Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Vadász István: A tiszafüredi múzeum története 1955 és 1958 között
VADÁSZ ISTVÁN: A TISZAFÜREDI MÚZEUM TÖRTÉNETE 1955 ÉS 1958 KÖZÖTT mutató nagyon szegényes. Sem a Múzeumi Naplóban, sem a leltárkönyvben nincs egyetlen sornyi bejegyzés sem. Amit megtudhatunk, azt részben a későbbi iratokból - visszautalás jellegű említés révén - tudtuk összegyűjteni. A már többször említett látogatói vendégkönyv viszont óriási szerencsénkre fennmaradt, így a látogatókönyvnek kinevezett „Pénztárkönyv" lapjai tanúskodnak a múzeumban folyó munkáról. Ez igazából hol a gondnokként, hol a teremőrként említett, napi négy órában foglalkoztatott nyugdíjas, Gál Lajos által őrzött, egy teremnyi tárlat felügyeletére, illetve a vendégek fogadására korlátozódott. A bejegyzésekből az derül ki, hogy az első negyedévben 203 fő fordult meg a tiszafüredi múzeumban. 1957 januárjában mindöszsze öt olyan nap volt, amikor látogatók jártak az intézményben. Az egyéni látogatók száma ekkor 32 fő volt, és jött egy iskolai csoport is 18 fővel, így a havi forgalom 50 fő lett. Februárban csak három olyan nap volt, amikor vendégekkel kellett számolni: ekkor összesen 39-en voltak a múzeumban. A márciusi forgalom már jobb volt, ekkor 15 egyéni és 105 fő csoportos érdeklődő tekintette meg az egyetlen teremben elhelyezett emlékanyagot. Ezt a jobb eredményt főleg a március második felében tapasztalható nagyobb látogatói kedv magyarázhatja. Ezen ne is csodálkozzunk, hisz a korábban bemutatott helyiségleltárból láttuk, hogy az egész épületben egyetlen vaskályha volt, az is az irodában. Itt kell megjegyeznünk, hogy az éves kimutatások gondosan feltüntették az egy téli szezonban felhasznált, illetve engedélyezett szénmennyiséget. A tiszafüredi múzeumban az 1950- es évek közepén egy-egy fűtési szezonban öt mázsa szenet lehetett felhasználni. Ez a fűtési szezon idejét nézve átlagosan napi 2-3 kg (!) szén fűtési célú felhasználását jelenti. Ez önmagáért beszél. A második negyedévben összességében valamivel többen látogatták a tiszafüredi muzeális gyűjteményt, összesen 230-an. Ez a jobb eredmény főleg az áprilisi forgalomnak köszönhető, hisz a tavasz beköszöntével 19 egyéni látogató mellett 170 főnyi diák érdeklődött a kiállítás iránt (összesen tehát 126 főnyi volt a havi forgalom). Májusban kevesebben jöttek (összesen 49 fő), és a júniusi forgalom sem volt élénk. Ebben a nyári hónapban összesen hat olyan nap volt, amikor látogatók voltak, mindössze 55 fő. A júliusi (68 fő), az augusztusi (66 fő) és a szeptemberi (70 fő) forgalom szinte egyforma volt. A látogatók összetétele azonban különbözött. Júliusban csak egyéni vendégek jelentek meg, ám az egyik érdeklődő csoport között igen fontos szakemberek is voltak. Az 1957. július 23-i, kilenc főnyi látogató között ugyanis - többek társaságában - Trogmayer Ottó, a későbbi nagyhírű szegedi régész, Kolosváry Gábor szegedi zoológus, paleontológus és Kaposvári Gyula szolnoki múzeumigazgató aláírását is megtaláljuk.83 Az 1957-es év utolsó negyedében már gyengébb volt a forgalom, mivel a három hónap alatt összesen 156-an jártak a múzeumban. Még az októberi adatok is biztatóak voltak (40 egyéni és 83 csoportos látogató, tehát együtt 123 vendég), de novemberben már csak 29-en (ez a létszám is három napra jutott), decemberben pedig csak négyen érdeklődtek az intézmény iránt. Az évi összforgalom így 791 fő lett, vagyis érzékelhető volt, hogy a magára hagyott intézmény iránt megcsappant az érdeklődés. Vélhetően az is gondot jelentett, hogy a korábbi gondnok, Gál Lajos 1957 kora őszén elhunyt, így a felesége lépett szolgálatba helyette, nyilvánvalóan azért, hogy ne maradjon az intézmény teljesen elhagyatott. Ez a tény egyértelműen 83 Látogatói vendégkönyv 1957. évi bejegyzései, 42. oldal. kiderül abból a levélből, amelyet 1957 szeptemberében Kovács Pál,84 a tiszafüredi járási kultúrház85 vezetője intézett a Szolnok Megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztályához, segítségkérésként. A levelet szintén érdemes teljes terjedelmében idézni, mert minden gondra rávilágít. Úgy tűnik, a Tiszafüreden élő, kulturális ügyek iránt elkötelezettséget érző értelmiségiek immár megszólaltak, s ez a tiszafüredi múzeum válságos helyzetének kérdését is napirendre tűzte. 