Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)

1999-06-01 / 5. szám

1999. JÚNIUS VEGYSZERREL VAGY NÉLKÜLE? 9 f Ahol nincs másodosztályú áru Óvónőből az év biogazdája Kiss Imréné, Pannika 1998- ban megkapta az esztendőnként csupán egyetlen embernek kiosz­tott, “Az Év Biogazdája” címet. Elnyerte a Kiskertbarát Mozga­lom födíját is. Erre a hírre akkor kapja fel igazán a fejét az ember, ha meg­hallja, hogy Pan­nika óvónő volt. Az egyik alkalom­mal néhány szülő által kellően fel­bosszantva érke­zett haza, s mivel akkoriban a fizeté­se is alig érte el az ezerháromszáz fo­rintot, kertészmér­nök férje döntő el­határozásra jutott. Két növényt fel­mutatva kérdezte Pannikától: Mik ezek? - Az egyik paprika a másik paréj, - hangzott a válasz. - Jól van, akkor holnaptól kezdve nem mész dolgozni, ker­tészkedni fogsz. Ennyiből állt Pannika pálya­­módosítása. Családja számára elég jól alakultak a dolgok addig, míg a fóliázás “ment”. Később az olajtüzelés majdnem ráfizetéses volt. A ‘80-as évek végén tetőzött a fóliakertészet vesztesége. Új dolgok után kellett nézni. Pannika olvasó emberként mindig fogékony volt az újra. A nyugati világot járva és a sajtót böngészve megütötte a szemét a bio-élelmiszerek nagy keletje. Az ő fejéből pattant ki és a férje egyetértésével találkozott a gon­dolat: érdemes lenne biokerté­szettel foglalkozni még akkor is, ha igen szigorúak a követelmé­nyek. Először el kell végezni a Biokultúra Egyesület két éves is­koláját, s csak akkor lehet elkez­deni a termelést. Pannika 1986. óta foglalkozik biokertészkedéssel. Az első ko­molyabb termény, amire megkap­ta a jogosítványt, öt-hat évi felté­telteremtés eredménye. Arra néz­ve, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelni, íme egy jellemző példa: Tavaly a Kiss család egyezsé­get kötött egy német vállalkozó­val. Eleve olyan növényeket kel­lett keresniük, melyek kelendők Nyugaton. Itthon az igazi reform­konyhában használatos növények még nem slágerek igazán. Csak egy szűk réteg fogyasztja azokat, az tudja megfizetni. A német vál­lalkozó a termelés megkezdése előtt talajmintát vett, s azt Néme­tországban vizsgálta meg. A pa­lántázáskor és a betakarításkor ugyanígy járt el, de csak azután küldte az értesítést: minden rend­ben. A magyar hozzáállás mi­att mégis du­gába dőlt az üzlet. A hűtő­­ház gördített akadályokat nyélbeütésé­hez. Úgy tű­nik, más té­nyezők miatt sem lesz Ma­gyarországon sikerágazat, nem foglal el ezer hektárokat a biokertészet. Magas­fokú szakmai hozzáértést igényel az ilyen termelés, nehéz piaci kö­rülmények és irdatlan minőségi követelmények vannak. A biogaz­dálkodásban nincs másodosztályú áru. Ott csak áru és szemét van. Nehéz olyan embert találni, aki ezt a munkát úgy végzi, ahogy kell. Pannikáék számára a felvevő­piac megkeresése, kiépítése is hosszú időt vett igénybe. A Biokultúra Egyesület segítségével létrehoztak a budai rózsadombon, a Frankel Leo és a Török út ke­reszteződésnél egy biopiacot. Ott csak azok árulhatnak, akiknek szakirányú oklevelük és pecsétjük van. Erre a helyre azért esett a vá­lasztás, mert ott kellett megnyitni a piacot, ahol van fizetőképes ke­reslet, ahol nem azt kérdik, hogy miért olyan drága a saláta, hanem azt tudakolják, hogy lesz-e piac a következő szombaton is? Azok a rákos betegek - főleg az emésztőszervi betegségekben szenvedők - akik képtelenek a hagyományos ételek megemész­tésére, a Gerzson kúrát alkalmaz­va növényi nedvek fogyasztásá­val próbálják meghosszabbítani életüket. Pannikáék elvállalták, hogy biztosítják ezeknek a bete­geknek az ellátását. Elsőbbséget ők élveznek. Ami termény meg­marad, azt adják el piacon. Annak ellenére, hogy a