Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Cseh János: Régészeti krónika - a szerző Jász-Nagykun-Szolnok megyei kutatásai a 2018-as esztendőben
TISICUM XXVIII. bronztágyat, kevesebb egyéb telepleletet figyeltem meg, 2-3 (agyagrögös) gödörbetöltés-kiszántás körül. Egy néhány nf felületű objektumfolt tetején befésült hullámvonaldíszes nagyedény (hombárszerű) töredékei csoportosultak kupacban. (Ehhez a felülethez köthető a korábban említett orsógomb is.) Megjegyzem, közel három hónappal később, kisebb részlettel kiegészült ez a régészeti-topográfiai egység. A hónap első hetében kezdtem el és a következő harmadik hetéig tartott - nagyobbrészt boronált/tárcsázott földön - a nagy varsányi lelőhelykomplexum vallatása: hatodikán jelentem meg első alkalommal a Rokkant-föld K-i részén, a Rákóczi Tsz üzemterületétől DNy-ra, a nagy tiszai öblözet (Varsány-puszta, Alsó- vagy Felső-Varsány, minthogy nem egyértelmű, Tiszavarsány) magasfekvésű partja mentén elterülő markáns középkori településen. A hajdani, késő közékori-kora újkori (a táji elhelyezkedés típusában nagyjából folyó menti) mezőváros maradványaival magam első alkalommal több mint 30 évvel ezelőtt találkoztam, s más irányú elfoglaltságaim miatt azóta sem adódott apropó újbóli fölkeresésére. Nyugat felől kezdtem megközelíteni két, láthatóan szélesedő lelőhellyel (T és Q jelzetűekkel), a meredek - részint szakadó? - magaspart tetején futó földút mentén; a középkor utolsó évszázadaiból és későbbről, alkalmasint már a török korból származó kerámia fokozatosan sűrűsödött a később kibontakozó góc irányában. Közben más, őskori és szarmata nyomokat is észleltem, ezeknél talán lényegesebb egy valóban kis, 10-20 m nagyságrendű, legmarkánsabban agyagüstök töredékeivel jellemezhető Árpád-kori telepecske kartografálása (mely szállás-/tanya változatból többet is találtam Alsóvarsány körül - Id. a későbbiekben). Szinte említenem sem szükséges: őrlőkő/malomkő, pattinték, minimális patics, állati csont volt a társult tárgyanyag. Egy, a partba szakadó modern csatorna (szárazárok) és horhos alkotta azt a határvonalat, amelyet átlépve valódi intenzitásában bontakoztak ki az egykori tehetős mezőváros régészeti maradványai (az ábécé rend utolsó betűivel - U-Ü-V-Z-ZS - és azok további bontásával címkézve). Megkísérlem ezt is folyamatában bemutatni. Az emlékezetemben régről megmaradt, intenzív/masszív épületmaradványok (''templomhely") ismeretfoszlányát követve iparkodtam föllelni azt, mégpedig sikerrel; 1. kép: Rákóczifalva és Rákócziújfalu határos részei az új gát környékén: Rokkant-föld és Bagi-föld régészeti lelőhelyei, nagyrészt a 2018. évi terepbejárások nyomán. Kiemelve a fontosabb jelenségek pontjai a párhuzamos földgerinceken (az újkőkortól a kora újkorig) 110
