Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Vadász István: A tiszafüredi múzeum története 1955 és 1958 között
TISICUM XXVIII. iratanyag a múzeum irattárában. Az iktatókönyvben ugyan 1955-ből vannak még tételek az év további részéről, de azok anyaga már csak részben lelhető fel. Másrészt az is megállapítható az iratanyag, illetve az iktatókönyvi bejegyzések alapján, hogy a múzeumvezető kezdeti lendülete megtörni látszik. A továbbiakban ugyanis a múzeumvezetői tevékenység során egyre több nehézséggel kellett számolnia Gráf Ottónak. 1955 áprilisában lassan elkezdődhettek az állandó kiállítással kapcsolatos előkészületek, melynek keretében - többszöri halasztás után - sor került a debreceni muzeológusok tiszafüredi helyszíni látogatására. Ennek pontos részleteiről ugyan keveset tudunk, de két, 1955. április 12-én, illetve április 13-án Debrecenből keltezett levél arról tudósít, hogy Balogh István múzeumigazgató és Szűcs Lajos természettudományos muzeológus eredetileg április 14-én akart Tiszafüredre kiszállni, de látogatásukat - április 13-i levelük szerint, egyéb elfoglaltság miatt - egy héttel későbbre, tehát kb. április 21-22. tájára el kellett halasztaniuk.24 Az 1955. év további részében mindenesetre sok változás történt. Az egyik legfontosabb fejlemény az volt, hogy a március 15-én megnyitott vándorkiállításhoz kapcsolódóan Gráf Ottó már a következő héten kérte a Múzeumi Főosztálytól félállású teremőr újbóli alkalmazásának engedélyezését. Az 1955. március 20-i keltezésű levélre 30 napon belül megérkezett a válasz, melyben április 16-tól tették lehetővé egy napi 4 órában foglalkoztatott teremőr alkalmazását.25 A teremőr alkalmazását a múzeum látogatottsága körüli tennivalók sokasága is indokolttá tette. A látogatószám alakulását rögzítő, házi készítésű „Múzeumi Napló”26 tanúsága szerint februárban - fűtés hiányában (!) - még egészen minimális (17 fő és csak egyetlen napon) volt a látogatottság. Márciusban a kiállításmegnyitón 40 fő vett részt, majd ezt követően, öt különböző napon 230 csoportos és 17 egyéni látogató kereste fel a múzeumot. Ez nyilvánvalóan jó érvül szolgált a teremőr beállításának kérésekor, mert áprilisban mindössze 24, májusban pedig 22 egyéni látogató fordult meg az intézményben. Júniusban viszont már tíz olyan nap volt (június 5., 6., 12., 14., 15., 17., 19., 23., 28. és 30.), amikor forgalom volt a múzeumban: összesen 69 egyéni és 65 csoportos látogató, azaz 139 érdeklődő volt kíváncsi a tárlatra. Júliusban és augusztusban szintén 9-12 napon volt forgalom, de kizárólag egyéni látogatók jöttek, naponta 1-27 fő közötti létszámban, összesen 64, illetve 113 fő. Szeptemberben természetesen nagyot változott a helyzet, hiszen a jelzett hónapban 11 napon volt 24 Balogh István 1955. április 13-án kelt, és az iktatókönyv szerint április 14- én érkezett levele arról tudósít, hogy „...f. hó 14-re tervezett kiszállásunk Szűcs Lajos és saját egyéb irányú elfoglaltságom miatt a jövő hétre marad". 8/1955. iktatószámon. KPM Irattár. 25 A Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya 1955. április 25-i keltezésű levelében engedélyezte a napi négyórás teremőr beállítását, a 11/1955. iktatószámú levélre válaszolva. A múzeumvezető 1-2/1955. iktatószámú, 1955. május 3-i keltezésű levele szerint a teremőr Gál Lajos nyugalmazott váltókezelő Tiszafüred, Mák utca 6. szám alatti lakos lett, aki havi 300 Ft illetményt kapott munkájáért. KPM Irattár. 