Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Udovecz György: A 68. Jászkun gyalogezred az első világháborúban
TISICUM XXVIII. után kikergették a falut védő oroszokat és a falu keleti határánál védelmi állást foglaltak. E harcban esett el Kornhauser Viktor hadnagy és kapott halálos sebet Gésa százados, akit a 2. gyalogezredből vezényeltek át ideiglenesen. Július 2-ra virradó éjszaka az ezredet végre kivonták az arcvonalból, és Bendiuhára irányították rövid pihenőre. Menet közben érte utol a régen várt utánpótlás: Christó főhadnagy menetszázada, majd Bokros kapitány zászlóalja. Július 4-én a 7. hadosztály elfoglalta új megindulási körletét, felváltva a német 25. tartalékhadosztályt. A Szurmay-csoport 4. lovashadosztálya a konstantúwkai középső védőkörletet, 7. hadosztálya a csatlakozó északi szakaszt Dab magasságáig, 79. dandára a déli, illetve a Konstantówka és Zubowmosty közötti arcvonalat vette át. 8-ától a Szurmay-csoport az osztrák-magyar 1. hadsereg alárendeltségébe került (parancsnok: Paul Puhallo táborszernagy), amely 8 gyalog és 3 lovashadosztály erővel rendelkezett. 12-én az 1. hadsereg parancsnoksága kidolgozta a támadási terveket, miszerint 17-én a fő támadási irány: Horodlowice-Szychtory. A főtámadást végrehajtó Szurmay-csoport 14-én 5890 puskával és 25 könnyű löveggel rendelkezett. 16-án déltől a 7. hadosztály zöme Wojslawice körzetéig nyomult előre, 17-ére a megáradt Bug folyó keleti partjára vetette vissza az oroszokat Pieczygóry és Szychtory között. Ezeken a falvakon túl a Bug keleti oldala már orosz terület volt. A csapatok döbbenten látták, hogy az oroszok mindent felégetnek és megsemmisítenek a visszavonulás során. Az átkelést nem csak a megáradt folyó, hanem a szakadó eső is erősen hátráltatta. Az orosz védelem hatékony volt, a meredek keleti partot drótakadályokkal látták el, sőt még a folyóba is telepítettek akadályokat. Július 19-ére virradóra kedvező fordulat állt be, az oroszok feladva állásaikat a Bug partján, váratlanul visszavonultak. Hajnali 3-kor a 68-asok egy zászlóalja áthajózott, és a Zdzarky északi végében létesített szűk hídfőben biztosította a hídverést.18 Az oroszok még aznap éjjel ellentámadást intéztek, pontosan akkor, amikor a 68. ezred három zászlóalja megszállta a hídfő környékét, így a hátrahagyott gyenge leplező osztagokat legázolták. Az ezred a starogródi híd irányába húzódott vissza, és a Zdzarkytól északra lévő magaslaton tudott megkapaszkodni. Az oroszok 22 óra után nem folytatták a támadást, így az ezred zavartalanul összeszedhette részeit. 20-án a 68-asok a kecskeméti 38-asokkal együtt tartalékban maradtak. Lényegében 31-éig a csoport arcvonalán nyugalom honolt, sőt, a 7. hadosztállyal szemben lévő orosz IV. lovashadtestből kivonták a gárda-lovasdandárt, ami azt jelentette, hogy egyhamar nem is fognak támadni. Puhallo táborszernagy kitüntető dicséretben részesítette a Szurmay-csoportot. Különösen a 7. hadosztály magyar ezredeit dicsérte meg 19-én tanúsított derekas magatartásukért. Augusztus 1-én hajnalban az orosz csapatok megkezdték a visszavonulást a Bug keleti partjáról, azonban a 7. hadosztály előtt csak délután kezdték meg a kiürítést. A 68-asok a 38-asokkal együtt elfoglalták a Zabolotcky és Litowiz közötti magaslatokat. A nap folyamán az 1. hadsereg nyugodtan folytathatta az elrendelt átcsoportosítást, így a 7. hadosztály jobbszárnyától Poturzycáig terjedő arcvonalat a 46. Landwehrhadosztály szállta meg. 5-én a 7. hadosztály arcvonalával szemben az oroszok kora délelőtt Kol. Gurówot, később Kol. Zygizmundowkát, majd 