Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Udovecz György: A 68. Jászkun gyalogezred az első világháborúban
UDOVECZ GYÖRGY: A 68. JÁSZKUN GYALOGEZRED AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN Decemberben kialakították a modern, már gránátbiztos fedezékeket is. Az ezred a karácsonyt és az újévet is ezekben a fedezékekben töltötte. E viszonylagos nyugalom idején kapta meg Várkonyi Béla hadnagy az I. osztályú Ezüst Vitézségi Érem mellé az Arany Vitézségi Érmet. A 68. gyalogezred 1915/1916 telét a 2-es számmal jelölt körzetben töltötte. A térkép Winter András tartalékos hadnagy hagyatékából került a szolnoki Damjanich János Múzeum birtokába. 1916 januárjában megérkeztek az ezredhez az aknavetők és a kor egyik legmodernebb fegyverének számító lángszórók. Felállították az ezred úgynevezett „portyázó osztagát”, a Jagdkommandót, amelynek parancsnoka Moser Hans hadnagy lett. Az idő enyhülésével az oroszok egyre inkább közelebb ásták magukat a védelmi vonalakhoz. Az állóharc kezdetén, októberben 800-1600 lépésnyire voltak egymástól, de április közepére ez a távolság 300-500 lépésnyire csökkent. Az orosz előállás a 68-asok jobbszárnya előtt húzódott 300 m hosszban. A 7. hadosztály parancsnoksága ennek elfoglalására adott parancsot. A feladat végrehajtására a 4. századot és a Jagdkommandót jelölték ki. Április 29-én éjjel az 5. század, rövid tüzérségi előkészítés után rohamot intézett az orosz állás ellen. Rövid, hősies küzdelem után elfoglalta az árkot és 180 fő oroszt, tisztjeikkel együtt fogságba ejtett. Miután a parancs az árok megtartására is vonatkozott, a főállással összeköttetést próbált teremteni. Sajnos az összekötő árkok reggelre nem készültek el, így az orosz ellenlökés minden hősiesség ellenére visszavetette az ezredet. Csak kevés 68-asnak sikerült viszszajutnia saját állásaihoz. Ebben az ütközetben halt hősi halált Hirsch Gyula hadnagy és Horváth Andor hadapród is. Május végéig már csak helyi jellegű vállalkozások zajlottak a térségben, ugyanakkor a hazai és a külföldi sajtó folyamatosan emlegette a várható nagy orosz offenzívát. Alekszej Bruszilov orosz lovassági tábornok, aki 1916. március 17-től az orosz Délnyugati Hadseregcsoport parancsnoka volt, június 4-én 4 hadseregnyi erővel, 573.000 katonával kezdte meg a várt támadást, amely Bruszilov-offenzíva néven vonult be a hadtörténelembe. Egy ismeretlen magyar baka vagy honvéd (az előbbi a közös Hadsereg katonája volt, az utóbbi a m. kir. Honvédségé) az orosz tömegrohamok láttán ekkor találta ki a mai napig közismert „gőzhenger” kifejezést. Június 4-én megkezdődött a szokásos orosz tüzérségi előkészítés, amely mintegy két órán keresztül zajlott. A 68-asoknak csak az I. zászlóalja feküdt a tüzérségi tűzben. A II. és a III. zászlóalj dandártartalék volt, s csak később vetették be a bal szomszéd 38. gyalogezred támogatására. A katonák bíztak szinte várszerűen kiépített állásaikban és új fegyvereikben. Június 6-án azonban megérkezett a visszavonulási parancs, mivel az oroszok Lucknál áttörtek. Az ezred mindjárt az állások elhagyása után rövid utóvédharcba bonyolódott, ezután azonban nyugodtan folytathatta a visszavonulást, s még aznap este Podgajcynál átkelt a Styren. Torgowica körül, Topule és Lucziczy környékén, sokszor közelharc árán 10-éig lassította az orosz támadást, s 11-én a Lipa folyón átkelve sikerült megállnia. A folyó déli partján, Nowostaw és Holatyn helységek mentén ásta be magát. 