Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Udovecz György: A 68. Jászkun gyalogezred az első világháborúban
UDOVECZ GYÖRGY: A 68. JÁSZKUN GYALOGEZRED AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN közötti hídfőállásba. Elrendelték Belgrád kiürítését is.7 A 68-asok Banjicán, majd 14-én Belgrádon át Zimonyba érkeztek vissza. Az ezred három hét pihentetés és feltöltés után átvezénylésre került a galíciai frontra. Galícia 1915. január 10-én a 68. gyalogezred a szerbiai Volkanban bevagonírozott, 12-én elindult Budapestre, majd 14-én Homonnára, onnan gyalogmenetben 20-án Nagybereznára érkezett. Január 14-én megalakították a Szurmay-csoportot (40. honvéd hadosztály, 75. honvéd gyalogdandár, 128. gyalogdandár, 8. lovashadosztály, 1. népfelkelő lovasdandár, parancsnok: Szurmay Sándor altábornagy), amelybe a 68. ezred az orosz fronton végig tartozott. Ebbe a csoportba osztották be a 7. gyaloghadosztályt (parancsnok: Letowsky tábornok) a 14. dandárral (parancsnok: Baumgartner tábornok) és a 68. gyalogezreddel, (parancsnok: Bischitzky Szigfrid ezredes). Az orosz 8. hadsereg (parancsnok: Alekszej Kalegyin altábornagy) ekkor visszavonulóban volt a Stinszka hegyen át Sianiki-Turka irányában. Január 18-án Szurmay altábornagy a 7. hadosztályt Ledomér-Takácsi körzetébe rendelte. Az általános támadási terv szerint a hadosztály 71. dandára az 1034-es-785-ös magassági pont-Malomrét vonalában leköti az ellenséget, míg a 14. mint csoporttartalék, Sóslakon át az Ung völgyében követi a harccsoportot. Az alakulat január 20-án Révhely- Kisberezna térségében felváltotta a Sóhát-Sóslak közötti gerincet biztosító csapatokat. 25-éig tartalékban volt, 26-án hajnalban felváltotta a nagy hidegben és hóban elfáradt 128. dandárt. További intézkedés szerint a 7. hadosztály zöme elérte az Uzsoki-hágót. Az északi csoport azonban a nehéz terep és a hóakadályok miatt lemaradt, és az éjszakát a Csorma-domb és Kinczky Bukowski közötti hátgerincen töltötte. 27-én a 7. hadosztály elfoglalta a Szczawinkat, valamint az attól északnyugatra fekvő magaslatokat. Itt az ezred 27-éig pihenőt kapott, amire igen nagy szükség volt, mivel az utánpótlás a nehéz terepviszonyok és a magas hó miatt nem tudott időben utána menni. A Szurmay-csoport január 30-ig visszafoglalta az Uzsoki-hágót, és a Moldawska-Wysockó-Turuzki-Tarnawa vonalon helyezkedett el. 30-án parancsot kapott, hogy az orosz védelmi vonalat Plank altábornagy és Mina ezredes csapataival együtt délről karolja át. A Szurmay-csoport támadási irányaként Turka volt megjelölve. A 68-asok a 14. dandár többi részével, mint csoporttartalék Tarnawa térségében gyülekeztek. Február 1-én az ezredet Byczok-Tureczki ellen vetették be, de a kemény ellenállás miatt feladatának csak részben tudott eleget tenni, és súlyos veszteségeket szenvedett.8 A 7. hadosztály másik ezrede, a 79. az orosz tüzérségi tűz és a fagyások miatt 50%-os veszteséget szenvedett. Ennek következtében az egész hadosztályt 15 óra körül kivonták, majd átirányították Szczawinka-Byczok körzetébe. A kivonás után a 68. gyalogezred Beniowra került. 7 A Világháború 1914-1918IV. kötet 1929.640. 8 A Világháború 1914-1918 Vili. kötet 1939.180. Február 2-án az orosz gyalogság Jaworow irányában előreszivárgott, ami azt a benyomást keltette, mintha Szczawinka magaslat ellen támadásra készülne. Erre Szurmay altábornagy a tartalékban lévő 68. és a 78. ezredet a magaslat mögé vonta vissza. 