Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Cseh János: Régészeti krónika - a szerző Jász-Nagykun-Szolnok megyei kutatásai a 2018-as esztendőben
CSEH JÁNOS: RÉGÉSZETI KRÓNIKA - A SZERZŐ JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI KUTATÁSAI A 2018-AS ESZTENDŐBEN Szent Iván vagy nyárelő hava után a következő hónapnak csak 16. napján kezdtem újból a terepi munkát - Rákóczifalva (és Rákócziújfalu) új védőgát környéki régiója felé fordítva igyekezetemet... Július hónapban (16-31.) A Szent Jakab hava elnevezésű hónapban, annak közepe felé nagyobb területi egység kutatását kezdtem meg az új rákóczifalvi-rákócziújfalusi Tisza-gáttól K-re húzódó territóriumon (Rokkant-föld és Bagi-föld mente), hogy további ismereteket szerezzek az itteni ÉNy-DK-i csapású, három-négy párhuzamos, relatíve keskeny(ebb) -10 m-ekben mérhető - dombvonulat, hosszú földgerinc archeológiái képéről. Földrajzi fogalomrendszerben gondolkodva talán nem tévedek, ha löszös (és nem homokos) szélbarázdák-/gerincekről, maradékgerincekről beszélek. Ezek a részek szorosan kapcsolódtak a 2006-2007. évi nagyszabású megelőző régészeti föltárásokhoz (Damjanich János Múzeum, Szolnok és ELTE BTK Régészettudományi Intézet, Budapest), kikerekítvén az akkor nyert településtörténeti információkat. Először is a határrész “fő közlekedési" (dűlő)útja közelében rögzítettem három kisebb lelőhelyet (E-F-G) őskori és római császárkori edénytöredékekkel - jelentéktelenebb településnyomok voltak. Ennél ténylegesen "komolyabb"-nak mutatkoztak az abc-rendben következő (H, J és L - a fölvett K itt kimaradt, mert nem lelőhely) topográfiai egységek, úgy kiterjedésben, mint emlékanyagukban. A 300-500 m hosszúságú leletfrekvenciák az eredeti, árteret kísérő tereplépcső közelebbi-távolabbi térszínein helyezkedtek el; érdekességként említem, hogy a gerinceket járva visszaútban pontosan ráleltem már kartografált telepnyomokra, mintegy verifikálván azokat (így az N és az NY hely esetében). Az L jelzésű viszszaazonosítását egy digógödör is megkönnyítette mint elég markáns tereppont. A prehistóriát reprezentáló, leginkább talán a csiszolt kőkor világába tartozó jellegtelenebb cserépdarabok, szarmata edényrészek, Árpád-kori kerámia mellett fenőkövek, az őrlés különböző típusú eszközeinek inventumai és más szokványos telepleletek tették ki a tárgyi anyagot. Ideiktatom: napokkal ezt követően az egyik lelőhelyen (a J-vel jelöltön) egy-két helyen kisebb, méternyi átmérőjű, paticsrögös kiszántásokat sikerült észlelnem (föltétien őskoriak kellett, hogy legyenek). Egy hosszanti földhát az iménti lelőpontok között képezte következő munkahelyemet, egymástól szabályos 200 m távolságra eső, döntően kisebb, 30-50 m diaméterrel jellemezhető őskori leletfoltokkal (M, N, NY) és egy nagyobbal. Eme utóbbin (O jelzésű) - melynek kisebb része később került elő - gyakrabban kellett hajolgatni. Két korszakot tudtam elkülöníteni: a középső neolitikumot és a római kori szarmata periódust. Az Alföldi Vonaldíszes Kerámia Kultúrája díszített kerámiarészletével kérdés nélkül azonosítható volt, s a császárkori emlékanyagról is elmondható, hogy benne mindahány e korból származó kerámiafajta előfordult. Egyéb tárgy is akadt természetesen: bikónikus orsógomb, vulkáni kő obszidián pattinték, kövek, kiégett tapasztásrögök, oszteológiai maradványok (lásd alább is). Az erre következő napokon érdeklődésem tárgyát egy, már a másik község, Rákócziújfalu közigazgatásához tartozó, telepített nyáras-akácos