Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Ravasz István: Mesélnek az elporló lapok
TISICUM XXVIII. idejére is: „Luszk?” és „1942 n” (valószínűleg november), s kivehető egy szám egy részlete is: „5499-16...4”. Az egyben cédula négyrét hajtva került eltemetésre a katonával együtt, csupán szélei töredeztek meg. A hajtogatás mérete kizárja, hogy az alumínium személyi azonosító jegytokba tették volna bele. A szöveg restaurálására közepes esély van. Az Oroszországból kapott borítékra ez esetben is felírták a pontos előtalálási helyet (temető, sor, sírhelyszám), s az újratemetés pontos helyét. zsebeiben vészelték át a hatvanévnyi földben tartózkodást. Az egyenruhák szétfoszlottak, a papírok átnedvesedtek, s darabokra hullottak. Vastagságukból ítélve noteszek, naplók, imakönyvek, naptárak stb. lehettek. Nem lehetetlen, hogy történeti értékű feljegyzések is találhatók bennük, ám szétnyitásuk a restaurálás előtt a szétporlás veszélye miatt nem javasolt. A restaurálás esélyei csak részlegesek, minden valószínűség szerint az egykori feljegyzések teljességükben már sosem lesznek Ennek alapján a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársainak az intézmény részét képező Központi Irattár nyilvántartása alapján jó esélyük van a katona azonosítására, akinek maradványai mellett a cédulát megtalálták. Hat nejlonzacskó (előtalálási hely: Maskino /MaiuKiiHo/, Zaverse /3aBepujbe/, Uriv /YpbiB/, Medvezsij/MeflBe>Kníí/,Alekszandrovka/AneKcaHApoBKa/és Davidovka /flaBUflOBKa/, Voronyezsi terület) A hat nejlonzacskóba csomagolt tárgyi leletek a bolgyirevkai temetőbe áttemetett magyar katonák maradványai mellől kerültek elő. A leletegyüttes papíralapú tárgyai a magyar katonák egyenruháinak olvashatók. A katonák azonosítására ugyanezen okból csak a restaurálás után adódik lehetőség, feltéve, hogy a személyi adatok - ha voltak ilyenek a füzetekben - a még restaurálható részekben szerepelnek. E sírleletek tömeges előtalálása arra utal, hogy egykori tulajdonosaik az 1943. januári doni visszavonulás idején halhattak hősi halált. A bemutatott régi papírok csupán egy szeletét képezik azon sírleletegyüttesnek, amelyben a fenti mintákon túl a fényképektől a nyírfakéreg levelezőlapokon át a zsoldkönyvekig szinte minden megtalálható. S akkor még nem is beszéltünk az egyéb sírleletekről, így a gombokról, csatokról, övékről, fésűkről, tükrökről, gyermekjátékokról - amit a szerencsétlen sorsú magyar katonák a harcok szüneteiben faragtak, véstek, barkácsoltak, még abban bízva, hogy a háború szörnyűségeit túlélve hazatérhetnek szeretteikhez, azokhoz, akik a világon számukra a legdrágábbak voltak. Ismerünk olyan esetet, amikor valaki 70 évesen kapta meg a Hadak Útjára költözött édesapja 60 évvel ezelőtt számára készített kicsiny falovát... 206
