Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)

1999-06-01 / 5. szám

6 FÓKUSZBAN 1999. JÚNIUS Egy lokálpatrióta, akinek köszönhető: Г - kirendeltség - szárítótelep szolgáltató bázisу Dr. Stiegler Károly, az Agroker Rt vezérigazgatója Tiszaföldváron született. Azt kérdeztük tőle, füzik-e még érzelmi kötődések a városhoz, s ha igen, akkor miben nyilvánulnak meg azok. Arra is kértük, ejtsen néhány szót munkahelyi örömeiről és gondjairól. íme a válaszok:- Érzelmi kötődésemet nem kell magyaráznom. Tősgyökeres tiszaföldvári családban szület­tem. Apai nagyapám - nagy­anyám segítségével - összekala­pált egy malmot. Cséplőgépeik is voltak. Apám ebbe a környe­zetbe született bele. Taxivállal­kozása is volt, ami az ötvenes években nem jelentett kifejezett előnyt. Én a földvári kisipari szövet­kezetben autószerelő és gépla­katos szakmát tanultam. Földvá­ron él családjával az öcsém, ott élnek az unokatestvéreim, a nagybátyám leszármazottai. Na­gyobb ünnepeken mindig ott töltjük el az idő egy részét. Az érzelmi kötődés gyakor­latiasságában is megnyilvánul, hiszen van Földváron egy kis szőlőnk és gyümölcsösünk. Száznégy éve birtokolja azt a család. Mindig a legidősebb Stieglernek a kötelessége annak gondozása. Ez a kétes értékű di­csőség most rám hárul. Száz évig egyszer sem törtek be a gyümölcsösben lévő épületbe, - az utóbbi négy évben viszont há­romszor. Hiába erősítettük vé­delmét (már úgy néz ki, mint egy fegyház), a széles falat is ki­bontották. Két motoros kapát vittek el. A Földvárhoz fűződő érzelmi kötődést mindemellett erősíti az, hogy a privatizáció során az Agroker Rt megvette a húszezer tonna kapacitású földvári tárhá­zat. Nem titkolt szándékom volt az, hogy oda építsünk egy mal­mot. Erről még most sem mond­tam le, de jelenleg ez nem lenne okszerű lépés, mert Magyaror­szágon a malmi őrlő kapacitás pillanatnyilag kétszerese a szük­ségletnek. Az elmúlt hónapokban arra gondoltunk, hogy bővíteni kelle­ne a tárházi tevékenységet. A gondolatot tett követte. Április elsején egy teljes Agroker vá­lasztékú kirendeltséget nyitot­tunk Földváron. Egy szárítótelep megvalósítása most van ott fo­lyamatban. Reményeink szerint - ha csapadékos időjárás lenne a betakarítás időszakában - nem­csak tárolással, hanem gabona­szárítással és tisztítással is ren­delkezésre állunk. Földvári telepünkön kialakí­tunk egy szolgáltatóbázist is. Onnan új berendezésekkel gabo­na és kukorica-betakarítást vál­lalunk, s kivesszük részünket a terület szántási - vetési munká­lataiból, majd a jövő évtől a szakszerű növényvédelemből is. A számunkra kedvező adott­ságok mellett - például a vasút­állomás szomszédsága - előnyt jelent az is, hogy megbízható, profi munkatársaink vannak földvári telepünkön. Török Ist­ván, a telep vezetője agrármér­nök, növényvédelmi szakmér­nök. A földváriak nemcsak ke­reskedőnek tartják, hanem szak­tanácsokat is kérnek tőle. Ré­szemről a kötődésnek tartozéka a város közéletében való részvé­tel. Lekötöttségem miatt ugyan sem sportbeli, sem más társadal­mi tisztséget nem tudok vállalni, de a földvári sport támogatására irányuló kérelem nálam termé­keny talajra talált. Emberi, baráti kapcsolatok is kötnek Földvárhoz. Régi iskola­társaim - köztük Seres Feri, Szé­kács Pista, Szilágyi Sanyi, Domonyi Karcsi, Némedi Zoli - mind élnek. Ritka találkozása­inkkor szíből örülünk egymás­nak. Ami pedig a munkahelyemet illeti: Huszonhat éve ülök az Agroker vezérigazgatói (koráb­ban igazgatói) székében. Több mint huszonhét évet töltöttem el ennél a cégnél. Az utóbbi tizen­öt év sok szervezeti változással járt. Elsőként alakultunk például át gazdasági társasággá, majd néhány hónap múlva privatizá­lásra került a cég. Örömmel mondhatom, hogy a külföldi ér­deklődőket és bizonyos hazai köröket sikerült távol tartani a cégtől. Most az Agroker Rt ki­­lencvenkét munkás, alkalmazott és vezető tulajdonában van. Né­hány százalékot két város birto­kol belőle. Reményeink szerint ideiglenesen. Huszonhét éve még nagyon kis vállalat volt az Agroker. A cég kollektívája viszont sikert sikerre halmozott. A sikersoro­zat az utóbbi években folytató­dott. Sajnos az utóbbi időkben sok minden sújt bennünket. Többek között nagy vesztséget okoztak a három évvel ezelőtti gabonaárakkal kapcsolatos ano­máliák. Jelentős kár ért bennün­ket azáltal is, hogy a központi növényvédő raktárunkból 44 millió Ft értékű növényvé­dőszert loptak el. Ezeket nagyon nehéz kigazdálkodni olyan kö­rülmények között, miszerint másfél-két év alatt közel egyhar­­madára csökkent a búza ára. Te­tézte ezt az, hogy tavaly a csapa­dékos időjárás miatt rossz volt a gabona minősége. Nehezen tudom tolerálni azt is, hogy a cégünknél egziszten­ciát szerzett emberek esetenként engednek a konkurencia csábítá­sának. A nehézségek leküzdésében sarkall az a tény, hogy mióta nem a minisztérium vagy az Agrotröszt nevezi ki a vezető­ket, kollektívánk titkos szava­zással, ellenszavazat nélkül már negyedik alkalommal választott meg. Úgy vélem, ez nemcsak megtiszteltetést, hanem kötele­zettséget is jelent. Nem titko­lom, hogy a mezőgazdaságban, a mezőgazdaságért dolgozunk, - de abból is élünk Ezért mindig együtt gondolkozunk a terme­lőkkel, hogy hozzájáruljunk a mezőgazdasági termelés bizton­ságához. A jövőben is szeret­nénk a termelőket a szó szoros és nemes értelmében kiszolgál­ni. S. B. Dr. Stiegler Károly Pillanatkép a földvári telepről

Next

/
Thumbnails
Contents