Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Vadász István: A tiszafüredi múzeum története 1955 és 1958 között
VADÁSZ ISTVÁN: A TISZAFÜREDI MÚZEUM TÖRTÉNETE 1955 ÉS 1958 KÖZÖTT márciusában pedig 91 fő, azaz az első negyedévben 217 fő kereste fel a Kiss Pál Múzeumot. Mértékadónak tűnhet, hogy a januári forgalom 11 napra esett, tehát ekkor két-háromnaponként volt látogató. Nem mellékesen megjegyezhetjük, hogy 1956. január 26-án a látogatók között Kaposvári Gyula szolnoki múzeumigazgató nevét és aláírását is felfedezhetjük, amely arra utal, hogy a szolnoki múzeum igazgatója - annak ellenére, hogy a debreceni Déri Múzeumot jelölte ki a Múzeumi Főosztály a tiszafüredi múzeum ügyeinek intézésére - figyelemmel kísérte a tiszafüredi társintézmény életét.65 Februárban és márciusban viszont már nagyon gyér volt az érdeklődés, hisz a februári forgalom csak két napra, a márciusi pedig összesen hét napra korlátozódott. Igaz, márciusban már két nagyobb iskoláscsoport (március 15-én és március 29-én, összesen 79 fővel) is megjelent az intézményben, így alakult ki a fent említett kedvezőbb negyedévi látogatói statisztikai mutató. Nyilvánvalóan a kiállítás újszerűsége és a kedvezőbb időjárás is közrejátszhatott abban, hogy a második negyedévi adatok az előző időszakhoz képest is jobbak lettek, mert április (102 fő), május (211 fő) és június (56 fő) hónapban 369 fő kereste fel a gyűjteményt. Amint az látható, főleg a májusi látogatószám imponáló: ekkor a 221 főnyi vendég zöme, 182 fő iskolás csoport volt. Ebből az időszakból tudunk idézni egy optimista, minden nehézség mellett is kedvező véleményt egy Tiszafüredről 1955 közepén elkerült korábbi tanártól. „Végtelen öröm töltött el, amikor láttam, hogy a tiszafüredi múzeum fejlődésnek indult. Tiszafüred, 1956. június 31. IIlényi Elemér66 DISZ városi isk. titkár Karcagról" 65 Látogatói vendégkönyv, 1956. évi bejegyzések, 32. oldal. 66 lllényi Elemér (1910-1989), pedagógus, gyermek- és ifjúságmozgalmi vezető. 1934 őszétől volt tanító Egerben, Jásztelken, Pusztaszikszón, Pélyen, Ostoroson. 1939-től Tiszaderzsen, majd 1955 júniusáig Tiszafüreden tevékenykedett, ahonnan Karcagra került. 1964-től haláláig Kisújszálláson tanított. Amint a bejegyzés is jelzi, a szóban forgó időszakban éppen ifjúságmozgalmi (úttörő-) vezető volt Karcagon. Lásd: KECZE Jánosné 2016. 259-262. A harmadik negyedév napjai, azaz a nyári, nyárvégi hónapok még forgalmasabbak voltak. Júliusban 76 egyéni látogató volt, augusztusban viszont 137 fő (61 fő egyéni és 76 fő csoportos). Szeptemberben viszont rekordot jelentő 425 fő látogató (68 egyéni és 256 csoportos) bejegyzése szerepel az intézmény vendégkönyvében. Volt olyan nap (szeptember 21.), amikor a tiszafüredi leányiskolából67 egyszerre három tanulócsoport is megjelent a múzeumban. A látszólagos siker mellett fontosnak tűnhet, hogy az alig fél éve elkészült állandó kiállítással kapcsolatban az egyik látogató 1956. augusztus 14-én például az alábbiakat vetette papírra. „Meghatódva néztem dicső szabadságharcunk szépen elrendezett emlékeit. De kívánatos lenne a község őstörténetének emlékeit ugyanígy elrendezni, hogy azok tanulságosan szemléltetők legyenek. Széky Miklós68 tud. s. munkatárs, Budapest 0. M. F.” Ez a megjegyzés is jelzi, hogy az egyetlen terembe zsúfolt tárlat szakmai szempontból bizony elég szegényes lehetett. Mint ahogyan az egész intézmény felszereltsége is, melyet hűen tükröz egy, a múzeumi irattárban iktatószám nélkül kallódó dokumentum, amelyet szinte véletlenül találtunk meg.69 A hét gépelt oldalra készített dokumentum 1956. augusztus 23-án készült, de sem aláírás, sem pecsét nem jelzi, hogy ki vagy kik és milyen célból készítették. Ennek ellenére érdemes és nagyon tanulságos idézni, hisz a múzeumvezető nélkül működő intézmény tárgyi eszközeit, berendezéseit helyiségenként mutatja be. 67 Az 1948-as államosítás után Tiszafüreden a volt római katolikus iskola előbb III. számú Állami Általános Iskola, majd Állami Általános Leányiskola, 1960- tól pedig Zrínyi Ilona Állami Általános Leányiskola néven működött 1963-ig. Az iskola neve egyben azt is jelzi, hogy ide kizárólag leánytanulók jártak. A tiszafüredi fiúk a volt református iskolába, a „fiúiskolába”, az 1954 körül Kiss Pál Állami Általános Fiúiskolának nevezett intézménybe kerültek. Lásd erről: Krónika, 2003.34. 68 Széky Miklós kritikai észrevételre utaló véleménye a látogatói vendégkönyv 1956. évi bejegyzései között a 37. oldalon szerepel. 69 A hét gépelt oldalra, külön-külön helyiségenként készült leltár 2 db másolati példánya szinte véletlenül került elő a teljesen rendezetlen irathalmazból. Nem ismert, hogy az 1. példány hová került, kinek készült, és az 1951-1972 közötti iktatókönyv tárgymutatójában sem szerepel az irat. KPM Irattára. Mindazonáltal a dokumentum megdöbbentő erővel jelzi a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum korabeli helyzetét, tárgyi ellátottságának szegényességét. 221
