Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Vadász István: A tiszafüredi múzeum története 1955 és 1958 között
TISICUM XXVIII. Az 1956-os esztendő utolsó negyedévére visszatérve két megjegyzést kell még tennünk. A látogatói statisztikát illetően a vendégkönyv bejegyzéseiből kitűnik, hogy a negyedik negyedév adatai az előző negyedévekhez képest gyengébb forgalomra utalnak. 1956 októberében mindössze 70 érdeklődő keresi fel a múzeumot: mindannyian egyéni látogatók. Novemberben 58 fő, decemberben pedig 38-an nézték meg a tárlatot, vagyis a negyedévi látogatószám mindössze 157 fő volt - nyilvánvaló összefüggésben az 1956. október 23-án kitört forradalommal és az azt követő hetek-hónapok eseményeivel. Az évi forgalom így is igen látványos volt: összesen 1.286 fő látogatta meg a Kiss Pál Múzeum kiállítását (egyéni, csoportos). Az új állandó kiállítás tehát valóban hozott fordulatot, noha a tárlat meglehetősen szegényes volt. Az 1956-os évközi gyűjtő-nyilvántartó munkáról viszonylag kevés ismerettel rendelkezünk. A múzeum 1952-től vezetett vegyes leltárkönyvében 56.1.1-től 56.120.1-ig terjedő leltári számon 120 tételnyi néprajzi és vegyes anyag került leltározásra (kovácsoltvas házoromdíszek, halászati eszközök, teknővájáshoz használt eszközök és szerszámok, nádtetőkészítéshez használt eszközök, faliórák, cserépedények, szőlőművelési eszközök, jégpatkók, nádverők, sarkantyúk, gyertyamártók, kardok, karperecek, öntőtégelyek, lakatok, kulcsok, puskák, páncélingek, buzogányok stb.). Ezek mintegy negyede talán még az előző évből származó, Gráf Ottó tevékenységéhez köthető új gyűjtésű anyag lehetett. Másrészt számos olyan tárgy is volt ebben a gyűjteményrészben, amelyek még a régi egyleti anyagból kerültek elő, bár a gyűjtés/megszerzés/ajándékozás módjáról semmilyen adat nincs feltüntetve az egyes tételeknél. Van viszont más bejegyzés is a leltárkönyvben. A régészeti anyagnál ekkor történt, hogy a korábban, 1952 áprilisában B. Nyika József77 tiszaörvényi tanító által ajándékozott, tiszaörvényi XI-XII. századi régészeti leletek közül 13 darabot Kralovánszky Alán78 régész mint a debreceni Déri Múzeum munkatársa átvitt a Déri Múzeumba - úgyis mint a tiszafüredi múzeum fölött szakmai felügyeletet gyakorló intézmény munkatársa, vélhetően a debreceni múzeumigazgató utasításának megfelelően. (A nevezett leltárkönyvbe történt ceruzás beírás szerint később ezek talán a Nemzeti Múzeumba kerültek.) Hogy ez pontosan mikor és hogyan történt, jelenleg nem ismert, bár tájékoztató jellegű lehet az, hogy a látogatói vendégkönyvben 1956. július 29-én szerepel Kralovánszky Alán aláírása.79 Az 1956-os esztendő tiszafüredi múzeummal kapcsolatos történései között ki kell térnünk még egy különös eseményre, amely az október 23. utáni forradalmi napokhoz kapcsolódik. Az történt ugyanis, hogy 1956. október 26-án az esti órákban több tucatnyi felbőszült, a korábbi évek sérelmei nyomán elkeseredett és elszánt ember hozzálátott 77 B. Nyika József (1903-?) kántortanító, pedagógus 1931 novemberétől volt Tiszaörvényen az elemi iskola kántortanítója, majd az iskola államosítását követően 1965-ig, nyugdíjazásáig az általános iskola tanítója. Lásd: FODORNÉ HÁMORI Ágnes, 2014. 21. 78 Kralovánszky Alán (1929-1993), régész; aki pályáját az egyetem elvégzése után 1955 júliusától a debreceni Déri Múzeum régészeként kezdte, ahol 1957 áprilisának végéig a régészeti gyűjtemény kezelője volt (Makkay Jánossal együtt, akit 1957. december 17-én elbocsátottak. Ekkor mentették fel egyébként a Déri Múzeum igazgatóját, Balogh Istvánt is!). Kralovánszky Alán később a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója volt. 79 Látogatói vendégkönyv 1956. évi bejegyzései, 37. oldal. a tiszafüredi főtéri80 szovjet emlékmű ledöntéséhez, majd az akció folytatásaként több csoportban útra kelve