Kiss házaspár mindkét tagja diplomás, igen kemény fizikai munkát vé­geznek. A zöldség szakma mindig éjszakázást is jelentett, hogy reg­gel friss áru kerüljön a piacra. Egész napi kemény munka után megtörni az éjszakát, s utána árul­ni a terményeket, nem könnyű feladat. S Pannikára ez is hárul. Szombatonként hajnali háromkor kel. Szerencsére már jól ismerik a piacon, hosszú sor áll a standja előtt. Ennek köszönhetően már tíz órára elkel az áruja, s indulhat ha­za. Aztán pillanatnyi szusszanás után folytatódik a könnyűnek nem nevezhető munka. S. B. Kiskerti növényvédelmi tudnivaló BURGONYA- ÉS PARADICSOMVÉSZ Nem tévedünk sokat, ha azt állítjuk, hogy a burgonyának és a para­dicsomnak ez a legveszedelmesebb gombabetegsége. Idegen nevén: fitoflóra. A kórokozó világszerte elterjedt. Gyakorlatilag minden évben káro­sít, s számára kedvező körülmények - csapadékos, szeles, hűvösebb időjárás - között gyors lefolyású járványokat képes előidézni. Ilyenkor napok alatt megsemmisítheti a burgonya és a paradicsom lombozatát. A kórokozó általában júniusban, a sorok záródása után jelenik meg. A le­velek előbb barnán foltosodnak, majd leszáradnak, nedves időben elrot­hadnak. Az első tünetek rendszerint az alsó levelek csúcsán, szegélyén jelennek meg. A burgonyagumókat és a zöld paradicsombogyókat is megtámadja, felhasználhatatlanná téve azokat. A gumókon szürke, ke­mény, ráncosodó foltok láthatók. A rothadás az egész gumóra kiterjed­het. A gomba főként a burgonyagumó rügyeiben és a talajban lévő fer­tőzött növényi maradványokkal telel át. A tenyészidőben rajzóspórákkal szaporodik. A rajzóspórák a levelesek légzőnyílásain ke­resztül fertőznek. Ha lemosódnak a talajba, kialakulnak a jellegzetes gumótünetek. A védekezés leghatásosabb módja a megelőző jellegű permetezés. Virágzás és sorzáródás előtt mindenképpen permetezzünk. Viszonylag sok szer áll rendelkezésre. Erős fertőzés esetén felszívódó hatóanyagú szereket használjunk. A védekezések során váltogassuk a szereket. SZÜRKEPENÉSZ A SZŐLŐN A szürkerothadás (botritisz) a szőlő harmadik legveszélyesebb gom­babetegsége a peronoszpóra és a lisztharmat után. Olyan kórokozó ez, mely egyaránt veszélyeztet zöldségnövényt, szőlőt, dísznövényt és szántóföldi kultúrát. A szőlőben sokan csak az éréskor szüret előtt számolnak vele, ám nem árt tudni, hogy a fejlődés­ben lévő fürtöket is megtámadja. A fertőzés a még bimbós, virágzó für­tökön megtörténhet. Tünetei: gyorsan nagyobbodó, világosbarna, barna foltok. Nedves körülmények között megjelenik a szürke penészgyep is. Egy-egy rothadó bogyó a vele érintkező szomszédos bogyókat is fertőz­heti, s a rothadás az egész fürtre átterjedhet. Védekezés: a virágzáskori botritisz elleni permetezést nem szabad elhagyni, ha erős volt az előző évi fertőzés, (tavaly erős volt), és a vi­rágzás előtt és alatt sok a csapadék. A gazdák sokszor csak fürtzáródás­kor védekeznek, ami nem elégséges a hatékony védelemhez. Leghatá­sosabbak azok a technológiák, amelyekben alkalmazott peronoszpóra és lisztharmat elleni készítménynek szürkerothadás gátló hatás is van. Ezek nem olcsó szerek, de ki lehet olyan permetezési technológiát ala­kítani, melyben a kezdeti védekezésekben ezek is szerepelnek. Többlet­termés, egészséges, üde, zöld ültetvény a következmény. A fehérborszőlő fajták fürtjei rothadásérzékenyebbek, mint a vörö­sekéi. A helyes metszés nagyban hozzájárul a botritiszkárok mérséklé­séhez, a fürtzóna, szellős legyen. A zöldmunkák szerepe igencsak jelen­tős. Szakszerűen ápolt ültetvényben kisebb a fertőzés. Rántó András S_______________________________________________________r Pannika, a biokertész

Next

/
Thumbnails
Contents