Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Cseh János: Régészeti krónika - a szerző Jász-Nagykun-Szolnok megyei kutatásai a 2018-as esztendőben
CSEH JÁNOS: RÉGÉSZETI KRÓNIKA - A SZERZŐ JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI KUTATÁSAI A 2018-AS ESZTENDŐBEN 450 lépésnyire (cca. 300 m) a földúttól, a csatornához közelebb (olyan 100 méterre), az említett horhos peremén, környezetéből fél, de lehet max. egy méternyire is kiemelkedő, 20-30 m vagy annál szűkebb, illetve koncentráltabb szóródásban sűrűn hevertek a régészeti leletek. Középkori pelyvás (és laposabb, habarcsmaradványok nélküli) tégladarabok, a formátlan kövek4 között föltűnően nagyméretűek - fejnyi/félfejnyi nagyságúak is - hevertek szerteszéjjel, a szürkés, aprótörmelékes, mészhabarcsos talaj fölszínén. Egy-két ponton mintha beásások nyomai mutatkoztak volna. Az apróbb leletek, melyeket ez alkalommal szedtem össze, a magaspart felé elnyúló, leletgazdag sávból valók: késő középkori és török hódoltságkori kerámia (közte mázas cserepek), embercsont (?), állatcsont. Valahol középfelé kisebb, de jól megfigyelhető Árpád-kori településfolt jelentkezett. Nyomban a rákövetkező nap is itt talált, hogy még "melegében" gyűjtsem a leleteket, adatokat - főként a "templomhely"-től D-i irányban, ahol elértem a lelethatárt. Nem nagyon gyakran adódik, hogy ennyire markánsan, néhány tíz méteren belül, mondhatni hirtelen, a föld habitusában (kötöttebb-barnásabb) is érzékelhető módon jöjjön elő egy település széle. Ekkor már messze, 700-800 m távolságra voltak a magasparttól. A szapora edényanyagot (a mázas áru szelektált fölszedésével) fémek, valamint előlapján indás(?)-rozettadíszes “nyomódúcból/nyomófából-negatívból" való (mázatlan terrakotta) sarok kályhacsempe, amennyiben nem padlótégla, és egy érem egészítette ki. Tovább ÉK iránt, az itteni földutak szögletében kitűnt egy 10-15 m átmérőjű telepflekk, a középkori mellett őskori cserepekkel, kőeszközzel (kaptafa alakú balta/véső, vésőbalta? fenőkő?), paticcsal - errefelé csontkorcsolyát (vagy valami olyasfélét), malomkövet is leltem. A középkori lelőhely bejárását K felé vittem tovább, a pár sorral följebb említett dűlőút túlsó oldalán, egy következő csatornáig - a nagy kiterjedésű területen két gócban figyeltem meg leletszaporodást 50-100 m diaméterrel jelölhető felületen. A mezővároshoz tartozó kerámián (és faragott kövön?) kívül 11-13. századi cserépbográcsok voltak segítségemre a Magyar Királyság korai időszakából eredő kisebb szálláshelyek, tanyák rögzítésében. Egy ilyen korú és jellegű lelőhely a csatornától Ny-ra is előbukkant, kerekítvén a 14-16. századi lakott hely településtörténeti előzményeit. A következő lelőhelyrésszel visszatértem a "templomhely" közvetlenebb szomszédságába; ez egy olyasféle földgerinc volt, mint pl. az attól É-ra (és még a további két főégtáj felé) lévő: jelen pillanatban úgy tűnik, az ún. kereszt alakú településforma jó példájaként. A laza, világos, szürkés fölszínen középfelé, 10-15-20 m-en még ennél is dúsabb maradványok tűntek szemembe, olyannyira, hogy bátran beszélhetek akár konkrét házhelyről is. A standard fazék-, (szalag- és hurkafüles?) korsó-/kancsó-, fedő- stb. részekkel, (zöldes-barnás-sárgás) mázas darabokkal együtt kályha-/kemenceszemek, -csempe, leszaggatott bronzlemez, malom- és fenőkő (?), többfajta faragatlan kő, kevesebb patics, elmaradhatatlan állatcsont került zacskómba. (Más alkalommal ugyanebben a terepcsíkban 2-3 foltot tudtam elkülöníteni, talán ugyancsak épülethelyeket; a tárgyi anyagban a föntebbiekkel egyezők mellett (ú. m. vörös sávos) festett kerámia, további összegyűrődött bronzok, vasak, faragott kő, fémsalak és vassalak, ezenkívül halcsont található.5 Az oppidum kutatástörténetének ezen szakaszához tartozik a partra futó 4 Duna-Tisza közi eredetű, az alföldi Árpád-kori templomok építésénél is fölhasznált ún, réti mészkő vagy más néven darázskő? 5 A "templomhely" közelében észlelt komolyabb gödörbeásásról Id. a későbbiekben. földút K-i oldalán két Árpád-kori kistelepülés nyomának fölfedezése (Z és ZS), határozottan különböző kiterjedésben, a szokványos első- és másodrendű régiségekkel. Három hétig nem jöttem vissza a Rákóczifalva határzónájára eső területre; mielőtt azonban Kengyel felé irányítottam volna figyelmemet, szerét ejtettem egy újkőkori-császárkori lelőhely másodszori szemrevételezésének (H lelőhely). A 3-4 kiszántott, kisebb-nagyobb, szürkéshamus gödörfolt - a dombvonulat Ny-i oldalán - a szarmata korból látszott származni. Az AVK vonaldíszes edényfragmentumok mellett őrlő-/dörzsölőkő, fenőkő, magkő, pattinték/szilánk, lenyomatos házfaltöredék stb. jó kollekcióját adták egy kisebb középső neolitikus faluhelynek. A hónap vége felé a kengyeli Halastó belső oldalán jártam bizonyos szakaszokat, ahol lehetőség nyílott a mezőgazdasági művelés okán. Az első lelőpont a halgazdaság teleltetőjétől (Halkeltető-telep) gátjától-átjárójától D-re esett (elpusztult Pozderka-tanya környéke), ahol a földút menti barázdában egy föltehetően (egy-két m nagyságú) gödörobjektumra utaló kerámiakupacot találtam; a vonaldíszes kerámia kultúráját reprezentáló díszített cserepek között csőtalpas tál fragmentumát fedeztem föl. A felületszakasz - természetesen ugyancsak díszkerámia nyomán rézkori (Tiszapolgár-kultúra) telepmaradványokat is nyújtott (őrlőkővel, paticcsal, oszteológiával együtt). Egy távolabbi partrészleten (hajdani Turcsány-tanya), lelőhelyrészként ugyanilyen korú, esetleg az őskor több művelődési köréből az utókorra maradt kerámia, pattintékok, egyéb teleptörmelék borította a felszínt. Ritka 111 2. kép: Rákócziújfalu. Szabadkézi vázlatrajz egy Kr. u. 4-5. századinak tűnő (szarmata vagy gepida) kistelepülés földfelszínre került gödörobjektumainak elhelyezkedéséről (földbemélyített házak, az egyik esetleg szuperpozícióval, ezenkívül távolabb két telepgödör diszkolorációja)