18 A Világháború 1914-1918 X. kötet 1942.248. délután Iwaniczyt és Drewinit önként feladták. A 7. hadosztály ekkor megállt, mivel feladata a Luga folyó mentén kialakított állások és hídfők biztosítása volt augusztus 25-ig. Ezt az időszakot az 1. hadsereg feltöltésre használta, ami igen nehézkesen történt. Az egész hadsereg ellátását Belzre kellett alapozni, miután ez a helység volt a vasúti szállítások végső állomása. Innen Krystynopolon át Sokaiig csak éjjel használhatták a vasutat, mert a Bug menti folyószakasz az orosz tüzérség tüze alatt állt. Sokalon túl a térképen szereplő vasút még nem készült el. A helyzeten lóvontatású vasúttal segítettek, így naponta 400 tonna anyagot szállíthattak. Az ezen felül naponta szükségelt 200 tonnát kocsioszlopon kellett a rendeltetési helyére szállítaniuk. Augusztus 28-án az ezred harc nélkül átkelt a Luga folyón, majd előrenyomult Poryck, Kuty, Wojmin, Korsiew, Gorka irányába. Szeptember 1-én elérte a Styr folyót, amelyen harc nélkül átkelt. 2-án előretört Pianéig, az erdő nyugati szélén rövid pihenőt tartott, majd 17 órakor laza rajvonalba kezdte meg az előrenyomulást az erdő keleti szegélyéig, ahová csak sötét estére ért oda. Rövid pihenő után, hajnali 3-kor felújította a támadást a hepehupás, nehéz, felderítetlen területen. Először a II. zászlóalj indult meg, de csakhamar erős, mint utóbb kiderült, szintén támadni szándékozó orosz csapatokba ütközött. A völgy csakhamar véres kézitusa színterévé vált. A fél órás korytoi ütközetben esett el Christo Miklós hadnagy és Sturm Elemér főhadnagy. Mire kivilágosodott, a 68- asok beásták magukat. Másnap, 4-én erős összpontosított tüzérségi tűz érte az ezred védőkörletét, de komoly veszteségeket nem okozott. 5-én és 6-án már nyugalom volt, sőt 7-én az ellenség visszavonult. Az ezred, az oroszokat üldözve, Rowno irányába vonult előre, és 11-én elérte Moszkowot. Szeptember 12-én az ezredet Boszkiewicayra vonták előre, ahol a 7. hadosztály nagyobb szabású támadásra kapott parancsot, ám végül csak a III. zászlóalj intézett helyi jellegű támadást, Rodowo ellen. 15- én az ezred a Szurmay-hadtest tartaléka volt. 16-án megkezdődött az általános visszavonulás a Styr folyó partjára,19 ahol a védőkörletet Krasnoje-Stawrow között jelölték ki. Az oroszok heves ágyútűzzel próbálták megtörni a védelmet, de sikertelenül. Az elhárító harcokban különösen az I. és a III. zászlóalj tüntette ki magát. Szeptember 26-án az oroszok ismét visszavonultak, ám a 68-asok végig a nyomukban voltak. Még aznap este Torgowiczánál ismét átkeltek a Styren. Másnap délelőtt az ellenség megállt, és ágyútűzzel zavarta az előrenyomulást. A 68-asok 27-én este rajvonalban, heves tüzérségi tűzben Kol. Malewankától Kol. Moszkowcziznáig jutottak előre. Az oroszok ott szeptember 3-ai állásaikban védekezhettek. A 68-asok viszont szintén elérhették szeptember 3-án kiépített állásaikat, és megkezdhették a téli állások kiépítését. Október 7-ig még járőrharcok sem voltak az ezred állásai előtt, így sikerült kialakítaniuk az összefüggő lövészárokrendszert, srapnelbiztos fedezékekkel és többsoros drótakadállyal. Október 6-ról 7-re virradó éjjel a 38. gyalogezred érkezett a 68-asok baloldali szomszédjának felváltására. Ők még nem ismerték eléggé a terepet, így egy meglepetésszerú orosz támadás teljesen váratlanul érte őket. Csak a tartalékban lévő 68/III. zászlóalj bevetése mentette meg a helyzetet. A támadás után a terepszakasz előtti drótakadálysort tizenötszörösére növelték, és megérkeztek a várva várt fényszórók is. 19 68-as album 1917.59. 176
