Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Régészettudomány - Nagy Zsolt: A Tiszagyenda-Morotvapart (Lak)-i éremlelet. Butyka Béla református elemi iskolai néptanító régészeti munkássága
TISICUM XXVII. lagyár területén olyan gepida régiségek bukkantak napvilágra, melyek a Kr. u. V-Vl. századi kora középkori emlékanyag méltán kiemelkedő darabjai, melyek részben női, részben férfisírok tartozékai lehettek.42 A leletek az akkor még Törökszentmiklós község elöljáróságának hivatalos küldeményeként kerültek a Magyar Nemzeti Múzeumba. Korsós Antal téglagyári üzemvezető írásbeli jelentéséből tudható, hogy 1937-től folyamatosan bukkantak elő a leletek, melyek másik része római császárkori szarmata/jazyg sírokból került elő.43 A szarmata és gepida leletekről, ha lehetett is tudomása Butyka Bélának, gyűjteményébe nem került egyetlen ilyen tárgy sem. Viszont jelentős számban kerültek hozzá régészeti leletek, ami az „ismert helyi régész” érzékenységét bizonyítja, a város belterületének azon részéről, amely a középkorban és a hódoltság korában lakott volt.44 Kis túlzással azt is mondhatnók, hogy az ún. „városi régészet” terén Törökszentmiklós semmivel sem maradt le a példaként szolgáló szolnoki Damjanich Múzeum mögött.45 A későbbi régészeti kutatások is azt igazolták, hogy a település a Szent Miklós tiszteletére szentelt középkori templomtól a XV. század végén vagy a XVI. század elején épült castellumig (kastély) húzódhatott, utóbbi már a településen kívül helyezkedhetett el.46 A város külterületéről is viszonylag nagy számban kerültek be leletek a gyűjteménybe néhány fontos lelőhelyről. Közülük elsőként azt a régészeti lelőhelyet említhetnénk, amely Törökszentmiklós-Karancs- Háromág, Karancs, Karancspart, Karancsparttól keletre meghatározással szerepel a helytörténeti gyűjtemény leltárkönyvében. A Törökszentmiklós belterületének az északnyugati oldalához csatlakozó Háromág dűlőnek része a Háromág. Nevét onnan kapta, hogy a Tisza szabályozása előtt az északi részén, egymáshoz közel az északról érkező Fehértó-ér, egy másik, névtelen ér folyt bele a Tinóka patakba. Vagyis a torkolatnál három ág egyesült.47 A Háromág szomszédosa északkeleten a Karancs dűlő, melybe beletartozott a törökszentmiklósi Háromág határrész. Az egykori vízfolyás (Karancs alveus -1732) medrét övező partszakasz lehetett a Karancspart.48 Butyka Béla 1955-1959 között évente végzett felszíni gyűjtést a Karancs-Háromág lelőhelyen (1957-ben kisebb ásatást is végzett), amely a korai neolitikumban megtelepedésre igencsak alkalmas lehetett. „A Tisza egykori árterét délről szegélyező Háromág... 3-5 méterre magasodik környezete fölé. A hosszan elnyúló magaspart az időszaki vízfolyások által három oldalról is védett volt. Keleti, legmagasabb pontján... települt meg a Körös-kultúra embere. A mezőgazdasági művelés által felszínre hozott leletek közül Butyka Béla edénytöredékeket, hálónehezéket, csiszolókövet, szabálytalan alakú obszidiántöredékeket gyűjtött, köztük olyan edények töredékeit, 42 CSEH János 2005. 7. 43 CSEH János 2005.8. 44 A16-18. századi régészeti leletek lelőhelyei: Kossuth Lajos u. 70., Bocskai u., Városháza, Ady Endre u., Rendőrség, Tinóka u. és Batthyány u. THGy régészeti leltárkönyv 67.17.1. - 67.17.2., 67.23.1., 67.25.1., 67.32.1., 67.41.1., 67.43.1. - 67.43.7., 67.59.1. - 67.59.3., 67.62.1. - 67.62.2. 