1957. szeptember 2-án a tiszafüredi Járási Kultúrházban a Kultúrházi Tanács értekezlete egy pontban foglalkozott a tiszafüredi múzeum ügyével is.86 87 Az értekezlet megbízásából a kultúrház igazgatója kifejti, hogy „...a múzeum, mely értékes összetételű volt, az elmúlt évek gyakori igazgató változása után a debreceni múzeum kezelésébe került. A debreceni múzeum az átvételkor 'kitisztogatta’,81 és azóta vajmi kevés gondot fordít reá. Több, mint egy éve egy öreg múzeumőr kezelésében állt, s most az őr néhány héttel ezelőtti elhunytéval, magára maradt a múzeum. Az egész múzeum kérdése elhanyagolt állapotban van. A helységekkel [értsd: helyiségekkel, V. I.] is baj van, mert a gépállomás mind nagyobb teret foglal el belőle, holott maga az épület egy történelmi nevezetességű ház. E lehetetlen állapot megszüntetéséhez kérünk segítséget a Népművelési Csoporttól, mert noha Debrecenhez tartozik, mégis csak Szolnok megyében fekszik a múzeum. Szolnok megye más településén új múzeumok létesülnek, itt pedig a meglévő is hanyatlásnak indult. Kérelmünk, hogy a Népművelési Csoport küldjön ki egy elvtársat az ügy teljes kivizsgálására, s ezután tegyen Szolnok megye intézkedéseket Debrecen felé.” Kovács Pál 1957. október 2-án Szolnokon minden bizonnyal szóban is megismételhette a tiszafüredi múzeum ügyében tett bejelentését, mert 1957. október 3-i keltezéssel az alábbi írásos levelet kapta Szolnokról, a Megyei Tanács Népművelési Csoportjától.88 * „A tegnapi értekezleten a múzeummal kapcsolatban elhangzott felszólalása ügyében értekezésbe léptünk Kaposvári elvtárssal, a helybeli múzeum vezetőjével. Kaposvári elvtárs még a mai nap folyamán 84 Kovács Pál (1926-2006), tanító, művelődésiház-igazgató, könyvtáros, járási népművelési felügyelő. 2007. december 17-én Tiszafüred Város Önkormányzata döntését követően a tiszafüredi művelődési központ felvette Kovács Pál nevét. 85 Az 1950-es évek elejétől kultúrházként nevezték a közösségi művelődési célú, mai szóval közművelődési alapszolgáltatást biztosító intézményeket. 86 Kovács Pál járási kultúrház igazgató levele a Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Művelődésügyi Osztálya Népművelési Csoportjához, kelt 1957. szeptember 17-én. Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára, Szolnok Megyei Tanács VB Művelődési Osztály Iratai (továbbiakban: JNSZML, SZMTVB Műv. O. iratai), XXIII. főfond, 15. fond, 87. doboz, 1958. Közigazgatási iratok. 31.051. Tiszafüredi múzeum ügye. 87 A „kitisztogatta” kifejezés a szöveg alapján nem igazán értelmezhető. Gondolhatunk arra, hogy kitakarítottak és összepakoltak a helyiségekben, vagy esetleg arra is, hogy valamiféle tárgyválogatás történt a gyűjteményben. A későbbi levelekben mindkét értelmezésre okot adó megjegyzéseket is olvashatunk. 88 JNSZML, SZMTVB Műv. O. iratai, XXIII. főfond, 15. fond, 94. doboz, 1959. Közigazgatási iratok. 31.516. Tiszafüredi Falumúzeum elhelyezése. A Szolnok Megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztály Népművelési csoportja vezetőjének levele Tiszafüredre, a Járási Kultúrház igazgatójához, kelt 1957. október 3., illetve a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztályának 8630-6810/1957. ügyiratszámú levele a Szolnok Megyei Tanács VB elnökéhez, melyben előzményként a 32 532-2/1957. iratra hivatkozik (áthelyezve az 1959-es iratok csomójába). 225 T
