Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)
1999-05-01 / 4. szám
1999. MÁJUS 3 4. Tiszafóldvár hat éve város Ünnepség május 1-én a Vendégházban 5. Feszített tempó az önkormányzatnál Hosszú tárgyalás, rövid szünetekkel Vásári díjat nyert Lengyelországban A tiszaföldvári körtepálinka sikere 6. Bemutatjuk a PRO-URBE díjasainkat Majális mozaik 7. Együtt is ezer lépés kellene Négyszemközt: Farkas Imre országgyűlési képviselővel 8. Földvári gombaexport Franciaországba Nyáron nyit a Penny Market Jól halad az építkezés 9. Téglagyári menekülési útvonal A tűzmag útján Szezonkezdés a strandon Pedig gyógyvíz is lehetne... 10-11. A hely, ahol élünk Több tételben a városról 12. A “jövedelempótlósok” Beszélgetés dr. Király Ferenccel, a Szociális- Egészségügyi és Foglalkozáspolitikai Bizottság elnökével 13. Maturánsok mondják Sors- és tervtöredékek a Hajnóczyból 14. Egy képkiállítás Földváron Széles Ferenc fiatal ember és mosolygós, mint képei A könyvtárból nézvést 15.Sortííz után harangszó Dermesztő emlékek elevenednek 16. A keresztrejtvénnyel kezdődött Olyan tortát, mint Erdős Hanna senki sem készített... “farkasgabi” Egy ember, aki már életében fogalommá vált 17. A verset kapocsnak érzi Szabó Anna szerint, a vers segíthet utat találni lélektől-lelekig Humor sarok Földvár-i (ál) hírek 18. Sportnap Oszölöben Angliában jártak Kocsis Dávid és Németh Gergő “albioni ” élményeikről beszélnek 19. Akik áttáncolnak az életen Mocorog a Mocorgó Művészeti és Sport Egyesület Kedvenc állatom Gondolatok a Városi Könyvtár rajzpályázatáról Fotók: Nagy Zsolt Gfüddkzr ©/imánk/ Egy helyi lapban, mint amilyen a Földvár, előbb-utóbb illik megfuttatni néhány gondolatfoszlányt a helyi sajtó szerepéről, illetve a helyi nyilvánosságról. A rendszerváltás környékén fedezték fel újra a városokban, de a kisebb településeken is, az ilyen-olyan hírmondók, krónikák jelentőségét, amelyeket sok helyütt máig az igénytelen nyomdai kivitel, szakmai-stilisztikai szempontból pedig az esetlegesen és rosszul fogalmazott írások jellemeznek. Mégis, mint egy falat kenyér, úgy kellenek. Az emberek megcsömörlöttek a hazai vagy az égi csatornák ontotta borzalom- és politikai dömpingtől, a világ illetve az ország helyzetének nehezen áttekinthetősége globálisan is egyre nagyobb szerepet juttat a helyi történéseknek, mondhatni, felértékeli a szükebb környezetet. Persze a helyi nyilvánosságot részben megjelenítő helyi lapok szerepe is változott az utóbbi néhány esztendőben. A lefojtás évtizedei után a kilencvenes évek elején az újdonság erejével és érdekességével hatottak a fröcskölődő levelek, a botránykrónikák, a különböző pártok, pártocskák önjelölt, botcsinálta és gyakran köpönyegforgató funkcionáriusainak felelőtlenül vagdalkozó megnyilvánulásai. De ahogy ráuntunk a sokak által kabarénak, részint a mi bőrünkre poénkodó, fekete humornak tekintett parlamenti közvetítésekre, úgy kezdtünk jobban figyelni környezetünk apróbb örömeire, sikereire, a hétköznapok történéseire, amelyeket, ha mással esnek is meg, sajátunknak érzünk, mert mi is járhatunk hasonlóképpen, és mert a jó példa ragadós, vagy, mert az okos a más kárán tanul. Ez viszont már nem biztos, hogy közvetlen politikai haszonnal jár a lapot kiadó egyesületnek, pártnak, önkormányzatnak. Egyszerűen csak arra szolgál, hogy kielégítsen valamiféle helyi információigényt (és nem csak különböző határozatokra, tájékoztatókra, hírekre, programajánlókra gondolunk), hogy könnyebb legyen belakni akár ezt a települést. Hogy sorsokat, gondolatokat, érdekességeket, ha tetszik pletykákat olvashassunk a hasábokon, nem feledve természetesen sosem, hogy az írás, mint a nyilvánosság egyik formája, mindig közéleti is kell, hogy legyen. Közvéleményformáló és -tolmácsoló. Amikor a földvári önkormányzat ennek a lapnak a létrehozásáról határozott, nyilván kimondva-kimondatlanul ezek a megfontolások döntöttek. Mert egy város attól is lakhatóbbá válik, ha van egy lapja. Van egy jó focicsapata, múzeuma, diszkója, mozija vagy akár tűzoltósága. Természetes persze, hogy mindenki másfajta cikkeket lát szívesen, és szinte senki sem ugyanoda teszi a hangsúlyokat. Mindig lesznek olvasók, akik morgolódnak majd, mert mondjuk egy régi haragosuk lesz a riportalany, vagy egy nekik kevésbé, esetleg egyáltalán nem tetsző párt színeiben szólal meg valaki. Mások meg azt sérelmezik, hogy általuk fontosnak tartott írások nem kerülhetnek be azon egyszerű oknál fogva, hogy az érdekesség, közéletiség, a megírtság szerkesztő által felállított mércéjét nem ütik meg. Márpedig minden újság akkor jó, ha a “megcélzott” olvasói réteg szívesen forgatja. Hogy aztán sikerül-e jó lapot csinálnunk, az a szerzőkön, újságírókon túl önökön, olvasókon is múlik. Mert önök mondhatnak véleményt a cikkekről, jelezhetik, milyen témákról olvasnának szívesen, és ha kell, ha helyzet van, a “rázós” riportokat is kikényszeríthetik belőlünk. A Földvár című újság, amelyet a megyében bármely település elirígyelhetne, az önöké, kedves olvasók. Legyenek jó gazdái! Tiszafóldvár, 1999. május
