Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)
1999-06-01 / 5. szám
1999. JÚNIUS VÁLLALKOZÁSOK a vápáim Mm smswémí® Az ötvenes évek elején, az államosítás során, az ország ezerezerkétszáz szeszfőzdéjéből negyven került a Délalföldi Pincegazdaság kezelésébe. A régiós központ a homoki lett. Az üzem 1980-ban került a földvári termelőszövetkezet tulajdonába. Telepvezetőként dolgozott ott Szicsek János, majd a privatizáció során családi vállalkozásként vette tulajdonba és fejlesztette tovább a szeszfőzdét. Csak a hölgy nem eladó! Aki akkoriban ilyen üzemet vett, az lakossági szolgáltatást végzett, - magyarul bérpálinka - főzést. Szicsek János mást akart, mint a többiek. Az első pillanattól kezdve kereskedelmi pálinkafőzéssel foglalkozott, tehát a piacra is termelt. Arra törekedett, hogy gyümölcsből árupálinkának elegendő mennyiséget vásároljon fel. Szokatlan volt akkoriban, hogy valaki terméket jelenít meg a piacon, - de ő sikerrel megvívta harcát. 1992-ig bérmunkában palackoztatott, azóta viszont saját üzemében palackozza saját pálinkáját. Azt vallja, ahhoz, hogy valaki jó szeszfőzdés legyen, érezni kell az ízeket, - ugyanúgy, mint a paprikás krumplinál. Azt is ezerféleképp lehet elkészíteni. Vállalkozása kezdetén a szesziparnak nem volt más választása, mint a hulladék-gyümölcs feldolgozása. Abból viszont minőségi terméket gyártani abszurdum. Szicsek János ezért hangsúlyozta, hogy neki az élelmiszeripar többi ágával azonos minőségű alapanyagból kell termelnie, mert csak így nyerhető kifogástalan termék. Következetesen vallja: nem szabad megvárni azt, hogy más mondja a termékre, hogy vacak. Akiben megvan a képesség arra, hogy felismerje, ha rosszat csinált, az talán alkalmas arra, hogy jót csináljon. Most már nem ő főzi a pálinkát, hiszen mindkét üzemében szakmájukat jól értő szeszfőzők vannak. Nem kevésbé kritikus velük szemben, mint saját magával. Ha nosztalgiázni akar, akkor péntekenként leváltja valamelyik szeszfőző kollégáját és csak a vasárnap veti haza. 1996-ig csak gyümölcspálinka előállításával foglalkozott, - azóta szintetikus termék gyártással is. Ez a kettő úgy választódik szét, hogy az egyik a pénzt jelenti a másik, pedig azt az álmot, hogy nevet teremt önmagának. A vállalkozás kezdetén több minden jelentett akadályt. Az például, hogy neki sem és környezetének sem volt piaci, illetve nyelvismerete. A szívós munka azonban meghozta gyümölcsét. Ma már negyvenen dolgoznak a három telephelyen, s 400 milliós árbevételt könyvelnek el. Most már ital-nagykereskedelem is tartozik az üzemhez. A fejlődést elősegítette az is, hogy olyan terepet keresett, amit a többiek kihagytak. így jutottak el Abádszalókra, ahol néhány hete nyílt meg a telephelye. a nyári szezonban csak ő van ott jelen telepített ital-nagykereskedéssel. Összesen negyvenhat féle termék készül a Szicsek-féle üzemben. Vezetőjének gondot is okoz az üzem méretéhez képest túlságosan széles termékválaszték. A közhiedelemmel ellentétben a szeszfözés manapság nem jár mesebeli haszonnal. Több tényezőnek is betudható ez. Mindenekelőtt annak, hogy az ipari gyümölcspálinka adószerkezete igen kemény, s nagy az előállítási költsége, a másik tényező: a világ (s így a magyar is) alkoholfogyasztása eltolódott a szintetikus termékek irányába, az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az adómentesen beszerzett áru révén megteremtődik egy olyan lánc, melyre felkapaszkodik egy egész érdekközösség, s ezen az alapon teljes harmóniában él a szeszcsempész és a kocsmáros. A szeszfőzdék helyzetére jellemző adat, hogy a nyolcvanas évekbeli nagyarányú termelésfelfutás után, 1989-tól nagymértékű visszaesés következett be. Az üzemek jelentős része azért zárt be, mert termelésük veszteséges lett. Némelyik már azt vallja, hogy a múltból él. A gyümölcspálinka főzés és bérfőzés hanyatlásnak számos érve között lehet említeni azt is, hogy egy-egy magánszemély által - elfogadható adószinten - tavaly 200 liter pálinka volt a fozettethető mennyiség maximuma, az idén csak száz liter, jövőre pedig valószínűleg ennél is kevesebb. A lakosság Szicsek János két üzemében 25-30 ezer liter pálinkát főzet. Összesen ennyi az éves termelés. A korábbi években, amikor még üzemvezető volt a tsz-ben, csupán egy üzemből közel százezer liter pálinka került ki. Szicsek János azt mondja: ő még viszonylag jó pozícióban van a többiekhez képest. Vannak olyan szeszfőzdések, akiknek a termelési értéke egyenlő egy átlag ember egyhavi keresetével, azok körében beáll az ötven évvel ezelőtti állapot, átállnak egy olyan életvitelre, hogy a szeszfőzés mellett mással is foglalkoznak. Ma már a talpon maradáshoz előrelátható szervezés, korszerűsítés, sokoldalúság és a kiváló minőség nélkülözhetetlen. Ahhoz, hogy Szicsek János nem szűkölködik ilyen tulajdonságokban, elég megemlíteni, hogy két és félmillió forint ráfordítással a telepeit is összekötő számítógép-rendszert épített ki, s az sem mellékes, hogy körtepálinkája a közelmúltban vásári díjat kapott a lengyelországi Mielecben. S.B. Ma már negyvenen dolgoznak a három telephelyen
