Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Vadász István: A tiszafüredi múzeum története 1955 és 1958 között
TISICUM XXVIII. Az 1955. évet áttekintve láthatjuk, hogy bizony indokoltnak tűnt Gráf Ottó év végén erősödő pesszimizmusa, amelynek jelzései nyilvánvalóan a Múzeumi Főosztályhoz is eljutottak. Erre utal az a levél is, amelyet a Főosztály 1955. december közepén Gráf Ottónak címzett. Ebben Korek József osztályvezető helyettes - a múzeum tízéves történetének értékeléséhez kapcsolódva - kifejti, hogy még a tiszafüredi múzeumban sem sikerült megteremteni a megfelelő személyi feltételeket és „egyenlőre a múzeum a közeljövőben megrendezendő kiállítást és az épületet csak gondnokkal látja el, amely a kiállítás gondozásában merül ki. Addig is, míg a múzeum személyi kinevezése megtörténik, a debreceni Déri Múzeum gyakorol szakmai és ellenőrző munkát. Kérjük a közeljövőben megrendezendő tiszafüredi kiállításon szíveskedjék továbbra is közreműködni,”60 Bár jelenleg még nincs elegendő információnk a közvetlen előzményeket illetően, de elképzelhető, hogy Gráf Ottó szóban vagy más módon lemondott a múzeumvezetésről, mivel itt egyértelmű, hogy csak a gondnok megjelöléséről van szó. Egyben az is tény - s efölött korábban elsiklott az utókor figyelme -, hogy a későbbi, jó két esztendővel az események utáni egyik levélből, annak utóirat-jellegű megjegyzéséből az derül ki, hogy 1956. január 1-től a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum önállósága megszűnt.61 Jelenlegi ismereteink nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy ez az átszervezés, illetve az a tény, hogy a Szolnok megye területén lévő tiszafüredi múzeum a debreceni múzeum szakmai és irányítási felügyelete alá került, mennyiben volt összefüggésben azzal az elgondolással, hogy 1955 végétől országos szinten megkezdődtek az előkészületei egy átfogó megyerendezési tervnek, amelynek a döntéseit 1956 első felében meg is hozták. Ennek részeként például Tiszafüred és környéke Szolnok megyéből Hajdú-Bihar megyébe került volna.62 Tény, hogy 1956 januárjában a tiszafüredi múzeum önállósága megszűnt, a múzeum a Déri Múzeum irányítása alá került, és minden bizonnyal ezért van mindöszsze 20 tételnyi bejegyzés az iktatókönyvben 1956-ból, 1957-ben pedig mindössze két sor szerepel az iktatókönyv tárgymutatójában. Az 1956. évről éppen a fentiek miatt kevesebbet tudunk. Az iktatókönyv mutatójában lévő bejegyzések alapján az mondható el, hogy Gráf Ottó még 1956. január 10-ig vagy 16-ig ellátott valamilyen feladatot az intézményben, mivel az 1956. január 1. és január 16. közötti keltezésű irattári útmutatói bejegyzések teljesen egyértelműen az ő kézírásaként azonosíthatók. Ezeket a bejegyzéseket azonban mindössze 60 A Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályának Gráf Ottóhoz intézett, 1955. december 16-i keltezésű, 1403-03126/55. számú levele, 54/1955. iktatószámon. KPM Irattár. A levél egy részét a múzeum 1947-1955 közötti történetéről írott feldolgozásomban már idéztem. 61 Az iktatókönyv tárgymutatója szerint az irattárban fellelhető lehetett a 1403- 03126. számú, az iktatókönyvben 55. sorszámú, 1955. december 30-án beérkezett dokumentum, melynek tárgyaként „a múzeum átszervezése” bejegyzés szerepel. Az ezt követő 56. sorszámú bejegyzés ugyancsak ezt a napot adja meg a dokumentum keletkezése napjaként, és a tárgya „átadásátvételi jegyzőkönyv”. Sajnálatos módon jelenleg egyik iratot sem ismerjük, mivel hiányzik, de ekkor történhetett meg a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum átadása, illetve a felügyeletnek a debreceni Déri Múzeumnak történő átadása. KPM Irattár. 1951-1972 közötti, 804. r. sz. iktatókönyv tárgymutatója, 1955. évi bejegyzések. 