Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter: Észrevételek a Naszvad-jánoskaparti temető 142. kora újkori sírjához
NEVIZÁNSZKY GÁBOR - PROHÁSZKA PÉTER: ÉSZREVÉTELEK A NASZVAD-JÁNOSKAPARTI TEMETŐ 142. KORA ÚJKORI SÍRJÁHOZ Nr. Típus Év Pénzverde/veret Meghatározás LtSZ. 21. Dreier 1534 Pénzverde Annaberg, Szászország, János Frigyes és György (1534-1539) Átm: 18 mm, s: 1,1 g KEILITZ, Claus 2010.140.31.100 22. Dreier 1534 Pénzverde Schneeberg (?; verdejegyek nem ismerhetők fel), Szászország, János Frigyes és György (1534-1539) Átm: 18 mm, s: 1,1 g KEILITZ, Claus 2010.146.1. (?)31.101 23. Dreier 1539 Verdejegy nem ismerhető fel, pénzverde bizonytalan Szászország, János Frigyes és György (1534-1539) Átm: 18 mm, s: 0,9 g KEILITZ, Claus 2010. V. 0.140,145.31.102 24. Dreier 153? Pénzverde Annaberg (?), Szászország, János Frigyes és György (1534-1539) Átm: 18 mm, s: 0,9 g KEILITZ, Claus 2010.140. (?)31.103 25. Dreier Évszám nem látható Évszám és verdejegy nem felismerhető, Szászország, János Frigyes és György (1534-1539) Átm: 18 mm, s: 0,7 g KEILITZ, Claus 2010.140/146.31.104 26. Dreier 1536 Pénzverde Annaberg, Szászország, János Frigyes és György (1534-1539) Átm: 18,2 mm, s: 0,8 g KEILITZ, Claus 2010.140.31.105 27. Dreier 153? Verdejegy nem ismerhető fel, Szászország, János Frigyes és György (1534-1539) Átm: 18,2 mm, s: 1,5 g KEILITZ, Claus 2010.140/145.31.106 28. Dreier 1537 (?) Pénzverde Annaberg, Szászország, János Frigyes és György (1534-1539) Átm: 18,2 mm, s. 1,2 g KEILITZ, Claus 2010.140.31.107 A142. sír értékelése A142. sírtól délre Szőke nem talált más sírokat, északra azonban több temetkezést tárt fel, melyek egy része kora újkori és középkori volt. A közvetlenül mellette feltárt 234., 154., és 155. sírok ugyancsak alig fél méter mélyen kerültek elő, viszont különböző időszakokból származtak. A 234. sír Árpád-kori, a 155. XIV. századi, a 154. sír pedig kora újkori volt. Ezen sírok tájolása kisebb-nagyobb eltéréssel Ny-K-i volt, ugyancsak ezt az irányt követte a 142. sír is. A sírt a záró veret - egy 1539-ben vert Dreier - alapján az 1540-es évekre datálhatjuk, így jó pár évtizeddel fiatalabb a 155., illetve öregebb a 154. sírnál. Míg azonban ezekben a csontvázak a hátukon, kinyújtott helyzetben kerültek elő, addig a 142. sír csontváza hasán, behajlított karokkal, könyökkel kifelé feküdt, valamint a lábai behajlítva térdekkel kifelé álltak. Ez a rendellenes pozíció arra mutat, hogy az elhunyt személyt a sírba vagy egy gödörbe dobhatták, melynek oka többféle lehetett. Igen ritkán, de megfigyelhetők olyan temetkezések Európa számos területén, melyekben a csontváz hason fekve volt.6 A temetkezések e sajátos változatát többféleképpen próbálták magyarázni, azonban ezek fő alapja az volt, hogy az eltemetett személy visszatérését megakadályozzák.7 A kora középkortól egészen a kora újkorig kerülnek elő temetkezések arccal föld felé néző holttesttel,8 azonban templom körüli temetőkben igen ritkán jelentkeznek.9 E sajátos temetkezési forma magyarázatai között megtalálható, hogy strigák vagy vámpírok lettek volna az elhunytak,10 mely elképzelést sikeresen cáfolták.11 Felvetődött továbbá, hogy 6 BRATHER, Sebastian 2007.109-111.; GARDELA, Leszek 2017.91-106. 7 BRATHER, Sebastian 2007.103. 8 BRATHER, Sebastian 2007.109-111.; GARDELA, Leszek 2017.91-106. 9 GARDELA, Leszek 2017.93. 10 HANULIAK, Milan 2006.; GARDELA, Leszek 2017.101. 11 BRATHER, Sebastian 2007.109-110. 85
