Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)

Történettudomány - Tolnay Gábor: Az 1920-as évek földreformja Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében

TISICUM XXVIII.

Birtokkategória

Átlagterület

Az 1895. évi terület %-ban

1895-ben

1935-ben

0-5 kh

1,50

1,45

96,70

5-100 kh

19,63

17,64

89,90

100-1000 kh

359,62

252,83

97,40

1000 kh felett

2.360,84

2.214,87

93,80

Megyei átlag

18,64

9,95

53,40

3. táblázat: A földbirtokok átlagterületének változása Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében9

Néhány szót kell ejtenünk a haszonbéres gazdálkodásról is, mert a számarányokban is, a gazdaságok súlyát tekintve is jelentős volt maga a gazdálkodási forma, annak négy évtizedes változása is a vármegyénkben. A tőkés agrárfejlődés mutatójaként szokták figyelembe venni a földbérletek számát és növekedését. Vele párhuzamos jelenségként regisztrálják a kis- és középparasztság kiszorulását a bérletekből. Vármegyénkben nem ilyen egyértelmű a helyzet a következők miatt:

1. Tény, hogy vármegyénkben megjelent a tőkés bérlet és vele együtt a tőkés bérlő. A bérlők száma 1226-ról 12197-re emelkedett (majd megtízszereződött!), míg a haszonbérelt terület 102 805 kát. holdról 241 862 kát. holdra emelkedett, ami önmagában is jelentős növekedés (2,35-szörös növekedés).9 10

2. Figyelemre méltó, hogy a 100 kát. holdnál nagyobb bérlet tette ki a felét az összes bérletnek. Ez is azt bizonyítja, hogy valóban megjelent a tőkés nagybérlő és nagybérlet a vármegyében. Ez az arány 1895-ben 86,81 %-os volt! Bár önmagában a csökkenés is jelentős, de el kell mondani, hogy a csökkenés zömmel azoknál a nagybérleteknél következett be, amelyek a hagyományos módon gazdálkodva egyrészt tönkrementek, másrészt nem volt anyagi erejük ahhoz, hogy eszközigényesebb gazdálkodási formára térjenek át.11 *

3. Felismerhető az a tendencia, hogy a földbirtokosok kezéből igyekeztek kivenni a földet - hacsak bérlet formájában is - és a bérlők ezen teremtik meg a gazdálkodás kapitalista formáit. Holott valójában csak rentabilitásra törekedtek. így áll elő az a logikus, de mégis paradoxnak tűnő helyzet, hogy a feudális jellegű nagybirtokon alakul ki a mezőgazdasági termelés tőkés formája. Vármegyénk üzemi adatait elemezve azok azt bizonyítják, hogy nem a tulajdonban lévő birtokok gazdálkodása, hanem a haszonbérietek gazdálkodása volt a tőkés termelés kialakulásának vármegyei bölcsője. Mindezek a vármegyénkben a „hosszú XIX. század” végére - tehát az első világháború előtt három évtizedre tehetők. Ezt folyamatot gyorsította

9 Az 1. táblázat adatai alapján.

10 MG. STÄT. 1900.41.; MG. STÄT. 1935.14-15.

11 MG. STAT. 1900. 41.; MG. STAT. 1935. 14-15.; GAZDACÍMTÁR 1925.

155-181.; GAZDACÍMTÁR 1935.145-159.

fel vármegyénkben a Nagyatádi-féle földreform - főleg a redemptus területeken.

4. Vármegyénk abban eltér a megadott képtől - néhány alföldi vármegyével együtt -, hogy a középparasztság nem szorult ki a bérletből, hiszen a bérbe adott föld mintegy 40 százalékával ők rendelkeztek. Ezért hívom fel a figyelmet egyrészt a tanyásbirtokok bérbeadására, annak valóban feudális maradványokat konzerváló hatásával együtt. A másik oldalról viszont ezek a farm-típusú gazdaság csiráit is jelentették, jelenthették volna, ha a történelmi körülmények időt engedtek volna ezek teljes kifejlődésére. E derékba tört, még csak csirájában meglévő gazdálkodási forma (a tanyásbirtokok bérbeadása, a paraszti parcella-bérlet) kifejlődése - hipotézisünk szerint - egyre inkább háttérbe szorította volna a még jelen lévő feudális maradványokat és utat engedett volna a speciálisan magyar jelegű paraszti birtoknak, amely némi hasonlóságot mutatott volna nyugati rokonával, az amerikai utas agrárfejlődés következtében megjelenő, kialakuló farmmal (közös pont: a rentabilitás), de történetiségében, kapcsolódási viszonyaiban már más lett volna.

Igaz, hogy itt is előfordul az, hogy tehetősebb parasztok (szerencsésebbek? sikeres kockázatot vállalók?) kezén egyre több föld halmozódott fel. De talán ez a folyamat gyorsíthatta volna meg egy olyan típusú parasztgazdaság kialakulását, amelyet túl sommás és kevéssé árnyalt minősítés alapján szoktunk „amerikai utas gazdasági fejlődés alapján kialakult” gazdaságnak nevezni. Amely végső soron az is, de mégsem az, és éppen történetiségében nem az! Fia a fenti folyamat fejlődési irányára gondolunk, akkor a gazdaságok polarizációja - azzal, hogy kiszakítjuk a föld egy részét a feudális eredetű nagybirtok kezéből -, majd integrációja - azzal, hogy ismét felhalmozódik az immár kapitalista gazdálkodást folytatni akaró parasztgazdaságok kezén - talán egyenesen kívánatosnak tűnik.

5. Érdekes megfigyelni, hogy ha az 1895. évi és az 1935. évi arányt tekintjük, az gyakorlatilag egyenlőnek mondható, csupán ezen belül rendeződtek át gyökeresen a viszonylatok. A 0-5 kát. hold aránya majdnem a kétszeresére emelkedett, az 5-100 kát. holdas kategória aránya megháromszorozódott. Nőtt még a 100-500 kát. holdas haszonbérietek aránya is. Legnagyobb csökkenés - majdnem 13 százalékos-az 500-1000 kát. holdas kategóriában következett be, de csökkent az 1000 kát. hold

198