Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Cseh János: Régészeti krónika - a szerző Jász-Nagykun-Szolnok megyei kutatásai a 2018-as esztendőben
TISICUM XXVIII. lelőhelyek). - Egy alkalmi, ad hoc jellegű megjelenésem a MOL-telep melletti nagy középkori faluhely térségében későbbi bejárás szükségességére figyelmeztetett. Szent György havának utolsó napjaiban egyrészt Rákóczifalván, másrészt pedig Kengyelen fordultam meg, mely utóbbi már átvezet egy újabb adatfölvételi blokkhoz. Az előbbi a Rokkant-föld közel pontosan derékszögű promontóriuma a Bivaly-tói-csatorna kanyarulatában, hol is prehistorikus, császárkori, középkori (élénk újkori, illetve legújabb kori) tárgyi anyag mellett La Téne cserép, grafitos-seprűs kerámia egyértelmű jelzője volt a kelta megtelepedésnek. Gepidagyanús edénytöredékeket is sikerült fölszednem a boronáit földről. (Egyebek: malomkövek, fenőkő (?), mint szerszámkövek, vassalak/kovácssalak.) További vaskori és népvándorlás kori cserépleleteket tudtam gyűjteni októberben is. A kengyeli határban a halastó - Nagykengyel-lapos - belső oldalán az átjárótól/üzemközponttól É-ra (Kengyel 2018/A-B lelőhelyek), valamint D-re kezdtem bejárni az erre alkalmas területrészeket; három ponton 30-50 méterrel jellemezhető méretű, tehát kisebb településhely bontakozott ki töredékes, számomra jellegtelenebbnek látszó, alig meghatározható neolit, esetleg középső újkőkori (és bronzkori?) telepleletekkel. Május hónapban (2-25.) Pünkösd havának első két hetében továbbvittem Rákóczifalva nagyközség és a számomra vicus natalis Kengyel község közigazgatási territóriumának nemrég elindított terepbejárását a halastó környékén, illetve mellett. Leletmentes belső partsáv konstatálása után az átjárónál a külső, nyugati oldalon, rákóczifalvi földön fordultam meg (Gorove-birtokok lehettek egykor errefelé). Intenzív csiszolt kőkorszakbeli (korai vagy középső neolitikus) település formálódott ki a helyszíni szemle nyomán, kifejezett, szokásos legfeljebb 50 méteres góccal (ám nem konkrét házhellyel): sok kerámia (némi szarmata is), kova, agyagnehezék, paticsrög, állatcsont volt a leletanyag.2 Az átellenes parton, folytatván a csak néhány nappal korábban otthagyott szakasz föltérképezését, további közel féltucatnyi lelőhelyet különítettem el a km hosszúsági nagyságrendű, számos tanyahellyel (pl. Vadicska- Tóvizi-, Szabó- stb. tanya) is jellemezhető terepen (C-D-E provizórikus jelöléssel). A legfontosabb régészeti jelenségek ismételten csak a neolitikum első két periódusából származó, telepgödörre és építményre/házra utaló, 10-15-20 m nagyságú, paticskiszántásos, talajelszíneződéses, leletekkel (kerámia, többek között díszített cserép, állatcsont) is mutatkozó pontok voltak. A közöttük lévő távolságot 100-150 méterre tettem. Tipikus mód kifejezetten a lankás lejtőszintre, partlejtőre estek és nem annak tetőszintjére. Meg kell még említeni, hogy halványan, bizonytalanul más korok nyomai ugyancsak előfordultak, így pl. kelta (két ponton is?), szarmata, Árpád-kori kerámiadarabok, melyeknek összességében kevés az információértékük.3 2 A lelőhely az évtizedekkel ezelőtti, különösmód, a mai napig értelmezhetetlen magányos leletként napvilágra vetődött gepida pecsételt kerámiás lelőhellyel azonos. 