3-án hajnalban, a köd leple alatt a Byczok-magaslaton, és attól délre sikertelen támadást indított, ezért visszahúzódott, és beásta magát. A támadást a 18 fokos hideg és a metsző szél is bénította. A január 22-e óta vívott harcok és a súlyos veszteségek miatt a Szurmaycsoport a támadást a maga erejéből folytatni képtelen volt. Megsegítéseként a német 3. hadosztály (parancsnok: Alexander Linsingen gyalogsági tábornok) átkaroló beavatkozása jöhetett számításba. A német Déli Hadsereg parancsnoksága ezért hadosztályának már február 3-án azt a parancsot adta, hogy egy ezredét Mochnatén át az 1013-as magassági pont-Maguera-magaslatra különítse ki, zömével pedig Tuvhokkán át törjön előre, majd a Szurmay-csoport előtti orosz arcvonal átkarolására Dolzikira nyomuljon előre. A Szurmay-csoport arcvonalszakaszán február 5-ig teljes nyugalom honolt, sőt az oroszok az elővédeket is bevonták a fő védelmi vonalba. 7-én az oroszok lekötése érdekében a 7. hadosztály kisebb osztagokat előre küldött Butelka irányába. 7-én és 8-án a 7. és a 40. hadosztály előrevetett osztagai eredményt nem értek el, viszont az orosz tüzérségi tűztől érzékeny veszteségeket szenvedtek. A német hadosztály támadása a derékig érő hóban és a 20 fokos hidegben hamarosan elakadt. 10-én Szurmay altábornagy úgy látta, hogy csoportjának nagy kiterjedése és a magas veszteségek miatt, valamint mivel a német hadosztály, amelytől támogatást várt, szintén védekezésre szorult, döntést elérni nem lehet. A további támadást beszüntette, és az állások alapos kiépítését rendelte el. A fontosabb hadműveletek egy időre áttolódtak az északi frontszakaszra. Március 5-ig a Szurmay-csoport frontszakaszán viszonylagos nyugalom honolt. 5-én a hadsereg-parancsnokság utasította Szurmay altábornagyot, hogy Sokolikin és Tarnawán át támadjon, és az oroszokat kösse le: „ott, ahol azt a felfokozott tüzérségi tűz hatása lehetővé teszi, arcban is igyekezzék előre jutni.”5 A parancsnok úgy határozott, hogy a Tureczkitől nyugatra lévő, valamint a Sokolikitől keletre és északra lévő orosz állásokat támadja meg. Ezen belül a 7. hadosztály a 68. és a 79. gyalogezredével, valamint a 128. dandárral, összesen 10 és fél zászlóaljjal Byczok irányába támadjon, majd az állások elfoglalása után északra fordulva, a 873-as magassági pontnál sodorja fel az oroszok védelmi vonalát. A március 7-ére virradóra elindult támadás azonban csak ittott járt helyi sikerrel. A felderítések során kiderült, hogy az oroszok jelentős erősítést kaptak, tehát a csoport a feladatát teljesítette még úgy is, hogy az előtte lévő állásokat elfoglalnia nem sikerült. Március 9-én hajnalban orosz ellenlökés érte az ezredet, amely állásaiban szívósan kitartott. 12-én a hadosztálytól a 68-asokat, más alakulatokkal együtt, Beniowa-Bukowiec térségébe irányították. Bischiktzy Szigfrid ezredes új beosztást kapott, Schnetzer Ferenc ezredes került a 68-asok élére. Március 13-14-én az ezred a hadsereg-parancsnokság tartalékát képezte, majd 19-én ideiglenesen Lieb tábornok csoportjához került, mint csoporttartalék, azzal a paranccsal, hogy 22-én a 873-as magassági pont irányában történő támadásban részt vegyen. Azonban 20-án kora 9 A Világháború 1914-1918 Vili. kötet 1939.321. 173
