban is pislákol, csak a min­dennapok rohanásában nem vesszük mindig észre ezt a bátortalan lángot. G. A. <0>¥ШNoША1» F'dUP)¥Ä(^©^

Next

/
Thumbnails
Contents