3 Helybeli-környékbeli lakos tájékoztatott, hogy a Piscina vizének leeresztése után igen sok partból kimosott cserép szedhető az átjárógáthoz közel. A hónap középső időszakában, a pünkösdi ünnepnapokat megelőzően átmentem a kengyeli határ egy másik részére, éspedig az ősi Tisza-medernek a falu házaival átellenes belső partvonulatára, ahol fokozatosan kialakult egy circa 2 km hosszú terepbejárási területegység. (Nagyon régen, még a 80-as évek közepe körül gyűjtöttem errefelé, a volt Mező Imre Tsz-től D-re, kisebb részt É-ra.) Öt-hat lelőhelyet írtam le és jelöltem térképen (F-l megjelölésekkel), egymástól több száz méternyi távolságra. A legdélebbi (Mészáros-tanya) sokleletes, többkorszakos település volt AVK-Szakálhát típusú kerámiával, római és középkori leletekkel, helyenként halvány sűrűsödéssel - őrlő- és malomkövek, patics, emberi koponya (?), állatcsont, kevés folyami kagylóhéj volt az, amit sikerült még megfigyelnem. Gyakorlatilag ez az emlékanyag folytatódott a földút túloldalán (Szőke-tanya), kova magkövekkel, pattintékkal, mint kőipari maradványokkal kiegészülve. Több száz méterre É felé kisebb őskori telepfoltra leltem (50 m kiterjedésben, kerámiával és kovával). Az említett, régebbi termelőszövetkezeti épületek közvetlen szomszédságában, a széles Kengyeli-legelő magaspartján igen jó nagyobb és kisebb (10-15 méteres) Kr. u. 11-13. századi településhelyeket tudtam azonosítani markáns, jellegzetes agyagüst töredékekkel, Árpád-kori fehérkerámiával, malomkövekkel; a két pont 300-400 m-re volt egyik a másiktól. A legészakibb lelőhely már a Kiskengyel-lapos mellékére esett, túlnan a faluba vezető aszfaltúton (volt Fási-tanya környéke). Őskori és római kori edénycserepek jelentkeztek, mégpedig az első korszakból egy, a történeti másodikból két intenzívebb folttal. Megjegyezhető, hogy a partot jellegzetes, a régészet- és a földrajztudomány nézőpontjából egyaránt releváns keskeny dűnevonulat, avagy dombgerinc kísérte. Pünkösd után Szajol-Major-közben az egyik lelőhelyen bronzkori, késő vaskori (?) kerámiadarabokat, fenőkövet szedtem össze, paticsot figyeltem meg. A szajoli földön üres területrészt jártamban fölvettem további két lelőhelyet a Tinóka-projekt keretében (32-33. lelőhely) a Tasi-tanya mellett. Őskori, szarmata és Árpád-kori/középkori cserepek mutatkoztak kővel, vágott állatcsonttal, paticcsal stb. Kengyelen a Gyepmestertelep környékén (Észak és Dél) az általam már jól és alaposan, régóta ismert gepida házhelynél korongolt szürke-szemcsés cserepek fordultak elő, ásatásom mellett pedig bronzkori, késő vaskori (halovány elszíneződéssel együtt?), császárkori fragmentumok. Egy másik napon a néhány sorral föntebb említett szajoli Tasi-tanya melletti "csúcslelőhely" felületén hullámvonaldíszes (császárkori?) kerámiát, gepida edényrészeket, malomköveket láttam. Június hónapban (1.) Régebbi, már fölfedezett La Téne korú (legtágabban Kr. e. 4-1. századi) "házhelyek" nyomában járván elvetődtem a kengyeli községterület ÉNy-i részén található 2011. évi A jelzésű pont környékére (Derzsigát határrész). Őskori (rézkori vagy bronzkori) és Kr. u. 11-13. századi kerámia fordult elő, őrlő- és malomkövekkel stb. Kelta leletek ügyében némi előrelépést tehettem az eddigiekhez képest, ha csupán a cca. egytucatnyi ideillő edénycserepet veszem. Ámde ennél több eredménnyel jártam, minthogy 20-30 m-es távközzel két laza leletkoncentráció bontakozott ki. 108