erdőtől K-ÉK-re kifutó, a mai élő Tiszához közeli hosszanti földhátak alkották. A területrész, mondhatni, szorosan csatlakozik az egyetemi-intézeti ásatások felületeihez, egy, illetve két lelőhely (nálam Ö és P megjelöléssel) - nyilván terepbejárás alapján - szerepel is a kora népvándorlás kori emlékanyagokat földolgozó kollegina pár évvel ezelőtt közölte tízezres térképen (Csillag-föld). Kitűnő régiségtani jelenségeket és leleteket van módom leírni innen, egymástól úgy 400 méterre (ha két lelőhelyben gondolkodunk); az É-i felület bizonyos római kori (és vaskori is?) szórványon kívül fölszínre szántott neolitikus épületmaradványokat hozott. A Ny-i oldalon 10-12x6-7,5 méternyi kiterjedésű, paticstörmelékes/leletes (pl. kőeszköz) flekk keltette föl a figyelmemet, Ny-K-i elhelyezkedésben. Kétségbevonhatatlan, épített falú házat sikerült lokalizálnom. Ami a D-i, gátközeli lelhelypontot illeti, itt kb. 80-100x30-50 m az a felület, ahol bár hozzávetőlegesen a féltucatnyit sem kitevő számú, ámde a sárgás földön jól látható, szürkés-hamus, leletes-kevés paticsos-állatcsontos telepobjekumfolt mutatkozott. hevenyészett szabadkézi, manuális skiccet készítettem, amelyen 4 beszámozott folt (l-IV.) szerepel: két ház- és két gödörszerű, némileg elkülönülve. A földbe mélyített épületek nyomainak tarthatók Ny-K-i fekvésű téglalap alakúak voltak kisebb 3x2 m és terjedelmesebb (talán több beásásra utaló?) 6-7x4 m körüli nagyságban (utóbbihoz kisebb Krausengefäß-perem, besimított díszítésű-mintázatú cserépdarab - cikkcakk és hálómintás formában -, kiolvadt üvegszerű melléktermék tartozott). A kiszántott gödörnyomok 1-2 méter diaméterrel voltak jellemezhetők és egymás közvetlen közelében helyezkedtek el. Kr. u. 4-5. századi, mindenesetre a kora népvándorlás kor világába sorolható településről van szó. A közelben még két további lelőhelyen jártam (R és S jelű), előbbi a 2006- 2007-es föltárások lelőhelyrészeivel (8-8A) volt szoros kapcsolatban - AVK-Szakálhát kerámia (pl. díszített edénytöredék) és római császárkori barbár cserépanyag, kevés más lelettel (édesvízi kagyló) kiegészülve, egy-két ponton sűrűsödéssel voltak a nyomok. A szóba hozott másik lelőhely, Rákócziújfalu felé, a régészeti periódusokat tekintve változatosabbnak bizonyult; őskori és (szélesebb értelemben vett) népvándorlás kori tárgyi anyagot mutatott föl. Gyűjtöttem díszített rézkori (Tiszapolgár- vagy Bodrogkeresztúr-kultúra), egyéb talán őskori, ezenkívül szétszórtan vaskorinak látszó (s ebben az esetben kelta?) kerámiadarabokat. A szarmata edényfragmentumok, köztük besimítottal, talán késő császárkoriak/hun koriak. Gepida kerámiát alig merek jelezni. Emberi koponyarész, kovák, kövek, patics, állatcsont mint kísérő leletek említendők. Augusztus hónapban (3-31.) Kisasszony hava az újabb gát mentén kisebb őskori és római kori települési felület rögzítésével indult a tanszéki ásatás 5. lelőhelyénél (őrlővagy malomkővel, paticcsal). Fölkerestem a már leírt, közeli O lelőhelyet, ahol területileg és korban is képes voltam szétválasztani két, a gerinc É-i és D-i lejtőjére kiterjedő felületet (A és B). Az előbbin 15-20 m-es földdarabon közepes méretkategóriás agyagtapasztás hevert szerteszéjjel (megjegyzendő: kisebbek, mint az Ö lelőhely esetében), melyet középső újkőkori edényanyag (többek között díszített is) keltezett, egyértelműen az AVK-Szakálhát időszakra. A betűvel jelzett másik helynél 20-40 m-es körzetben gyakoribb császárkori keramikát, huzalszerű egyszerű 109
