Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Történettudomány - Bojtos Gábor: Kilakoltatási eljárás "Lenk Gyula budapesti lakos" ellen
BOJTOS GÁBOR: KILAKOLTATÁSI ELJÁRÁS „LENK GYULA BUDAPESTI LAKOS” ELLEN önkényt adót fizet, vagy önkényt beáll katonának, törvény ellen cselekszik és a haza ellen bűnt követ el”.50 Ezt követően a másnap, január 25-én tartott rendkívüli közgyűlés döntése alapján bejelentették, hogy a tisztikar a végsőkig elszánt és betartják a törvényhatóság megerősített határozatait.51 Ekkor tárgyalták és fogadták el a törvényhatóság vezetőjének, Bagossi Károly alispánnak és Berki József főügyésznek nyugdíjazási kérvényét.52 Lenk Gyula munkában Lenk közben próbált a rendkívüli helyzethez igazodni. Ahhoz képest, hogy volt olyan vármegye, amelynek kinevezett vezetője egyetlen alkalommal sem tartózkodott új álláshelyén. Lenk január másodikától kezdve meglehetős rendszerességgel jelent meg Szolnokon, és minden alkalommal több napon keresztül a városban tartózkodott. Első intézkedései között megtaláljuk az adókra-újoncokra vonatkozó kormányrendeletek végrehajtását, de foglalkozott a nősülési engedélyre várakozók ügyeivel is. Kinevezéseket hajtott végre, és ülésezett például a közigazgatási bizottság is. Problémát jelentett ugyanakkor, hogy az ülésekről a törvényhatósági bizottság választott tagjai rendszeresen távol maradtak, így az albizottságok egyáltalán nem tudtak működni. Maradandót sikerült alkotnia Lenk Gyulának az 1905. évi aszály miatt nehéz helyzetbe jutott gazdák megsegítésében. A főispán pártján álló lap nem is fukarkodott a jelzőkkel és a főispán tettrekészségének bemutatásával: „a vármegye lakosságának ügyes-bajos dolgaiban jóakaratú tanácsadója, [...] támogatásra kész őszinte barátja szorgos gondjai között is felismerte a múlt évi rossz termésviszonyok folytán a vármegye délkeleti fészkében uralkodó kedvezőtlen anyagi helyzetet”, és „személyesen kereste fel báró Feilitsch Arthurt m. kir. földmívelésügyi ministert, hogy a vármegye lakosságának azon részének, mely a múlt évi aszály miatt csaknem teljesen ínségbe jutott, tavaszi vetőmag bocsáttassék rendelkezésére”. Az anyagi helyzettől függő támogatásról, a jelentkezés lehetőségeiről a főispán körrendeletben adott tájékoztatást a polgármestereknek, községi elöljáróknak, főszolgabíróknak.53 Február 25-ére az ország számos pontjára népgyűléseket szerveztek, hogy az országgyűlés feloszlatása (február 19.) ellen tiltakozzanak. Kristóffy belügyminiszter a gyűléseket betiltotta és utasította a vármegyék vezetőit a rendezvények megakadályozására. A megyében 300 huszárt és 1.400 gyalogost mozgósítottak, ám a főispán előterjesztésére a belügyminiszter engedélyt adott arra, hogy a képviselői beszámolókat egyleti helyiségekben megtarthassák.54 50 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1906. február 18.2. 51 MNLJNSzMLIV.405.4/1906. 52 1906. február 1-től nyugdíjazták őket. MNL JNSzML IV.405. 5/1906. Az alispán esetében a törvényhatósági bizottság határozatát megfellebbezték, csak a belügyminiszter 22791/1906. szám alatt kelt leiratával lett véglegesen elintézve a kérdés. A hivatal tényleges átadására 1906. január 2-án, formális átadására 1906. április 2-án került sor. MNL JNSzML IV.407.6510/1906. 53 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1906. március 11.1-2. 54 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1906. február 25. 1. Az alispán Az 1906. évi február 26-án tartott rendkívüli közgyűlésen az alispánhelyettes vármegyei főjegyző is bejelentette lemondását „a bekövetkezett absolut uralomra való tekintettel”, ám azt a törvényhatóság nem fogadta el („úgy neki mint a hazafias vármegyei tisztikarnak állásában való megmaradását a közérdekben állónak tartja”), és kijelentette, hogy a tisztikar részére újabb határvonalat nem kíván kijelölni. Ez a kompromisszumos döntésnek ható határozat tulajdonképpen biztosította a vármegyei tisztikar egyben tartását, illetve a közigazgatás - „az indifferens ügyekre nézve" - zavartalan menetét,55 Ráadásul a belügyminiszter - Lenk közbenjárására - az árvaszéki tisztikar, a kinevezett tisztviselők, a segéd- és kezelőszemélyzet fizetését újra folyósítani kezdte március 1-től.56 Egy hónap múlva azonban már ismét a megsemmisítő és megerősítő határozatoké, a tiltakozásé volt a főszerep. Emellett a törvényhatóság felhívta tisztviselőit, hogy „állásaikat mindaddig tartsák meg, mig tőlük nyílt törvénysértés nem követeltetik”.57 Ha mégis ilyen történne, akkor az alispánnak rendkívüli közgyűlést kell összehívnia. Erre már nem került sor, hiszen a koalíció vezetői megegyeztek a Fejérváry-kormánnyal - az adó- és újoncjutalék, illetve a választójogi reform kérdésében -, így a kormányválság megoldódott: a király Wekerle Sándort bízta meg az új kormány megalakításával.58 Ezzel értelemszerűen megszűnt az ellenállási küzdelem értelme is, aminek az április 18- án tartott rendkívüli közgyűlés is tanúbizonyságát adta.59 Deklarálták, hogy a Lenk Gyula főispán jogkörének törvényességére, a vármegyéhez és a tisztviselőkhöz való viszonyára vonatkozó határozatokat hatályon kívül helyezik, továbbá köszönetét mondtak az alkotmányvédő bizottság elnökének, gróf Almásy Imrének és a bizottság tagjainak.60 jelentéséből tudjuk, hogy végül csak Tórökszentmiklósra vonult ki a katonaság. MNL JNSzML IV.407.6102/1906. Lenk április 3-án értesítette az illetékeseket a népgyűlési tilalom feloldásáról. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1906. április 5.2. 55 MNL JNSzML IV.405.10/1906.; HORVÁTH 1907.234. 56 Az alkotmányvédő bizottság a jegyzőkre, a főszolgabírákra és a szolgabírákra más elbírálást javasolt. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1906. február 25.2. 57 Benkó Albert alispán összefoglaló jelentése. MNL JNSzML IV.407.57/1906.I. 58 HANÁK1979.605-606. 59 „A kormány és a törvényhatóságok közötti közigazgatási összeütközés végeredményben zűrzavaros, anarchikus állapotokat idézett elő, amelyben mindkét fél egyre gyakrabban szegte meg a jogszabályokat, a polgári jogrendszerben létrehozott törvényes előírásokkal, törvényi tilalmakkal egyre kevésbé törődtek. Nem a megyei ellenállás eredményei, hanem a dinasztia hatalmi helyzetének egyre nyilvánvalóbb túlsúlya vezetett a koalíció és az uralkodó közötti paktumra”. SARLÓS 1976.194. 60 MNL JNSzML IV.405. 262. és 263/1906. 157
