Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 28. (Szolnok, 2020)
Régészettudomány - Cseh János: Régészeti krónika - a szerző Jász-Nagykun-Szolnok megyei kutatásai a 2018-as esztendőben
Cseh János Régészeti krónika - a szerző Jász-Nagykun-Szolnok megyei kutatásai a 2018-as esztendőben A dolgozat megírása előtt annak szerkezetét-összeálIítását, a mondandó elrendezését illetően lényegében háromféle lehetőséget vethettem mérlegre: a területi illetve helység szerintit, a történeti időrendet, kronológiai sorrendet alapul vevőt, napról napra haladó, krónikás megközelítést - hónapokra bontva-tagolva. Megmaradtam a harmadiknál, amely ugyan alapvetően csapongó, de talán életközelibb. El nem felejtendő, hogy a régészeti leletek itt jelzett kora a helyszínen eszközölt, ad hoc megállapításokból származik, mivel még nincsen mind megmosva, dobozolva és így hozzáférhetővé, autentikus, másodszori meghatározásra alkalmassá téve. Hat mai település (Kengyel, Rákóczifalva, Rákócziújfalu, Szajol, Szolnok és Törökszentmiklós) közigazgatási határa érintett ennek az évnek a primer kutatásaiban, miként a megelőző esztendőkben is, a lehetőségekhez igazodva egyik intenzívebben, a másik kevesebb ráfordítással nyomozva-vizsgálva. Mindösszesen 72 nap, amikor néhány óra erejéig megfordultam valamelyik települési egység földjén (éspedig: Kengyel 20 nap, Rákóczifalva 19 nap, Rákócziújfalu község csak 3 nap, Szajol község már ismét 17 nap, a városi státuszú Szolnok 9 nap, Törökszentmiklós viszont csupán 4 munkanap). Megjegyzések: a leírásnál nincsen minden régészeti helyszínnek, azaz lelőhelynek száma, mivelhogy eleve nem is adtam ilyet (pl. az őszi munkálatoknál a MÓL óriástartályok környékén). Talán kissé aránytalannak tűnhet az összeállítás, a kezdeti eredmények sommásabb kezelése miatt - ennek lényegében az a magyarázata, hogy idővel jobban belelendültem a jegyzetelésbe. Itt-ott egy-egy lelőhellyel kapcsolatban, ahol többször is jártam, előrefutok, hogy ne legyenek annyira szétszórva az adatok. A kormeghatározásnál a problémák egyike a neolitikum első két illetve három nagyobb periódusa (Kr. e. 6-5. évezred), mindazonáltal az emlékanyagok revideálásával kell hogy legyen, maradjon remény a pontosításra. Hasonló dilemma a Tiszapolgár-Bodrogkeresztúr művelődési körök esetében is fölmerült; a rézkor-bronzkor világát illetően, telepleletek hiányában ilyen probléma eleve nem is létezik. A korongolt kerámia korszakai (Kr. e. 7-6. századtól, a középső vaskortól) már jóval közelebb állanak hozzám, s tudásom legjavát latba vetve törekedtem a helyes datálásra - a régészeti topográfiáknak megfelelően. Mindenütt, ahol az adatgazdag helyzet megkívánta, hevenyészett vázlatrajzot készítettem és gyakran a lemásolt tízezres-domborzati térképrészletet is mellékeltem füzetembe, hogy egyértelműek legyenek a lelőhelyek. A legváltozatosabb talajfedettségi körülmények között mozogtam, ezt nem volt szükséges minden egyes esetben jelezni vagy részletezni, csak ritkán egy-két kiemelkedő, fontosabb lelőhelynél. Magam azon az állásponton vagyok, hogy lehetőleg be kell gyűjteni minden porospiszkos cserepet - egyébként mosás után mit határoznánk. Kiváltképpen annak fényében, amennyiben nem "optikai csalódás" részemről három-négy évtizedet átívelően, márpedig valószínűleg nemigen az, hogy a kerámia- és egyéb tárgyak idők folyamán csak aprózódnak, egyre kisebb részekre töredeznek. Április hónapban (5.; 10-27.) Mindenféle konkrét cél nélküli, csak "szétnézős kiruccanást” ejtettem meg Szajol-Törökszentmiklós felé - a kezdés Rákóczifalván történt, a halastó nyugati magaspartján (volt Miskár-tanya), egy nagyobb kiterjedésű, több száz méter hosszú, szinte kizárólag szarmata lelőhelyen. A korszak valamennyi lényeges kerámiatípusa előfordult (korongolt szürke és téglaszínű áru, ún. csillámos és szürke-szemcsés fajta is); közöttük fontos a keltező terra sigillata (3 darab). Malomkő, patics, állatcsont kísérte eme császárkori emlékanyagot a Kr. u. 2-3. századból és talán későbbről is. Új szarmata teleplelőhely (pillanatnyilag számmegjelölés nélkül) - korábban sosem volt alkalmam terepbejárást végezni ezen a szakaszon. Néhány nap teltével az eminens promontóriumi - a Tinóka-kanyarulati magasparttörésnél lévő - régészeti pontot kerestem föl Törökszentmiklós mellett - rendre jöttek a korábbiakban is megfigyelt korszakok leletei: a Gávai kultúra anyaga, általában római kori és Árpád-kori darabok (pl. agyagbogrács, fehér anyagú kerámia, rádlis-fogaskerekes díszítés). Gepida cserepek (és ha nem más korú, homokkő fenőkő?) mellett némi kelta leletsűrűsödést konstatáltam a még bolygatatlan szántó sarkában (újabb ponton az eddigiekhez képest). A grafitos edénytöredék és egy cserépkorong talán házhelyre utal.1 Úgy egy héttel később még visszatértem a jó törökszentmiklósi "multikulturális" településhez (34. számú lelőhely a Tinóka-projekt keretében), és a már megbontott partfal nyesésével újabb adatot nyertem cserepekkel keltezhető gávai gödör vagy csupán lejtőközei valamilyen módon fölhalmozódott kultúrréteg meglétéről (Id. még szeptembernél is). Az április hónap második felének egy része a szajoli Majoz-közbe eső (“Disznóhát" is az általam használt térképlapon), a nagy MOL- teleptől ÉNy-ra futó, a betonutat kísérő partos tereplépcső már régóta esedékes kutatásával telt el. Az M4-es autóúttól kezdődően szépen sorakoztak a különálló lelőhelyek egészen a Tsz Kertészet magasságáig, több mint 1 km hosszan. Ezek a leletsűrűsödési helyek (néhány esetben egy egységgé vontam össze őket) 50-100-közel 400 m-re, szinte füzérszerűen szóródtak a terepsávon, s max. 30-50 m kiterjedésűek voltak. Zömükben közelebbről nem azonosítható őskori (talán újkőkori?) edénytöredékek jellemezték ezeket, pár vaskor-gyanús és biztosan szarmata fragmentum mellett. Két ponton olyan kerámialeleteket gyűjtöttem, amelyeket első ránézésre nagyjából késő népvándorlás koriaknak véltem. A szóban forgó, féltucatnyit valamivel fölülhaladó számú topográfiai egységnek az emlékanyagából őrlő- és malomköveket, széles értelemben vett kova-/tűzkőarabokat, némi paticsot és állatcsontot kell még megemlíteni (Szajol 2018/A-F 1 A régi szajoli Alamand lelőhelyen késő vaskori leletek után kutatva más őskori maradványokat szedtem össze. 107
