Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Régészeti kutatások Jász-Nagykun-Szolnok megyében a 2018. évben
TISICUM XXVIII. A szelvény feltárásában részt vettek: Giber Mihály, Nagy Fanni, Nagy Zsolt Dezső régészek, Ádám Márk, Bartosné Takács Dóra, Bartos Péter, Bodnár Tibor, Gálvölgyi Orsolya, Gáli Péter, Horváth Dániel, Kasza Csaba, Kozma Károly, Kövesi István, Ökrös Evelin, Szabó Balázs, Varga Ervin, Zsedényi Fanni technikusok és Császár Péter, Szabó Melinda restaurátorok. 5. szelvény (kemence) A tervezett kiállítóhely előterében jelenleg is álló kemenceépület áthelyezése vált szükségessé. Ennek területén 55 m2 került feltárásra. A szonda négy szelvényfala viszonylag egységet mutat. A felső humuszréteg alatt újkori feltöltés, alatta viszonylag vastag, szürkésbarna réteg, aminek a Ny-i része világosabb, sárgásabb betöltés jelentkezett - ezt érzékeltük is a gépi humuszolás során és 110-120 cm mélységtől kézi erővel haladtunk lefelé. Az említett rétegből már 16-17. századi és szórványosan 18. századi leletek is előkerültek. A szelvény D-i oldalán téglás újkori építmény maradványa került elő. Az ez alatti rétegekben néhány gödör, kidőlt gerenda maradványok és cölöphelyek kerültek elő. A szelvény Ny-i részén, az újkori építmény szintje alatt téglából kirakott padlószerű jelenséget figyeltünk meg. Ahogy haladtunk lefelé, úgy érkeztünk el a 16. századi rétegsorig. A vastag, többszörösen feltöltődött réteg alatt, a szelvény mind a négy oldalán egy új réteg jelentkezett, szabályosan „elvágott” rétegsor figyelhető meg, amely Ny-i irányba halad ferdén (30%-os lejtésben) lefelé. Ez a réteg nagyon kevert, sárgásbarna agyagos. Ez talán a sánc alapozó része lehetett, melynek a felső részét mintegy elvágták az újkori feltöltés során. Mindezek alatt, főként a K-i oldalon, egy sokkal sötétebb, vastag és közel homogén, fekete, tőzeges rétegsor jelentkezett. Az altalaj nem került elő, pedig a Ny-i részen 4,8 m mélységig mentünk le, s csak ebben az egy szelvényben értük el ezt a mélységet. A zsaluzás ellenére és a fokozott baleset- és életveszély miatt e szelvényben nem tudtunk mélyebbre menni. Összességében elmondható, hogy legfelül korabeli planírozás nyomát találtuk meg, amely alatt volt a ferde rétegsor (sáncforma?), ez alatt a sáncárok betöltése vagy korabeli természetes képződmény. Bár cölöprendszert, belső szerkezeti elrendezést nem érzékeltünk, de elképzelhető, hogy kapcsolatba hozható egy belső palánkrendszerrel. A szelvényben hatalmas mennyiségű leletanyag, jellemzően 16-17. századi kerámia, számos mázas és mázatlan, több típusba sorolható kályhaszem, igen sok vastárgy került elő. A szelvény feltárásában részt vettek: Gallina Zsolt régész, Barta Gábor, György Ferenc, Kurucz Máté régész technikusok. 6. szelvény (B3a jelű épület, szobrászműterem) A tervezett szobrászműterem helyszínén 143 m2 került feltárásra. A 6. szonda helyszínén végezett gépi földmunka után megkezdtük a terület kézi bontását. A szondát hat kisebb, belső szelvényre osztottuk (I—VI.) ezek közül a V. szelvény, részben a korábbi kutatóárok területén került kialakításra. Tekintettel a felszínen jelentkező késő török kori és 18. század elejére keltezhető rétegekre, kismértékű szintsüllyesztésekkel haladtunk az egyes szelvényekben. A kisebb szondákban kialakított felszíneken azonosítottuk a kultúrrétegeket metsző, átvágó egyes jelenségeket, amelyeket a keresztirányú tanúfalakban is igyekeztünk követni és egymástól elválasztani. A feltárt jelenségekből kirajzolódó kép alapján a terület feltehetően a vár peremterületéhez tartozott, amelyről a feltárt kutak, vermek és emésztő is tanúskodik. Ennek ellenére a közel 60 cm vastagságú, és egyértelműen a várhoz köthető antropogén rétegsorban sikerült megfigyelnünk egy - az egész 6. szelvényre kiterjedő - oszlopszerkezet, valamint alapárkok maradványait. Bár az oszlopok induló szintjét nem lehetett megfigyelni, könnyen elképzelhető, hogy ez a rendszer összefüggésbe hozható az egykori palánkkal. A belső szerkezeti összefüggések egyelőre nem állapíthatók meg, de a metszetben megfigyelt, nagyobb méretű szerkezeti elemek egyértelműen szabályos közökben, mintegy 3 méter távolságban fekszenek egymástól. Míg ez utóbbi jelenségcsoport datálása bizonytalan, addig a területen feltárt kutakat, a belőlük előkerült leletanyag egyértelműen a 16-17. századhoz köti. Bár a kút meghatározás ebben az esetben hipotetikus, hisz a mély, jellemzően egyenes oldalfalú gödrökben konkrét fa szerkezet nyomát nem találtuk, a nagy mennyiségű leletanyagban megjelennek a késő török kor kerámiái. Az emésztőbői például izniki fajanszáru töredéke került elő, az ugyanitt feltárt két kínai porcelán csésze pedig bizonyítéka az oszmán birodalom és a kései Ming császárság közötti kiterjedt kereskedelmi kapcsolatoknak. Különlegességnek számít egy zöld mázas, arab feliratos fedő töredéke, illetve az egyik kútba bedöntött, szinte teljes épségben megmaradt kályha, amely a máztalan, pohár alakú szemek, illetve a rozettás díszű csempék kialakítása alapján a helyi, de nem török lakossághoz (időszakhoz?) köthető. A feltárás során az újkori, kora újkori rétegekből másodlagosan került elő az ásatás egyik legizgalmasabb lelete. A kemény mészkőből faragott, kisméretű bimbós fejezet töredéke egyértelműen egy korábbi, Árpád-kori eredetű egyházi épületre és annak megsemmisülésére utal, amelynek törmeléke a vár építésével párhuzamosan került a palánk területére. A kutatás során kiderült, hogy az antropogén réteg és az agyagos altalaj között egy 80 cm, de helyenként akár a 100 cm vastagságot is elérő sötétszürke homogén talaj mutatkozik, amelyben objektumok már nem jelentkeztek ugyan, de néhány, innen előkerült őskori lelet, köztük egy bronz sarló töredéke, a vársziget korai benépesülésére utal. Összefoglalva a feltárás eredményeit, a 6. szonda területén a vár peremterületéhez, illetve a konkrét palánkhoz tartozó jelenségeket tártunk fel. A jellegzetes 16-17. századi, több reprezentatív tárgyat is tartalmazó leletanyag összevág a többi helyszínen azonosított jelenségekkel, ugyanakkor számos középkori és őskori lelet utal a vár területének, illetve a várszigetnek korábbi, őskortól adatolható lakottságára. A szelvény feltárásában részt vettek: Kujani Ivett és Belényesy Károly régészek, Majzik Vivien, Oncsik Gábor, Rozs Péter és Wolf Ernő régész technikusok 128