megrongálták az Igari úti szovjet katonai temetőben lévő emlékoszlopot. Végül a település főutcáján minden középületről, látható helyről eltávolították, leverték a kommunista uralom gyűlölt jelképeit.81 A főtérről induló egyik csoport azonban hozzálátott az I. világháborús hősi emlékműről eltüntetett, bronzból készült turulmadár kereséséhez. Vélelmezésük szerint a turulmadár a tiszafüredi múzeum pincéjében volt elrejtve, ezért az emlékművek ledöntése után szerveződő, négy főből álló csoport (köztük a Magyar Dolgozók Pártja tiszafüredi járási apparátusának egyik dolgozója és a megyei pártlap, a Szolnokmegyei Néplap egyik gyakornok munkatársa) a késő éjszakai órákban a múzeumi teremőr lakására ment, hogy előkerítse a turulmadarat. Az ezzel kapcsolatos elsőfokú, megyei bírósági végzés indokolásában található részt csak azért érdemes ehelyütt idézni, hogy elgondolkozzunk. Egyrészt azon, vajon mennyire volt ismert a múzeum és a múzeum helyzete Tiszafüreden akkor, ha mind a tanúk, mind pedig a Megyei Bíróság anyaga a nyugalmazott múzeumi teremőrt múzeumigazgatóként említi, illetve mi mindent feltételeztek a korabeli tiszafüredi emberek - köztük vezető pozícióban lévő pártállami káderek - a múzeumi gyűjteményről. Az indoklás vonatkozó része ugyanis így szól:82 * „A másik kisebb csoport, Molnár Gyula, Batki János pártbizottsági dolgozóval és Pásti Tibor pártbizottsági újságíróval a késő esti órákban felzörgették Gál múzeum igazgatót, hogy az idős embertől a járásbírósági épület előtt felállított hősi emlékműről, korábban eltávolított vas Turul madarat a múzeumból kihozzák és az eredeti helyére visszaállítsák. Ezt azonban megelőzőleg vasgyűjtőknek adták át, és innen Gál igazgató felvilágosítása után eredménytelenül távoztak.” A tiszafüredi múzeum 1957-es esztendejéről szintén keveset tudunk. Hivatalos iratok alig vannak, a már többször hivatkozott iktatókönyvi 80 A „főtér” alatt ez esetben Tiszafüreden az Örvényi út és a Fő utca (akkori nevén Somogyi Béla utca) kereszteződésében lévő egykori baromfipiac helyén kialakult teret kell érteni. Ez a tiszafüredi főutca mentén lévő számos teresedés egyike, melyet az 1950-es évek elejétől Sztálin térnek, 1956 után Hősök terének neveztek el. 1992 óta ez a Deák Ferenc tér. Itt volt az 1990- es évek elejéig az 1945 után emelt szovjet hősi emlékmű, egy műkőből, betonból készített obeliszk. 81 A tiszafüredi szovjet emlékművek ledöntéséről: SZIKSZAI Mihály 2006. 295-296., az 1956-os forradalom tiszafüredi eseményeinek október 26-28. közötti napjairól: ÚJVÁRI László 2017.46-63. 82 Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára, Szolnok Megyei Bíróság B. 1003/1957/17. számú, Molnár Gyula és társai pere, 1958. február 13-i végzés indokolása, 4. oldal. Itt feltétlenül meg kell még jegyezni, hogy a bírósági végzésben ugyan nem szerepel, de több tanú is azt vallotta, hogy Molnár Gyula női szabó, Batki János DISZ titkár és Pásthy Tibor, a megyei napilap járási szervezője mellett még Ghyczy György gimnáziumi tanár és Burai László pék is tagja volt a csoportnak, amely eredetileg fel akarta törni a múzeumot. A Gál Lajost felkereső csoport vezetőjének és a turulmadár legvehemensebb keresőjének Burai Lászlót jelölték meg az egykori résztvevők. Burai Lászlót ezen túlmenően még több cselekménnyel is vádolták. Fölöttébb jellemző és a korabeli politikai viszonyokról, emberi magatartásról igen árulkodó, hogy az eredeti résztvevők közül ketten nem vádlottként, hanem tanúként (!) jelentek meg a tárgyaláson. Emellett az is igen elgondolkodtató, hogy a csoport tagjai közül nem mindenki tudta, hogy nem a múzeum vezetőjéhez mentek, hanem a teremőrhöz, noha Molnár Gyula neve, aláírása 1956 előtt többször is szerepel a látogató vendégkönyvben. Ez az epizód is jelzi a tiszafüredi múzeum 1956-1957 évekbeli helyzetének rendezetlenségét. 224
