Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Restaurálás - Szatmáriné Bakonyi Eszter et al.: Szarmata kori fibulák restaurálása a Magyar Képzőművészeti Egyetem iparművészeti restaurátor képzésén
SZATMÁRINÉ BAKONYI ESZTER - NAGY MELINDA - BÍRÓ VERONIKA - BOTKA MÁTYÁS - HORVÁTH CSABA - MÁTÉKA LÁSZLÓ - SZABÓ MELINDA -SZECSKÖ DIÁNA: SZARMATA KORI FIBULÁK RESTAURÁLÁSA A MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI EGYETEM IPARMŰVÉSZETI RESTAURÁTOR KÉPZÉSÉN ráforrasztott kúpos elem, a két alkatrész eltávolodott egymástól, köztük 2-3 milliméternyi rés alakult ki, mely talajszennyeződéssel telt meg. A rugó egyik végéről a profilált gomb hiányzott. A tárgy alapanyaga meggyengült, törékennyé vált, egy friss törésfelületet megvizsgálva kiderült, hogy a fém nem sárgás színű, ahogy azt a bronztól várnánk, hanem az ezüstre jellemző fehéres, porózus. Ennek tisztázása miatt is szükséges volt a fibula restaurálás előtti anyagvizsgálata. Afibulát díszítő nagyméretű borostyángyöngy felületén öregedési folyamat nyomai voltak megfigyelhetőek, repedezetté, lukacsossá vált. Színe megfakult, fénye eltűnt, mattá vált. 22. kép: A fibula restaurálás előtt (Fotó: Nyíri Gábor) A konzerválás - restaurálás menete Miután a műszeres anyagvizsgálat igazolta, hogy a fibula nem bronzból, hanem ezüstből készült, a kezdeti elgondoláshoz képest megváltoztak a restaurálás főbb szempontjai, tervezett folyamata. Régészeti bronztárgyak esetében ugyanis a legtöbb esetben a korróziós termékek eredeti felszínt őrző része megtartásra kerül, a nem kívánt anyagok, rétegek száraz, mechanikus úton kerülnek eltávolításra. Azonban az ezüst esetében, a korrózió eltérő természetéből adódóan, a korróziós termékek általában teljesen eltávolíthatóak. Az eltávolítás technikájának kiválasztása nagy körültekintést igényel, hiszen például száraz, mechanikus módszerekkel könnyen megkarcolhatjuk az ezüst puha felületét, vegyszeres eljárásokkal viszont gyengíthetjük annak mechanikai tulajdonságait, esetleg lokálisan megőrzendő részeket (például szervesanyag-maradványokat) roncsolhatunk, vagy akár meg is semmisíthetünk. Ebben az esetben, mivel a fibula többféle anyagot is tartalmaz (ezüstréz ötvözet, lágyforrasz, vasstift, borostyán, ismeretlen összetételű kitöltőanyag) továbbá felépítése igen összetett, a vegyszerben áztatás szóba sem jöhetett. A pusztán mechanikusan történő tisztítás is kizárható volt a fém sérülékeny felülete miatt. így végül különböző eljárások olyan kombinációját választottunk, amelyek helyileg, jól kontrollálható módon alkalmazhatóak, de az ezüst felületét közvetlenül mechanikusan nem érintik. A tisztítás első fázisaként a talajszennyeződés és a porózus, könynyen leváló korróziós termékek eltávolítása ecsettel, majd mikroszkóp alatt, szikével történt. Tisztítás közben szükségessé vált a huzal és sodronytöredékeken megmaradt, korrodálódott, törékeny forraszanyag maradványok szilárdítása Paraloid B72 5%-os oldatával. A hátlap szélén, a fémhez tapadva kis szövetmaradvány került elő. Felszínre került a rugó hiányzó, letört gombja, mely a fibula alján, a rárakódásokban őrződött meg (23. kép). 23. kép: A leesett profilált gomb (középen) a talajszennyeződésben (Fotó: Szabó Melinda) A fémfelülethez erősen kötődő korróziós termékek eltávolításához kézenfekvő választás az etilén-diamin-tetraecetsav dinátriumsójának (EDTA-Na) vizes oldata. Az üreges felépítés és a komplex anyagok miatt a fibula oldatba merítését elvetettük, ezért olyan hordozóanyagot kellett keresni, amelynek segítségével a vegyszer cseppmentesen, lokálisan felvihető ugyanakkor könnyen eltávolítható. Erre megfelelő választásnak tűnt az élelmiszeriparban is használt agaragar gél. Tisztítás agar-agar géllel Az úgynevezett zöld kémia restaurátori gyakorlatban történő alkalmazásának fontos aspektusai, hogy olyan környezetbarát anyagokat alkalmazzunk, amelyek a restaurátor számára nem károsak, minimalizáljuk a felülettel kapcsolatba lépő adalékanyagokat és törekedjünk a természetes és reverzibilis anyaghasználatra. Ilyen, a zöld kémia kutatási területébe tartozó anyagok a gélek, melyeket a restaurátorok tisztításra és tisztító anyagok hordozójaként használnak. Az ezüstfibula tisztításához a gélek közül a tengeri vörösmoszatokból kinyert agar-agar gélre esett a választás. Ez az anyag a fizikai gélek csoportjába tartozik, egy merev, alaktartó gél, melyet poliszacharid láncok alkotnak. Ezen polimerláncok összessége teszi lehetővé, hogy a gélt egyszerre több szempontnak is megfelelve, különféle anyagtípusoknál is fel tudjuk használni.32 Vízérzékeny felületeknél minimális vízhasználatot tesz lehetővé és nem változtatja meg a kezelt tárgy higroszkóposságát. Az oldat elkészítése egyszerű, az agar port hideg vízben elkeverjük, majd ezután legalább 85°C fölé melegítjük, ekkor indul el a zselésedés. 32 WOLBERS 2017. 247
