Földvár, 1999 (1. évfolyam, 3-9. szám)
1999-04-01 / 3. szám
1999. ÁPRILIS--------------------------------------------------------- HangSúly ------------------Fesztivál kórus kitüntetés harmadízben HETVENÖT ÉVES A FÉRFIKAR A Tiszaföldvári Férfikar 1924- ben alakult Petrányi Elemér szolnoki karnagy vezetésével. Nagyszerűen össze tudta tartani az embereket, országszerte felléptek. Nagy élményt jelentett ez a kórus tagjainak. Nemcsak éneklési kedvük kielégítését jelentette ez, hanem egyfajta baráti közösség kialakulását is, ahová jó volt tartozni. Annak idején a szertartásokon való szereplés is erősítette az összetartozás tudatát. A kezdetben tizenkét-tizennégy taggal alakult énekkar szép pályát futott be. A különböző minősítő versenyeken bronz, ezüst és arany fokozatokat értek el, s már harmadízben megkapták a „Fesztivál kórus” kitüntetést. Mindehhez anyagiak szempontjából alapvető volt a város által nyújtott támogatás, amihez az Afész - mint meghatározó szponzor - hozzájárult. A kórus sikereiben elévülhetetlen szerepe van Jordán Antal karnagynak, aki már harmincöt éve áll az énekkar élén. Egy ideig Molnámé Váczi Márta is segítette a kórus munkáját. Több mint tíz éve Jordán Antal a feleségével együtt tölti be az irányító szerepet. Azt mondja erről:- Mindkettőnk részéről sikerült megtalálni nemcsak szakmai, hanem emberi vonatkozásban is a kórussal való kellő hangnemet. Nélkülözhetetlen ez ahhoz, hogy az emberek önként eljárjanak egy ilyen amatőr csoportba. A férfikar összetartásában jelentős szerepet játszik a külföldi kapcsolat is. Tizenöt évvel ezelőtt kezdődött ez a finnekkel, s folytatódott a franciákkal, németekkel, portugázett jubileumi ünnepségre meghívják azokat a külföldi kórusokat, melyek korábban vendégül látták őket. Nagyon jó a kórus kapcsolata a Tiszaföldvárt övező településekkel. Anyagiakkal, vendégfogadással segítik a férfikart. A támogatók népes kulturális tevékenységnek a társadalmi hasznát. Nem mintha nem lenne nagyon megtisztelő a kórus számára az, hogy a polgármesteri hivatal közgyűlési termében próbálhat, mégis nagyon reménykeltőnek tűnik számára, hogy végleges helyet kap a várostól. A kórustagok társadalmi munkában csináltak emelvényt (amivel nem sok helyen büszkélkedhetnek) a saját maguk számára. Az ilyen tények, a „segíts magadon és az Isten is megsegít” elv érvényesítése mások segítőkészségét is kibontakoztatta. Ezáltal is gyarapodott a kórus tárgyi felszereltsége. Három új pianínóval, színes tévével, képmagnóval, két magnóval, vitrinnel is büszkélkedhetnek. így jutott a kórus nemcsak egyenruhához, hanem egyencipőhöz is. А КОТА megyei vezetőjének, Budai Péternek, s országos vezetőinek is nagy szerepük van abban, hogy a Tiszaföldvári Férfikar erkölcsileg-anyagilag ott tart, ahol... A férfikar nem érdemtelenül vár támogatást, Jordán Antal így vélekedik:- Nem várunk nagyobb megbecsülést, mint amit művészeti szintje és külföldi szereplései, kapcsolatai alapján megérdemel a kórus. így van ez rendjén. S. B. Jordán Antal karnagy a kórus trófeáival lókkal. Tavaly nyáron a finneknél léptek fel, akik egy öltözet ruhát adtak minden kórustagnak. A németek is többször érkeztek igen értékes adománnyal. A megalakulásának 75. évfordulóját az idén ünneplő férfikar kellő figyelmet remél - s úgy tűnik nem alaptalanul - Borza Attila polgármestertől, aki már a választást követően kinyilatkozta, hogy a város kulturális értékeire való odafigyelésnek méltóképpen kell alakulnia. A július 15-19 közti időre tervetáborából ki kell emelni Kozma Imrét, Martfű polgármesterét és Stiegler Károlyt, az Agroker igazgatóját. Szerencsére több nevet fel lehetne sorolni mellettük. Az iránta megnyilvánuló