Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Udovecz György: A 68. Jászkun gyalogezred az első világháborúban
Udovecz György A 68. Jászkun gyalogezred az első világháborúban Szerbia Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolása (1914. június 28. Szarajevó) olyan láncreakciót indított el, amelynek terjedését a nagyhatalmi érdekek és a végsőkig elmérgesedett ellentétek határozták meg. A Monarchia vezetői a birodalom szétdarabolását célzó orosz és pánszláv tervekkel szemben meg akarták erősíteni belső pozícióikat, illetve ki akarták terjeszteni befolyásukat a Balkánon. A fenyegetettség végleges elhárításában nem, de az erőviszonyok kedvező megoszlásában reménykedhettek: a katasztrófát csak háborúval vélték elkerülhetőnek. A fő szövetséges, Németország diplomáciája először óvatosságra intett, de a német vezérkar szerint Németország katonai készültsége 2-3 évvel megelőzte a franciákét és az oroszokét. A merényletet el nem halasztható alkalomnak tekintették, hogy kedvezőbb pozícióból vívhassák meg a háborút. Július 23-án báró Wladimir Gieslingen, az Osztrák-Magyar Monarchia belgrádi nagykövete ultimátumot adott át Szerbiának, amelyre a szerb kormány részben elutasítóan válaszolt. Az osztrák császár és magyar király ezután július 28-án hadat üzent Szerbiának. A mozgósított osztrák-magyar haderő parancsnoka Frigyes főherceg gyalogsági tábornok (1914. december 8-tól tábornagy), vezérkarfőnöke pedig Franz von Hötzerdorf Conrad gyalogsági tábornok (1915. július 23-tól vezérezredes) lett. A cs. és kir. 68. gyalogezred 1912 óta megerősített határvédelmi feladatot látott el Belgráddal szemben Zimonynál. A harcok július 29-én hajnalban kezdődtek, mégpedig úgy, hogy a szerbek a Zimony-Belgrád vasúti híd déli pillérét felrobbantották. Július 31-én a szerbek lőni kezdték a Dunán hajózó FERTŐ és JÓZSEF fehérhajókat. Erre válaszul a Monarchia tüzérei augusztus 4-én lőtték a belgrádi erődöt, a Kalimegdánt. A 68. gyalogezred, párban a 38. gyalogezreddel, az érvényes hadrend szerint az osztrák-magyar 2. hadsereg 7. gyaloghadosztálya 14. dandárénak alárendeltségében harcolt, és ez így is maradt a háború végéig, kivéve a hadsereg-besorolást, amely szükség szerint változott. A hadosztályt a 2. hadsereg galíciai frontra történő elszállítása után, ideiglenesen az 5. hadsereg (parancsnok: lovag Frank Liborius gyalogsági tábornok) alárendeltségébe osztották be. Az ezred parancsnoka november végéig Bakalarz Viktor ezredes volt. Az ezred békelétszámába 1914-ben 85 fő tiszt, 1561 fő legénység és 6 ló tartozott. Az egység fegyverzetét 1895. M 8 mm-es szuronyos ismétlőpuska, tiszteknél kard és forgópisztoly alkotta. Mozgósítás után az étkezési létszám (4 zászlóalj, 12 század, 4 géppuskás osztag, 1 utászosztag, 1 jelentő lovasosztag, az ezredvonat és a zenekar) 4660 főre és 268 lóra emelkedett. Mindegyik gyalogos 100 db, mindegyik altiszt és utász 40 db töltényt kapott. Minden zászlóaljnál 4, kétfogatú század-lőszerkocsit rendszeresítettek, kocsinként 9450 tölténnyel (ez puskánként 40 db lőszert jelentett). Századonként 4 utászt föld- és famunkához szükséges szerszámmal látták el (2 csákány, 2 lapát, 2 fejsze, 2 balta, 1 kézifűrész, 4 különféle szerszámokkal ellátott szerszámtáska), illetve rajonként 1 db hegyes csákány, és a gyalogsági ásók is rendelkezésre álltak. A 7. hadosztály (parancsnok: Kasimir Lütgendorf altábornagy) feladata a szemben lévő ellenséges arcvonal lövetése és a Belgrádnál lerakott, a Száva hajózását akadályozó aknák ártalmatlanná tétele volt. Az 5. hadseregnek augusztus 12-én reggel kellett a Drinán átkelnie és Valjevó, valamint Valjevótól délnyugatra a Felső-Kolubara irányába előrenyomulnia, s 17-ére a Valjevó-Rogacica vonalat elérnie. Az első csatározások a 68-asok számára a Cigányszigetnél kezdődtek augusztus 12-én. A világháború első halottja Kovács Pál gyalogos (lásd külön), az első sebesült tiszt Knerler János százados volt. A 68. ezred Becmen, Jakovo, Boljevci felé nyomult előre. Szeptember 7-én elérte Silbacot, 14-én Asanját, 17-én Jarakot, majd a Száván átkelve, immár szerb területen, Sevaricét. 18-án Pricinovicnál kisebb harcokat folytatott, majd Metkovicig jutott1, ahol nyolc napig állóharcot vívott a védelemben lévő szerb csapatokkal.2 A szerb hadsereg öt hadosztálya állt készen a támadó osztrák-magyar 5. hadsereggel szemben ezen a szakaszon: a Duna I., II. a Drina I., II. és a Morava hadosztályok. Szeptember 27-én állásaikat átadták a felváltásukra rendelt alakulatoknak és a Jevremovác-Sabác vonal keleti szegélyét elfoglalva készültek fel a támadáshoz.3 Az egy hónapig tartó lövészárokharc után, október 28-án a 68/I. zászlóalj (parancsnok: Brillich Gyula alezredes)4 az ellenséget kivetette állásaiból, mire az Sabácig vonult vissza. A november 1-én 030-kor kiadott harcintézkedés azt a feladatot szabta,5 hogy a 29. hadosztály foglalja el Sabácot, szállja meg keleti, délkeleti szegélyét, a 7. hadosztály maradjon általában jelenlegi helyzetében, de készen a 29. hadosztály támogatására. A 7. hadosztály ennek megfelelően a Stitar-Sabác utat szállta meg. A 38. gyalogezred Sokinnál, a 68. Majurnál állt, a 68/II. zászlóalj tartalékba került. A szerbek előre kiépített állásaikban nagy erőkkel, keményen védekeztek. November 2-ára virradó éjszaka a 29. hadosztály betört Sabác külső kerületeibe, erre Alfred Krauss altábornagy, hadtestparancsnok támadásba küldte a 7. hadosztályt is. A szerbek végül a sabáci méntelepnél lévő védőállásukat nagy veszteségek árán feladták. 2-án a 68/I. zászlóalj bevonult Sabácba. Aznap este elrendelték a továbbtámadást Sábáétól délkelet felé, a 7. hadosztály számára Pricinovic irányába. A szerbek nemcsak a Misarimagaslaton, hanem a Begluk-Bara terepszakasz mögött is jól kiépített fedezékekben álltak. A hadosztály november 3-án 10 órakor ért a 1 A Világháború 1914-1918IV. kötet 1929.157. 2 Uo. 3 Uo. 4 68-as album 1917.26. 5 A Világháború 1914-1918IV. kötet 1929.314. 171
