Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Udovecz György: A 68. Jászkun gyalogezred az első világháborúban
UDOVECZ GYÖRGY: A 68. JÁSZKUN GYALOGEZRED AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN vette azokat. 9-én a 7. hadosztály (13 zászlóalj, 7300 puska) Wolosate térségében támadásra készült, s 10-én átvette a Turka-Uzsok műútig terjedő arcvonalszakaszt. 11-én éjjel elfoglalta a Szainskie Tarnawskiegerincet és megtisztította azt az orosz utóvédektől. Szurmay altábornagy 12-én 730-kor adta ki a további üldözésre szóló intézkedést Turka- Wolcze irányába.14 Az utánpótlás szállítása nem okozott gondot, mivel a csoportparancsnokság 12-én estig az Ung völgyében futó vasútvonalat Sokoliki állomásig, majdnem a küzdőkig helyreállíttatta. A 7. hadosztály 13-án este 9-re, kisebb harcokkal elérte Topornyicát. Ekkor esett el Haltenberger százados és Vadas hadapród. A 14. dandár, a 68-asokkal csoporttartalékként Isaje és Jawora között tartózkodott, és a 40. dandárhoz zárkózott fel. Május 17-én a Szurmaycsoport támadást indított Neudorf-Mihalowice irányába. A támadást lelassította, hogy nem állt rendelkezésre elegendő tarack és tüzérségi lőszer (a tarackok csak 19-ére virradóra érkeztek be). Ugyancsak 19- én vonult be a Szurmay-csoporthoz a X. menetzászlóalj, amely harctéri tapasztalatokkal rendelkező tisztek irányítása alatt 9 heti kiképzésben részesült. A 68-asokhoz a várva várt legénység Jankovics százados vezetésével érkezett meg. Az ezred létszáma az előírt hadilétszámnak még így is csak a fele volt.15 Aznap, 19-én folyamatosan lőtték az igen jól kiépített orosz állásokat, de előre nem jutottak. Május 23-án megindult a támadás Stryj ellen. A 68/III. és IV. zászlóalj Schmid őrnagy parancsnoksága alatt a Drohobycz-Stryj vasútvonaltól délre, Gejeroz-Letnianka irányába támadott. Az I. és a II. zászlóalj csoporttartalékot képezett, s a 21. vadászzászlóaljjal a 14. dandár parancsnokának irányítása alatt az ún. „lökő csoportot” alkotta. A szolnoki gyalogezred elfoglalta a Studeny-majort, de a kitűzött támadási célt a csoport egész arcvonalán nem sikerült elérni, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy egész nap egyetlen foglyot sem ejtettek. Itt esett el Forinyák Gusztáv főhadnagy, valamint Ratios István és Forgács Jenő hadnagy. A sikertelenség annál feltűnőbb, mert a német Déli Hadsereg nemcsak tüzérség, de gyalogság tekintetében is erősebb volt, mint a szemben álló orosz 11. hadsereg négy-öt hadosztálya. Az áttörés lehetséges lett volna, ha a hadseregparancsnokság valóban támadási tömböket alakít ki (súlyt képez), ám ehelyett minden hadtest egyenként támadott, a fő támadó csoportosítás pedig szánalmasan gyenge volt. Május 27-31. között a csoport arcvonalán tűzharc bontakozott ki. A 7. hadosztály, tüzérségi lőszer és tartalékok híján védelemre szorítkozott. 31-én a csoport támadási irányát Gaje Wyznén át Medenice felé határozták meg úgy, hogy súllyal a jobbszárnyon áttörve, sodorja fel az orosz vonalak nyugati részeit. 19 óra körül a 14. dandár elfoglalt egy orosz támpontot és 600 foglyot ejtett, valamint 3 géppuskát zsákmányolt. A támpont elfoglalásában különösen a 68/III. zászlóalj tüntette ki magát, amely közvetlenül arcból rohamozott. A 7. hadosztály június 1-én Litynia általános irányban nyomult előre, ezen belül a 68-asok feladata Gajaoz vasútállomás birtokbavétele után a hátráló oroszok Letnáig való követése volt. A hadosztály mindössze 5000 puska felett rendelkezett (20.000 helyett), ezért szükségessé vált a mintegy 10 km-es arcvonal lerövidítése, és egy kikülönített támadó csoport kialakítása. Ezen felül Szurmay altábornagy utasította a 40. hadosztályt, hogy a 14. dandárral szemben lévő orosz védelmet átkarolja. 