Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)
1999-05-01 / 4. szám
2 1999. MÁJUS A FÖLDVÁR KÉRDÉSE Kremzel Piroska a békéscsabai főiskola hallgatója:- Nekem nagyon sokat jelent a szerelem, mert jó valakihez tartozni. Számomra nagyon fontos, hogy legyen valaki, akivel törődhetek és ő is törődik velem. Remélem, ennek a kapcsolatnak, ami most van, távlata is lesz. Már régóta tart és szeretném ha tovább is tartana. Én nem is tudok elképzelni olyan kapcsolatot, aminek nincs távlata. Néhány éven belül szeretnék férjhez menni és tanítani. A barátom is magyar szakos, ő is tanítani szeretne. Az volna a jó, ha együtt kapnánk állást valamelyik városban. Kezdetben elképzelhető falu is, de mégis csak jobb lenne városban élni és idővel három gyermeket nevelni. mezőgazdasági üzemmérnök „főállású apaként“ neveli gyermekeit. A házuk udvarán lévő fóliasátorból előkerülve hamar túlteszi magát a kérdésünk okozta meglepetésen: - A szerelem egyrészt a családalapítást, másrészt különböző szenvedélyeket jelentett és jelent számomra. A családalapításon már túl vagyok. Szeretem a feleségem és a gyermekeimet - de szerelem maradt számomra a hobbim, a horgászat és a vadászat is. Mind a kettő szerelem és szenvedély is. Természetjáró ember vagyok. Nincsenek nagy tréfáim, nem is akarok ilyeneket gyűjteni. Apróvadra vadászok. Szeretnék ugyan nagy halakat is fogni, - dehát azok nincsenek a környékünkön. A legnagyobb fogásom nyolc-tíz kilós lehetett. Szabó László: a „Jobb, mint otthon“ nevű kocsma csaposa megjárta már a hadak útját. Nem egykönnyen, de végül mégis kimondja: - Házasságkötésem előtt két szerelmem volt. Az egyik az akkori munkatársnőm, a másik meg az ital. Az egyik alkalommal - hát volt bennem egy kis ital - jöttem haza Szolnokról, a motorkerékpárral beleszaladtam a szandaszőlősi kanyarban lévő árokba. Kórházi kezelések következtek, a szerelmem meg máshoz ment férjhez. Én is megnősültem, lett két fiúnk. Az ital iránti szerelmem elmúlt. Húsz év óta nem iszom szeszes italt. A feleségem Martfűn, a cipőgyárban dolgozik. Most betegállományban van. A beosztásomból adódóan egyébként kevés időt töltünk együtt. Későn járok haza, ő meg reggel munkába indul. A bolt sem nagyon megy. Nagyon nehéz így az élet. A kérdésre visszatérve: a szerelem szeretetté változott. Innen, a kocsmából gyakran látom, hogy a szerelmes férfiak virágot visznek imádottjuknak, - de látom azt is, hogy sok esetben mivé változik a szerelem. Mégcsak nem is szeretetté, hanem egymás iránti acsarkodássá, a családi élet felbomlásává. Boros Katalin orvos-asszisztensnek úgy látszik, még nincsenek csalódásai, eszményinek tartja két ember kapcsolatát: - Nekem a szerelem felhőtlen boldogságot jelent, megértést, örömet, gyengédséget, - mindazt, ami jó. Távlatokban pedig összetartozást, jóban, rosszban kitartást egymás mellett. Mértékkel bár, de megbocsátani a rossz dolgokat a másiknak. A távlat családalapítást, gyermekek nevelését, harmonikus családi életet is kell, hogy jelentsen. Szerintem ez a szerelem. Bozsó Mihály szerelme nem tartott a sírig. Az elvált férfiak életét éli. Fanyar mosoly jelenik meg a száján, amikor tőle is azt kérdem: mit jelentett számára a szerelem? - Az életet jelentette számomra az első szerelem. Huszonegy évesen, szerelemből nősültem. Két fiam született a házasságból. Most már nincs feleségem, csak élettársam van. Pestre, a Taurusba kerültem dolgozni, a feleségem pedig itthon maradt. Nem akarok erről beszélni. Végeztünk, hatszáz! Elváltunk. Az élettársammal már kilenc éve nagyon megvagyunk. Mondhatom: teljes a boldogság. Igaz, nem olyan nagy a hév köztünk, inkább a kölcsönös megbecsülés dominál. Most sem Földváron dolgozom Autóbusz visz-hoz bennünket Kerekegyházára, onnan meg vissza. S.B.