26 Az irattárban iktatószám nélkül fellelhető Múzeumi Napló központilag készült rotanyomat, tűzött füzet, amely 1955 februárja és 1959 júliusa között tünteti fel a múzeum állandó és időszaki kiállításait látogató vendégek számát, napi összesítésben, egyéni és csoportos látogatószámra bontva. Az 1956 januárja és az 1957 decembere közötti időszakról azonban nincs semmiféle kimutatás, mely vélhetően azzal van összefüggésben, hogy a múzeum önállósága abban az időben megszűnt. Iktatószám nélküli dokumentum. KPM Irattár. látogató: naponta 4-29 egyéni látogatón túl jött még 179 csoportos látogató is (ez három napra esett, minden esetben tanulócsoportokról volt szó), így összesen 306 fő nézte meg az intézményt. Szeptember 20-án még egy előadást is tartott Gráf Ottó a tiszafüredi múzeum történetéről, amelyen 35 fő vett részt. Októberben 114 egyéni és 85 csoportos látogató fordult meg a múzeumban, és két alkalommal, október 10-én és 24-én, egy 30 és egy 28 fős csoportnak a múzeumvezető tárlatvezetést is tartott a Hortobágy régen és ma című vándorkiállításban. Még a november is elég forgalmas volt, mivel 57 egyéni és 54 csoportos érdeklődő volt, és a hónap elején, november 2-án két tárlatvezetés is történt, egy 45 és egy 12 fős csoportnak. Decemberben viszont már csak 16 fő kereste fel a múzeumot: ezt az alacsony látogatószámot is csak három nap adta (december 4., 8. és 10.). A múzeum 1952-1962 közötti szakmai leltárkönyve27 szerint 1955. április 20-tól néprajzi tárgyak gyűjtésére és leltárba vételére is sor került, melyet Balogh István útmutatásai szerint Gráf Ottó valósított meg. Az 55.1.1-től az 55.75.1. leltári számmal ellátott 75 tárgy gyűjtése és nyilvántartásba vétele azt jelzi, hogy Gráf Ottó gyorsan elsajátította a múzeumi szakmai nyilvántartás tudnivalóit, és a lehetőségekhez képest körültekintő munkát végzett. A leltáriszám-képzés és a tárgy megnevezése szakszerű (bár olykor tévedést is tartalmaz), de a tárgyleírással már több gondja is adódott a múzeumvezetőnek. Ezt nagyon szűkszavúan és többnyire hiányosan tudta megoldani, amely a gyakorlatlanság miatt fordulhatott elő. Sőt sok esetben utólagos helyesbítést is kellett végezniük a későbbi szakembereknek.28 A további rovatoknál a gyűjtő és lelőhely megnevezése, az ajándékozó/gyűjtő/eladó megjelölése is szakszerű. A gyűjtés időpontjának kezdete, 1955. április 20. is jelzi, hogy valóban a tervezett új állandó kiállításhoz próbálták kötni a gyűjtési folyamatot. Ennek megfelelően a gyűjtőmunka részben a tiszafüredi fazekasság emlékanyagára (mintegy 53 tételnyi népi kerámia került a gyűjteménybe), illetve a paraszti háztartásban és gazdálkodásban használatos használati tárgyakra (gereben, bogrács, béklyó, szövőszék, rokka, szőlőprés stb.) koncentrált. Egy fanyereg is előkerült. A tárgyak ajándékozói között 15 tiszafüredi, három tiszaörvényi, négy tiszaszőlősi, egy tiszaderzsi, három tiszaörsi, három tiszaszentimrei és öt egyeki személy nevének bejegyzését találjuk, amely azt jelzi, hogy Tiszafüred mellett a környező települések emlékanyagát is igyekezett elérni.29 * * A gyűjtés, ajándékozás időpontjaiból azt látjuk, hogy a folyamat lényegében véve egész évben zajlott. Áprilisban és májusban csak kisebb lendülettel folyt, szeptember legvégén viszont erőteljes lendületet vett: különösen októberben és novemberben történt sok bejegyzés. A legutolsónak megjelölt gyűjtés/ 27 A Kiss Pál Múzeum 1952-1962 közötti, 1726 nyomtatványszámú vegyes, 18 rovatos leltárkönyve, melyet 1952-ben nyitottak meg, de az első leltári szám 51.1.1, az utolsó pedig 60.3.1.1962. április 17-én zárták le. Kiss Pál Múzeum Történeti Tárgyi-Dokumentációs Gyűjteményében található a 71.83.1. leltári számon. Azt még hozzá kell tennünk, hogy ezen leltárkönyvben egyetlen oszlop sem biztosított helyet vagy rovatot a bővebb tárgyleírásra. 28 A Gráf Ottó által nyilvántartásba vett néprajzi tárgyak adatainak jelentős részét később, az 1960-as revízió során felülvizsgálták. A tárgyak zöménél 1968-at követően Füvessy Anikó néprajzos muzeológus, későbbi múzeumigazgató részben kiegészítéseket, pótadatolásokat végzett. Ezzel együtt is úgy véljük, hogy Gráf Ottó 1955-ös gyűjtőmunkája fontos hozzájárulást jelentett a Kiss Pál Múzeum gyűjteményének fejlődéséhez. 29 Az említett települések közül Egyek nem tartozott a tiszafüredi múzeum gyűjtőterületéhez, ám itt a gyűjtőterület határának átlépéséhez a Déri Múzeum illetékesei hozzájárulhattak. 214