14 A Világháború 1914-1918IX. kötet 1940.246. 15 68-as album 1917.50. A Szurmay-csoport a május 17-től június 1-ig tartó harcok alatt 238 tisztjét és 7178 katonáját veszítette el, ebből 144 tiszt és 4600 fő legénység megsebesült vagy hősi halált halt. A 68-asok június 2-áig birtokba vették Krynicát, Medenicét és Radaliczet, majd 6-áig rövid pihenőt kaptak, csoporttartalékot képezve a 21. vadászzászlóaljjal. 6-án az I/68. zászlóalj Kovacsevics őrnagy, a III/68. Jankovich százados parancsnoksága alatt támadást kezdett Radelic, illetve Horuskó ellen. Erősítésként melléjük rendelték a 38. gyalogezred részeit, a 11. vadászzászlóaljat és egy aknavető osztagot. 8-án Szurmay altábornagy folyamatosan jelentette a német Déli Hadsereg parancsnokának, hogy arcvonalát több hadosztálynyi erő támadja, sőt 9-én hajnali 2 órakor váratlanul sűrű orosz rajvonalak jelentek meg a 7. hadosztály előtt, s azt meglepve, behatoltak az árokba. Bár a hadosztály az arcvonal legnagyobb részén hősiesen kitartott, az oroszok Medenicénél és Litynianál helyi sikereket értek el. Ezt kihasználva, virradatkor az említett két helyről kiindulva a hadosztály egész arcvonalát felsodorták. Az ezred számára megkezdődött a lassú visszavonulás, először Königsauig, majd Krynicáig. Ezalatt esett el a III. zászlóalj parancsnoka, Schmid Rudolf őrnagy is.16 Az ezred veszteségei iszonyatosak voltak. Tizedikén már csak két zászlóalj maradt, Mohr és Jankovich századosok parancsnoksága alatt. Június 14-én Falkhauser Richárd ezredes személyében új ezredparancsnok került az alakulat élére. A visszavonulás során a hadosztály a június 4-i vonalig hátrált, de félő volt, hogy a további orosz előretörés miatt még hátrább kényszerül. 17-én Linsingen gyalogsági tábornok elrendelte a Szurmay-csoport felváltását a Bothmer-hadtest által, valamint Lisiatyscére vonulását. A felváltás után, 18-án reggel az oroszok elkezdték kiüríteni állásaikat. A 7. hadosztály ekkor ismét megkezdte az előrenyomulást, 19-én újra elérte a Styr folyó nyugati partját, ám az oroszok a hidakat felégették. A hadosztály még aznap virradatkor átkelt a folyón, majd a part mentén biztosító orosz osztagok gyors visszavetése után Zdzarki északi végének magasságában a hídépítéshez fogott. A Szurmay-csoport június 20-án visszakerült a 2. hadsereg kötelékébe. Június 20-án a hadosztályt felváltotta az I. hadtest. A váltás megkezdése előtt azonban mind az I. hadtestet, mind a 7. hadosztályt (parancsnok: Dáni Balázs tábornok) orosz támadás érte. Ez három 68-as zászlóaljat éppen akkor ért, amikor azok a zdzarki szűkebb hídfő megszállására a sötétség leple alatt részben már megindultak. A hátrahagyott utóvédet az oroszok legázolták. A harcok 22 óra körül értek véget, ekkor nyílt lehetőség a rendezetlen csapatrészek gyülekeztetésére.17 Csak ezután váltották fel a 68-asokat, akik a menetparancs értelmében északra, Lemberg felé meneteltek. A város 10 hónap után, 22-én szabadult fel. A 68-asok június 23-án bevonultak Lembergbe. A lakosság, nem tudván, hogy magyar ezred jön, először „Hoch Ausztria!’’-1 kiáltott, de miután kiderült, hogy a jászkun gyalogezred vonul előttük, hangos „Éljen a Magyar!” kiáltásokkal köszöntötte a fáradt bakákat. Az ezred két hét pihenőt kapott, amire igen nagy szüksége is lett volna, hiszen egyebek mellett pótolni kellett volna a megfogyatkozott legénységet és fegyverzetet. Ehelyett azonban, már 25-én délben kivonultak a városból, és 27-én támadást intéztek Dziedziellow ellen. Rövid harc 16 A Világháború 1914-1918IX. kötet 1940.514. 17 A Világháború 1914-1918 X. kötet 1942.255. 175