figyelmet és segítőkészséget azzal is honorálja a férfikar, hogy a jubileumi ünnepségre érkező kórusok műsorát bemutatják a szomszédos településeken is. Úgy tűnik, hogy a városi kulturális és sportbizottság is a korábbinál nagyobb mértékben érzi ennek a Nem volt jó a magvetés A templomba járás inkább szokás, mint hit kérdése A templomba járás inkább szokás, mint hit kérdése Edenbeli szerepeinket játsszuk újra örökösen. A bokorban bujkálva rejtőzködünk Isten elől, s a szeretetre sem tudunk szeretettel válaszolni, mert az ember szeretetlen. Ke- Nagy Sándor mény, elgondolkoztató szavak ezek Nagy Sándor református lelkipásztor szájából, aki hat esztendeje apró szatmári falvakban végzett szolgálat után költözött Tiszaföldvárra, s szintén lelkész feleségével azóta itt hirdeti az igét.- Szatmárban húsz-huszonöt falvacska számlál annyi lelket — mondja -, mint Tiszaföldvár, viszont ott egyben is járnak annyian templomba, mint ezen a tizenkétezres településen, igaz, itt megosztottak a felekezetek, de mégis csak a református a legnagyobb. A templomunknak minden vasárnap meg kellene telnie hívekkel, ám ünnepeken sem történik így.-És a gyerekek? Vannak hittanosok?-Akövetkezmény csak olyan lehet, amilyen az előzmény. Én azért is hálás vagyok, ha csak néhányan jönnek el, mert tudomásul kell venni, hogy a nagyobb településeken a tradicionális egyházi élet szinte megszűnt. Azt hiszem, errefelé a templomba járás a háború előtt is inkább csak szokás volt, s nem annyira lelki igény. A hitetlenség okát abban látom, hogy nem volt jó a magvetés. A Biblia szerint a mag Isten igéje, s ha az jó földbe hullik, terem. Hajó magot, a Biblia igéjét vetették elődeim, s az emberek szíve arra jó talaj volt, akkor gyümölcsöt kéne hoznia. Az egyházi élet megvolt. Százhatvan hold földdel a pap a település első emberének számított, de szerintem az itt lakók hit nélkül jártak el az istentiszteletre, csak mert ez volt a minta, így tett a főszolgabíró, a gyógyszerész, a tanító, s a nagygazda is. Azt csak a magukat mentegetni akarás mondatja az emberekkel, hogy a negyven év, tiszteletes úr, mindent kiölt belőlünk. Én viszont hiszem, hogy a hitet, ha tényleg van valakinek, nem lehet elpusztítani.- Lehet, hogy nem csak a vetéssel volt baj, de a földdel is?- A föld is lehet rossz. A Biblia négy osztályba sorolja. Van szikes, útfélre vetett, tövises... Az emberek is ilyenek. Több helyen szolgáltam, mindenhol másfajta nép lakik. A földváriakra azt mondja a Biblia, hogy gőgösek és felfuvalkodottak, mert a gőgösek és felfuvalkodottak fordulnak el Istentől. Szatmárban legfeljebb tíz aranykoronás szántók vannak, itt akár huszonöt aranykoronásak is. A zsíros földön könnyebb a megélhetés, s a gazdagság jobban elfordítja az embert Istentől, míg a szükség, a nehéz élet oda viszi.- S maga, tiszteletes úr, mindezek fényében hogy érzi itt magát?- Én ezt szolgálatnak tekintem. Kihívásnak. Isten a pusztaságba küldött, de ő ezt a pusztaságot forrássá tudja változtatni, ha akarata szerint cselekszünk. Manapság nem elsősorban a szószék Isten országa hirdetésének a helye, hanem látogatásokkal, beszélgetésekkel kell megnyerni az embereket a hitnek. Én magam nem perlekedek se Istennel, se emberrel. Lehet, hogy ítélet alatt van ez a nép. Az egy külön kérdés, hogy a templomba járók többségének sem hívő lelkipásztor az eszménye. Sokkal inkább olyan, akire fel lehet nézni, mert daliás, mert szépen beszél. Vagyis külsődleges értékekre néznének fel. Én az Úrjézusról teszek bizonyságot, s nem mindenkinek kedves a bizonyságtétel. Ha még egyszer választanának papot, nem biztos, hogy engem hívnának, a többség inkább egy lovagpapot látna szívesen. Jenei Gyula