12-én kinevezték a 68. ezred új parancsnokát, Krause Lajos alezredest, a 69. gyalogezred addigi parancsnokát. Az I. zászlóalj parancsnoka Diendorfer Sándor őrnagy, a II. zászlóaljé Phoser Lipót őrnagy, a III. zászlóaljé Szíj Antal őrnagy, a IV. zászlóaljé Zalán Antal őrnagy volt. A 68. ezred számára 16-án elkezdődött a lipai harcok időszaka. Az ezred reggel 9-kor kezdte meg támadását, az I. zászlóalj Holatyn, a II. Nowostaw, a IV. Lipa községnél lépte át a folyót. Elsőnek a IV. zászlóalj támadott, és 10’5-kor érte el a magaslatot. Az oroszok itt helyezték el a tartalékot, így Zalán őrnagy visszavonhatta zászlóalját a folyó mögé. A 15. század azonban nem vonult délre a hídon vissza, hanem jobbra kitért és így a támadó oroszokat oldalról tűz alá vette. Ekkor Zalán őrnagy rohamot vezényelt, és a zászlóalj többi részével az ellenállást legyűrve elfoglalta azok állásait. Közben az I. és a II. zászlóalj elfoglalta a keleti partot uraló magaslatokat. Ezen a napon az ezred 3 tisztet és 500 katonát ejtett fogságba. 17-én az ezred tovább üldözte az oroszokat, és estére elérte a támadási célként megjelölt Zabcze és Smykov községeket. 18-án azonban, felsőbb parancsra, Smolowa helységig vonult vissza. 20-án a 14. dandár parancsnokának utasítására ismét támadott, a nowostawi hídfőtől északra lévő magaslati pont ellen. Kezdetben nem tudott teret nyerni, mivel az oroszok is ekkor próbálták meg a hídfőt elfoglalni. Csak Zalán őrnagy IV. zászlóaljának átcsoportosítása után sikerült a saját támadást elkezdeni. A vállalkozás sikerült, sőt a zászlóalj engedélyt kapott az elfoglalt állások megtartására. A III. zászlóalj a bal oldali magaslatot támadta. Az összecsapás hajnali 3 órakor ért véget, a 68-asok diadalával, akik 250 foglyot ejtettek. 25-én megkezdték az elfoglalt állások kiépítését, amit csak időnkénti ágyútűz és néhány kisebb csatározás zavart meg. Június 29-én az ezred ismét előrenyomulásra kapott parancsot, Zabczéig és Smykowig. A 68-asokhoz balra a 38. gyalogezred, jobbra a német Marvitz-seregcsoport csatlakozott. A 30-án 030-kor indult támadás során az II. és a IV. zászlóalj érzékeny veszteségeket szenvedett az orosz oldalazó tűz miatt. A mellettük harcoló csapattestek sem jutottak előre. 19 órakor a megerősített I. zászlóalj próbálta áttörni a vonalat, azonban néhány perc alatt 50 hősi halottat és 204 sebesültet vesztett, így kénytelen volt a támadást abbahagyni. Július 1-én a németek heves tüzérségi előkészítés után kezdtek támadást. Az elkeseredett harc délig tartott, az oroszok ekkor kezdtek visszavonulni. A harcba bekapcsolódó 68-asok estére 1 tisztet és 250 legénységi állományú orosz foglyot ejtettek. Július 3-án az ezred ismét elérte Mihalowkát, de a szárnyak fedezetlensége miatt újra vissza kellett vonulnia a Lipáig. A 3. hadsereg beérkezése, valamint Erdély védelme miatt - hiszen Románia hadba lépése ekkor már elkerülhetetlennek látszott - átcsoportosításokra került sor. Az 1. hadsereg Erdélybe került, arcvonalát a Marwitz-seregcsoport és a 2. hadsereg között osztották szét. Augusztus elején az orosz 11. hadsereg déli szárnya Zalosce irányában az osztrák-magyar 2. hadsereg déli szárnya ellen támadott. A 7-éig tartó csata olyan heves volt, hogy az arcvonalat mintegy 20 km szélességben vissza kellett venni. A Bruszilov-offenzíva augusztus végére ugyan kifulladt, de nagy veszteségei ellenére igen jelentős sikert hozott az Antant számára, hiszen augusztus 27-én Románia is hadba lépett. A román északi hadsereg igen lassan tudott előrehaladni, ezért az orosz 8. hadsereg szeptember 15-én ismét támadta a Szurmay-hadtest vonalát. 21- éig tartó rohamai azonban sikertelenek maradtak. A románok nagyszebeni katasztrofális vereségének hatása alatt Bruszilov október 1-től 5-ig ismét támadásra küldte csapatait. A Szurmayhadtestet ez idő alatt 17-szer érte eredménytelen, óriási veszteséggel 177
