Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Tolnay Gábor: Az 1920-as évek földreformja Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
TOLNAY GÁBOR: AZ 1920-AS ÉVEK FÖLDREFORMJA JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK VÁRMEGYÉBEN feletti kategóriában is. Ez a belső átrendeződés is alátámasztja azt a tényt, hogy a kis- és középparasztság Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében nem szorult ki a haszonbérletekből. 6. A haszonbérietek számarányuknál nagyobb szerepet játszottak a megye mezőgazdaságának életében. Az új gazdálkodási rendszerre való áttérés mintáját adták. Ebből fakadt azután politikai súlyuk is. 7. Egy dologra azonban fel kell figyelnünk. Szinte minden területen növekedett a haszonbérbe adott terület nagysága, de a haszonbérbe adott átlagterület csak bizonyos kategóriákban (1 kát. hold alatt, az 5-50, illetve az 5-100 kát. holdas kategóriákban) mutat némi növekedést. Általános a tapasztalat, hogy az átlagterület inkább csökkent, mint növekedett. így azután a vármegyei átlag is csak 32 %-a a negyven évvel ezelőtti átlag területnek. Ez az ellentétes irányú mozgás az egyik oldalon a bérelt terület jelentős növekedése, a másik oldalon az 50 kát. hold alatti kategóriákban az életképtelen, illetve csak a már meglevő saját tulajdonnal együtt életképes (sokan ezért is béreltek!) gazdaságok tömeges jelentkezése nem mutatott egyértelműen egy magas szintű gazdálkodási forma meglétére, főleg nem biztosította a termelés, a gazdálkodás stabilitását. 8. A legelők kikerültek a feudális nagybirtokok kezeléséből. A Nagyatádi-féle földreform következtében zömmel új közösségek - közbirtokosságok - tulajdonába kerültek. Ez főleg az I920: XXXVI. törvénycikk kezdeményezésének köszönhető. Ez a jogszabály ugyanis a nagybirtoktól megváltott vagy bérelt legelőket csak legeltető társaságok vagy közbirtokosságok kezelésébe volt hajlandó adni. Ez a magyarázata annak, hogy ha a vármegye községei, városai, állattartó gazdái legelőhöz akartak jutni kénytelenek voltak legeltető társaságokat alakítani, vagy azt a földközösség kései maradványaként néhol még meglévő közbirtokossági legelőhöz csatolni - így növelték számban is, területben is azokat. Ezért vármegyénként a számuk az 500 kát. hold alatti kategóriában nagy mértékben megnövekedett, és az 500 kát. hold feletti kategóriában is megtöbbszöröződött.12 3. Tapasztalatok a végrehajtás során A földreformmal kapcsolatos jogszabályok végrehajtása során a legtöbb tapasztalatot a végrehajtás helyszínén - falvakban, városokban működő bizottságok tagjai - gyűjtötték az Országos Földbirtokrendező Bíróság (OFB), a Földbirtokrendezés Pénzügyi Lebonyolítására Alakult Szövetkezet (LEBOSZ, amely egy bank volt) tagjain kívül. Az országos szervek azután tájékoztatták a kormányt tapasztalataikról. 1935-től vette kezdetét - feltételezésem szerint - a magyar kormány tudatos, messze a jövőbe tekintő és a távlati cél érdekében cselekvő, a realitásokat is figyelembe vevő földbirtok politikája. Ennek külső megnyilvánulásai a földdel kapcsolatos jogszabályok megjelenésében öltöttek testet. 12 GAZDACÍMTÁR 1935.145-169.; MG. STAT. 1935.173. A tudatos földbirtok politikai koncepciót, a megoldandó feladatokat csomópontok köré építette a kormány. Ugyanakkor meg kívánta ezzel gyorsítani a mezőgazdaság kapitalista átalakulását is oly módon, hogy ennek ne állja útját se a hitbizományi nagybirtokok láncolata, amelyek az egészséges átalakulás előtt monolitként magasodva gátolták annak kiteljesedését, konzerválva a feudális viszonyokat is. De ezzel a módszerrel - a kis családi birtokok hitbizományi jelleggel való felruházásával - meg kívánták akadályozni a paraszti birtokok széthullását is (pl. a korlátolt forgalmú vitézi telkek bevezetésével), és ezt hazafias jelleggel felruházva politikailag is igyekeztek a közvélemény előtt elfogadhatóvá tenni elgondolásukat. A paraszti birtokok - kis- és középbirtokok - erősödését szolgálták azok a gazdasági intézkedéseket törvényesítő jogszabályok, amelyek egyrészt a tagosítási eljárások ütemének felgyorsításával igyekeztek a családi birtokokat, kis- és középbirtokokat egy tagba összehozni. Gyakorlatilag ezt szolgálta a telepítésről szóló törvény is, azon túlmenően, hogy - főleg az Alföldön - szándékoztak úgy 25-50 ezer kát. holdanként egy-egy község telepítésével feloldani és megkönnyíteni azok hatékony gazdasági és közigazgatási irányítását. A föld öröktulajdonként való juttatásával párhuzamosan a legelők átadása is hasonló jelentőséggel bírt, amelyet az I940: XIII. törvénycikk13 intézkedései nyomán továbbra is fontos kérdésnek, megoldandó problémának tekintettek. Amennyiben nem volt a rentábilis gazdálkodáshoz elégséges földje a birtokosnak, az 1940: IV. törvénycikk ezt is elősegítette, amikor kishaszonbérletek kiosztását intézményesítette. Ugyanakkor pedig a házhelyhez jutás jogi lehetőségeit is megteremtette. Célja az volt a kormánynak ezzel, hogy évente mintegy százezer kát. hold föld kis- és középbirtokos kezébe juttatásával, nem azonnal, de lassan átformálja a magyar mezőgazdaságot: egészséges birtokviszonyokat teremt, a még mindig eléggé külterjes gazdálkodást igyekszik a belterjesség irányába fordítani, ennek érdekében az állattartást is elő kívánta segíteni jogszabályi intézkedéssel is, és növelni kívánta a mezőgazdaság technikai bázisát, szakember ellátottságát. Országszerte növelte a földbirtokosok érdekeltségét a pénzintézetekben - főleg az Országos Központi Hitelszövetkezet helyi fiókjaiban - kialakítva, kihangsúlyozva és ezzel növelve a banki jelzálogrendszer vitatható, de a pillanatnyi haladék kedvéért általánosan alkalmazott gyakorlatát14. Ugyanakkor az Országos Mezőgazdasági Kamara irányító és szervező tevékenységét fokozatosan olyan szintre kívánták emelni, amely a helyi mezőgazdasági bizottságok mozgatásával képes az átalakulás során az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nagyhatalmú igazgató tanácsa intencióinak végrehajtásával - olykor hatósági feladatokat is ellátva - ezen átalakulás motorjává válni mind a szaktudás, mind az érdekvédelem oldalán. Megítélésem szerint két oldalról is károsodás érte ezt a programot. Az egyik a második világháború kitörése és az azt közvetlenül követő események. Ezek ellen sokat nem lehetett tenni. Ideig-óráig még kedvezett is a mezőgazdasági termelésnek, hiszen eleinte úgy tűnt, hogy jól fizető piac teremtődik a hadiszállítások során a magyar mezőgazdaság számára. A háborút követő események pedig eleve elvágták a kibontakozásnak ezt az útját. 13 KOKOLY THEGE 1925. 34. 14 HÁMORI 2004. 199
