Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Régészeti kutatások Jász-Nagykun-Szolnok megyében a 2018. évben
RÉGÉSZETI KUTATÁSOK JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYÉBEN A 2018. ÉVBEN - ÖSSZEÁLLÍTOTTA: TÁRNOKI JUDIT 7. szelvény (B3b jelű épület, grafikai műterem) A tervezett grafikai műterem helyén 187 m2 került feltárásra. A téglalap alaprajzú, kb. 34 m hosszú és 5,5-6 m széles alapterületű szelvényben a feltárás során összesen 140 stratigráfiai számot osztottunk ki, nagy mennyiségű objektum/beásás került elő. A területen nem volt korábbi kutatószonda. A 7. szelvény helyszínén végzett gépi földmunka után megkezdtük a terület kézi bontását. Mivel a beásások itt egyértelműen és nagy sűrűségben jelentkeztek, ezért itt nem volt értelme raszterhálóval vagy szintsül lyesztéssel lefelé haladni, emiatt a későbbi stratigráfiai egységeket bontottuk ki először, majd a korábbiakat. A feltárás során kevés őskori gödör és egy hamvasztásos urnasír is előkerült. A sír a bronzkori Vatya-kultúra hagyatéka, az emberi maradványok mellett mellékletek nem voltak. Néhány szarmata és kevés Árpád-kori földbemélyített épület is kibontásra került, melyek sarkaiban egy-egy kemence helyezkedett el. Az egyik kemence sütőfelülete alá edénytöredékeket helyeztek a jobb hő-megtartás érdekében. Az épületekben a tetőt tartó cölöphelyek kisméretű gödreit is megfigyeltük, illetve az egyik épületben, a fal menti vájatok alapján falbélés is feltételezhető. A felszínen jelentkező számos cölöphely alapján talán felszín feletti építményeket is sejthetünk. Néhány objektumban gepida kori kerámia is előkerült. A számos őskori, népvándorlás kori és Árpád-kori jelenség (objektum és lelet) utal a vár területének, illetve a várszigetnek korábbi, részben folyamatos és intenzív lakottságára. A szelvény legmeghatározóbb objektumai a török korra keltezhetők. A korszakot a többi között négy hengeres falú kút képviselte (általában 4-5 m mélységűek, s bár nem volt faszerkezetük, de mélységük és szerkezetük alapján egyértelműen kútnak határozhatók meg), melyek közül az egyikben a török kornál korábbi edénytöredékek is voltak, talán feltételezhető, hogy azt korábbi időszakban is használták már. Ugyancsak a török korra keltezhető egy pincegádor részlete (a betöltéséből egy bronzcsörgő került felszínre) és számos cölöphely. E korszakból hatalmas mennyiségű leletanyag, török kor előtti 16. századi és török kori 16- 17. századi kerámia, néhány fajanszáru, számos mázas (rozettás stb.) és mázatlan kályhaszem (bögre, pohár, tál stb. alakú), rengeteg fémtárgy, jórészt vaseszközök -szerszámok és egy török kori pajzs bronzumbója - került elő. A jellegzetes 16-17. századi, több reprezentatív tárgyat is tartalmazó leletanyag egybecseng a többi helyszínen azonosított jelenségekkel. A feltárt jelenségekből érzékelhető kép alapján, a török kori időszakban, feltehetően a vár intenzívebben használt peremterületéhez tartozott, amelyet a több feltárt kút, verem is jelez. A török kor utáni időszakot két állatváz - egy kutya és egy ló - képviselte. Ezen kívül két téglából rakott pillér is megemlíthető. A szelvény feltárásában részt vettek: Gallina Zsolt régész, Barta Gábor, György Ferenc, Kurucz Máté régész technikusok. Tiszakürt, Földeslapos-Csukás-mellékcsatorna, Pincegazdaság 72847 AVK, TISZA, TISZAPOLGÁR, KORA BRONZKOR, SZARMATA Ásatásvezető: Mali Péter Feltárás éve: 2018 A lelőhely Tiszakürttől DNy-ra, a Földeslapos-Csukás-mellékcsatorna nevű, egykori Tisza-meder déli magaspartján, közvetlenül a Pincegazdaság épületeitől DNy-ra helyezkedik el, megközelítően ÉK-DNy irányban húzódik. A 44. számú műút áthalad a lelőhely szinte teljes hosszán. A 2018. évi kutatás az ÉK-DNy irányú lelőhelynek az M44-es gyorsforgalmi út főpályája és az azt kísérő bekötő út által érintett területen zajlott, szinte a lelőhely teljes hosszában. A 32.322 m2 lehumuszolt terület közel egésze (31.302 m2) fedett régészeti jelenségekkel. A területen a talajtani viszonyok szélsőségesen váltakoznak. A terület ÉK-i harmadában aleurit talaj jelentkezett 80-70 cm humuszvastagsággal, amely a terület közepe felé vékonyodott. Az aleurit terület széle és a középső terület között mozaikosan homok, agyagos lösz és aleurit lencsék váltották egymást 40-50 cm humuszvastagsággal. A terület középső területén és a magaspart szélén agyagos/meszes lösz és homok jelentkezett, itt humuszréteg nem volt. A magaspart alatt magas agyagtartalmú, fekete öntéstalajt figyeltünk meg, amely az egykori Tisza-meder agyag/homok aljzatáig folyamatos volt (0-120 cm, mélyebb a meder közepe felé). A felszínt erősen bolygatták az elmúlt évszázadban. Mivel a feltárt terület legnagyobb része a magaspart szélén található, így az erózió pusztította az elmúlt évezredekben, de a 20. században, a téeszesítés során a magaspart löszös tetejét tereprendezés útján a laposba áthelyezték, ezzel az érintett terület teljes humusz és szubhumusz rétegét megszüntették. A régészeti jelenségek töredékes nyomai a jelenlegi járószinten jelentkeztek. Humuszolás során a földművelés és növényzet által bolygatott felső 20-30 cm-t távolítottuk el, de így a régészeti objektumok sekélyek vagy teljesen eltűntek a magaspart élén. Az aleurit és lösz terület közötti mozaikos részen a 20. század első felén tanya állt, amely a világháborúban lőállás volt, majd a már említett téeszesítésnél elplanírozták, az érintett területen kevés bolygatatlan régészeti jelenség maradt meg (legextrémebb példa egy temetkezés, amelyet nyak alatt a tanya egyik szemétgödre elpusztított, így csak a koponyát és a nyakcsigolyákat tudtuk megmenteni). A kézi bontómunka mellett drón-fotók készültek a felszínről, a telepet határoló árokból későbbi vizsgálatokra földmintákat vettünk fel, az előkerült faszerkezetes kút faanyagát a múzeumba szállítottuk természettudományos vizsgálatokra és konzerválásra. Összesen 601 objektumot határoztunk meg és 840 stratigráfiai egységet. A leggyakoribb objektumtípusok a különböző gödrök és cölöplyukak, de 14 kút és 9 temetkezés is előkerült. A területen összesen öt nagyobb régészeti korszak volt jelen. A legritkábbak a mindössze egyegy jelenséggel mutatkozott a késő neolitikum (Tisza-kultúra) és a kora bronzkor (kora bronzkor 3.). A korai rézkorból hat gödörrel képviseltette magát a Tiszapolgár-kultúra. 17 jelenség kapcsolható a szarmatákhoz, a többi objektum a középső neolitikus Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrájának (AVK) korai és klasszikus fázisához tartozott. A leletanyag túlnyomó többsége kerámia, köztük a kultúra névadó vonaldíszes kerámia 129