62 Lásd erről részletesen HAJDÚ Zoltán 1989.57. három napra keltezte, január 9-re, január 10-re valamint január 16-ra, és a bejegyzések tárgya az 1955. évi jelentési kötelezettségekhez kötődnek (számadás, negyedévi munkajelentés, negyedévi statisztika, SZTK havi összesítő, beszámoló a készletek állományváltozásáról), illetve az átadás-átvétellel kapcsolatosak. Mint láttuk, a leltárkönyvben az átadás, illetve a lezárás is ezen a napon, azaz 1956. január 16-án kelteződött. 1956. január 23-tól már a Gráf Ottóétól teljesen eltérő kézírásos bejegyzéseket találunk az iktatókönyvben, amelyek - az írásképek alapján - legalább két személyhez köthetők. Az 1956. augusztus 24-i 11. számú bejegyzéstől az év végéig eszközölt, további kilenc bejegyzés mögött Szigeti Ivánt feltételezzük, ami azt jelenti, hogy a korábbi múzeumvezető szívességből minden bizonnyal besegített az adminisztrációs munkába. Erre szükség is lehetett, hisz a gondnokként, teremőrként alkalmazott, félállású nyugalmazott korábbi vasúti dolgozó (a már említett Gál Lajos) ezt nemigen tudta elvégezni. Ez az adminisztrációs tevékenység azonban minden bizonnyal nagyon korlátozott volt, hisz többnyire néhány beérkező levél (pl. a múzeumi héttel kapcsolatos tennivalókról szóló levél regisztrálása) iktatásáról lehetett szó. A Kiss Pál Múzeumban folyó munkáról a fentiek értelmében az 1956. és az 1957. évre vonatkozóan éppen ezért kevesebb ismeretünk van. A szakmai és ellenőrző-irányítói feladatok Debrecenbe történő átkerülése ugyanis azzal járt, hogy a hivatalos levelezés és az iratanyag minden bizonnyal oda került, és később sem került vissza a tiszafüredi intézménybe. Ezt onnan is tudjuk, hogy amikor 1958 novemberében Gráf Ottóné, immár minisztériumi kinevezéssel bíró tiszteletdíjas múzeumvezetőként a debreceni Déri Múzeum akkori igazgatójához, dr. Béres Andráshoz ez ügyben levelet intézett, azt a választ kapta, hogy azt 1958 elején átadták a szolnoki Damjanich Múzeumnak. Ám egy másik levélből az derül ki, hogy a szolnoki múzeumtól sem került viszsza Tiszafüredre az iratanyag, csak annak talán egy része.63 A múzeumnak azonban voltak látogatói. A múzeum korabeli rendezetlen viszonyait jól mutatja, hogy a napi és havi látogatószám követésére korábban megnyitott „Múzeumi Naplót” 1956 januárjától 1958 januárjáig nem vezették, így csak a látogatói vendégkönyv bejegyzéseire támaszkodhatunk. A látogatókönyvként használt, már említett „Pénztárkönyv” bejegyzései szerint64 1956 januárjában 114, februárjában 12 fő, 63 Gráf Ottóné 1958. november 1-én a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Osztályához címzett 19/1958-as iktatószámú levele, illetve ugyanezen a napon a szolnoki Damjanich Múzeum igazgatójához címzett, 20/1958-as iktatószámú levele. Ugyancsak ezen a napon írta Gráf Ottóné a debreceni Déri Múzeum igazgatójának azt a 21/1958-as iktatószámú levelet, amelyben ez áll: „Értesítem Igazgató Elvtársat, hogy a M. M. Múzeumi Osztálya a tiszafüredi múzeum vezetésével megbízott. Tudomásom szerint a Déri Múzeum igazgatója a múzeum önállóságának megszűnésekor magával vitte a múzeum hivatalos anyagát. Ezt legnagyobbrészt a szolnoki múzeum igazgatójától megkaptam - eddigi ismereteim szerint a múzeum bélyegzőinek és kulcsainak kivételével.” KPM Irattár. A szerző megjegyzése: sajnos, a későbbi levelekből kiderül, hogy a szolnoki múzeumból kapott iratok közül a dokumentumok jó része hiányosan érkezett meg. Ezek sorsa jelenleg nem ismert. 64 Lásd a korábban, a 42. lábjegyzetben hivatkozott Pénztárkönyv 1956. évi bejegyzéseit. Az 1955-1959 közötti időszakban vezetett Múzeumi Naplóban sajnos az 1956. és az 1957. évi látogatottsági adatok nem szerepelnek. 220