45 Vö. KERTÉSZ Róbert 2015.245-292. 46 KOVÁCS Gyöngyi 2001.250-253. 47 BENEDEK Gyula 2013.3. 48 BENEDEK Gyula 2001.37. 49 TÁRNOKI Judit 2001.91. amelyeken állatábrázolás volt, valamint egy állatszobrocska töredékét.50 A kultúra figurális ábrázolásait elemző tanulmányában Raczky Pál több tárgyat is közölt a Háromágról, melyeket Butyka Béla gyűjtött. Az állatalakokat mintázó, önálló plasztikák közül kettő is előkerült erről a lelőhelyről. Azonban egyik darabról sem állapítható meg, hogy milyen állatot ábrázol. A hasonló darabok ismeretében biztosan állítható, hogy azok egy-egy csészerész talapzataként szolgáltak, négylábú, zoomorf lábazatú oltárok lehettek.51 A lelőhelyről edénytöredékeken állatalakot, valószínűleg kecskét, mintázó reliefek is kerültek elő.52 Tárnoki Judit terepbejárási tapasztalatai alapján úgy vélte, hogy legalább három-négy házból állott a Körös-kultúra települése.53 Azonban egy idő után a Körös-kultúra hordozói településüket elhagyták, s a Háromágat a helyi neolitizálódott őslakosság, az alföldi vonaldíszes kultúra létrehozója vette birtokba, s telepedett meg ott.54 A neolitikum középső és kései szakaszából a Karancs-Háromágon Butyka Béla nem talált leleteket. A lelőhely a rézkorban is lakott volt. A Karancsparttól keleti irányban Hudú János egy rézcsákányt talált, s 1958-ban átadta azt a gyűjtemény részére.55 A 23,8 cm hosszú, rézből öntött, ellentett élű rézcsákánynak a nyéllyuka kerek, alatta és fölötte 3-3 benyomott pontdísz látható. A réz használata a Kárpát-medencében Kr. e. 4000 és 3600/3500 között vált általánossá. A rézből készült tárgyak (fejsze, fokos, tőr, véső, tű) között ebben az időben jelent meg új formaként a korszak jellegzetes rézeszköze, a két végén egymásra merőlegesen kialakított élű, ún. ellentett élű csákány.56 A fentebb leírt szórványleletnek az alapján megállapítható, hogy a rézkor fénykorában, Kr. e. 4000 körül, a Bodrogkeresztúrkultúra népének egy kisebb csoportja megjelenhetett ezen a vidéken, amely nem maradt lakatlan a rézkor kései fázisában sem. Butyka Béla a Háromágon egy a Baden-kultúrába tartozó (korábbi elnevezése péceli/ badeni kultúra) cserépedény jellegzetes benyomott pontdíszes töredékét gyűjtötte össze.57 Ez az egy cserépdarab annak a bizonyítéka, hogy a főként nagyállattartó és csak másodsorban földművelő népcsoport számára a Háromág magaspartja alkalmas volt a megtelepedésre, az itt élők megfelelő természeti környezetet, elsősorban vizet találtak maguk számára.58 1957. július 13-án a gyűjteményt létrehozó pedagógus egynapos ásatást végzett a Karancsparton. A szondában újkőkori cserepek mellett egy, a Gáva-kultúrába tartozó, a bronzkor legkésőbbi időszakából származó edénytöredéket is talált, melynek domború profilját vízszintesen és girlandszerűen bemélyített vonaldísz és pontsorral tűzdelt körárkos bütyök díszítette.59 50 THGy régészeti leltárkönyv: 67.14.1. - 67.14.12., 67.14.14. - 67.14.15., 67.14.17.-67.14.21., 67.14.23.-67.14.25., 67.219.2.-67.219.7., 67.219.9. - 67.219.10. 51 RACZKY Pál 1980.16.8. kép 1-2.19. 52 RACZKY Pál 1980.20.11. kép 1 -2.23. 53 TÁRNOKI Judit 2001.91. 54 THGy régészeti leltárkönyv 67.14.13,67.14.16,67.14.22. 55 THGy régészeti leltárkönyv 67.251.1. 56 MRE 2003.131. 57 THGy régészeti leltárkönyv 67.219.1. 58 Vö. TÁRNOKI Judit 2001.96. 59 THGy régészeti leltárkönyv 67.214.5.
