Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)
1999-12-01 / 9. szám
14 Földvár 1999. december Karácsonykor ünneplőbe öltözik a lélek Csíksomlyón Fehér karácsony a Hargita és a Csíki havasok táján Ha december közepén a csíki havasok és a Hargita tájain már havazni kezd - fehér karácsonyunk lesz - mondogatják elégedett hangon a székelyek. Havazik, hát hóban, fehér tájban indulhat neki az ember a hegynek. Megkeresi azt a nem nagy, nem is kicsi, kiszemelt fenyőt, amely behavazva egy érintésre megremeg és lehullajtja magáról a puha bundát. Hófehér galléral, behavazott kucsmával, járatlan csapáson lehet most bandukolni az erdőben. Szarvasok és medvék, farkasok és őzek vágta ösvények vezetnek. Gyermekkoromban a Vas megyei Herényben, Kámonban a Jézuska és az angyalok hozták nekem a karácsonyfát, szüleim csilingeltek a szaloncukrok közt csüngő csengettyűvel. Jut eszembe, de azóta több évtized eltelt. Most azonban az erdélyi székelyre gondolok, ahogy lépdel a hóban, karácsonyfás emberként, hóna alatt viszi otthonába a kiszemelt fát, haza viszi az örömet: a székelyföldi hóember vagy december. A csíksomlyói kegyhely téli fénye, messze világlik a decemberi, sötét éjszakában. Olyan szép múltja, történelmi és kulturális jelentősége volt és van a templomnak, a klastromnak, s a mindkettővel szoros kapcsolatban álló intézményeknek, szokásoknak, mozgalmaknak, hogy szinte külön fejezetet képeznek Csík vármegye történetében és az egész székely nép életében is. Csíksomlyó ma általános és országos jellegű érdeklődés középpontjában áll. Az odalátogatók az egyszerű magyarázaton túl messzebb menő megismerését is kívánják ennek a vallási és nemzeti szempontból annyira kimagasló középpontnak. (Most jelent meg Boros Fortunát: Csíksomlyó, a kegyhely. Pallas Akadémia kiadásában 190. old. ára 550,-Ft) Karácsony szombatján ünneplőbe öltözik a lélek. Békesség költözik az otthonokba. Meggyújtják a gyertyákat. Mennyből az angyal... vagy Ó, gyögyörű szép, titokzatos éj! magyar egyházi népének áhítatát követi a karácsonyfa alá helyezett ajándékok megkeresése. így van ez a legtöbb családban. Az ünnep szokásai hasonlóak a keresztény világban. (Az első egyházi karácsonyi népénekek irodalmi és zenei forrása a gregorián ének és a középkori európai nemzetközi katolikus népének volt. Átgyúrva, átformálva az ősi magyar népzene ízlésével és hagyományaival. A pásztor-énekek közül Csíksomlyón is felcsendül a legrégebb eredeti magyar karácsonyi énekük, a "Csordapásztorok midőn Betlehemben, csordát őriznek éjjel a mezőben..." A pásztorok imádásának csodálatosan egyszerű, nemes hangú megjelenítése. Hatása igazán csak teljes éneklésekor bontakozik ki, főleg esti mise után; betlehemnél tartott ájtatosságokon. A Mária versszak az erdélyi néphagyományból származik: "Elindulának és el is jutának, szűz Máriának jó napot mondának.") A kegyhely-közeli Csíkszeredából éjféli zarándoklat indul a csíksomlyói ferencrendi Mária kegytemplomhoz. Százak meg százak kelnek útra gyalog vagy autóval az éjféli misére, s még előtte a betlehemi játékra. A jászol a kis Jézussal a Szent Ferenc oltárnál áll. A gyerekekből és ifjakból összetevődő szereplők évszázados erdélyi rigmusokkal is köszöntik az újszülöttet. A fehér hólepelben pompázó búcsújáró helyen karácsony ünnepén is sokan gondolnak arra, hogy a Kis- Somlyó lábánál álló ódon templom a katolikus székelység régi szent helye, egyben a nyugati kerszténység egyik legkeletibb őrhelye. Mily sokszor gyűltek itt össze évszázadokon át bemutatva hódolatukat Mária - Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk - előtt. A szentélyben, a főoltáron most fényárban áll Mária kegyszobra. Felhangzik a csodatevő Máriáért: "Békét adj szívünknek, békét családunknak, békét nemzetünknek, békét a világnak..." A hársfából faragott 2,27 m magasságú szobor Máriát ábrázolja, karján a kis Jézussal. Fejükön nehéz korona látható. Arca mosolygós. Megenyhül a szorongó lélek, mintha csitulna "A népek harcának zúgó tengere". A hitükben erősödött lelkekben óhatatlanul is folbuzog a Székely himnusz - Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenünk, s tarstd meg e kis népet a félelmeit feledtető örömében. Az éjféli szentmise után a lélek tisztultságával indul vissza otthonaiba a tömeg. A fiatalok egymásba kapaszkodnak. Csúszkálnak a havas, jeges úton. Vidám magyar szó, kacaj tölti meg az utcák hosszát. Hazatérve - régi szokás szerint - terített asztalhoz ülnek. Töltött káposzta párolgó illata kelti az étvágyat. Vége az adventi böjtnek. Megeszik - miként a helyi tájszólás ejti - a Mária-radináját. Somlyó hegye most már sötétbe burkolózik. Komor fenség. Csupa titok és várakozás. Magasodó hegyoldalán friss hópelyhek szállnak. Őrzik az emberek örömét. A legtartalmasabb magyar karácsonyi énekeinek a születetett Gyermeket ünnepük, de a hívő nép szívesen nézi, átérzi a pásztorok hódolatát is. Erdély-szerte felzeng a legismertebb magyar karácsonyi dal: "Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok! Hogy Betlehembe sietve menvén lássátok, lássátok. Istennek Fia, aki született jászolban, jászolban, Ő leszen néktek Üdvözítőtök valóban, valóban. Mellette vagyon az édesanyja, Mária, Mária; Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik szent Fia, szent Fia. El is mennének köszöntésére azonnal, azonnal, Szép ajándékot vivén szivökben magukkal, magukkal. A kis Jézuskát egyenlő képpen imádják, imádják, A nagy Úristent ilyen nagy jóért mind áldják, mind áldják." dr. Domonkos János
