Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Régészettudomány - Nagy Zsolt: A Tiszagyenda-Morotvapart (Lak)-i éremlelet. Butyka Béla református elemi iskolai néptanító régészeti munkássága
SELMECZI LÁSZLÓ: EGY HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY SZÜLETÉSE. A TÖRÖKSZENTMIKLÓSI RÉGÉSZETI GYŰJTEMÉNY ÉS LÉTREHOZÓJA, BUTYKA BÉLA REFORMÁTUS ELEMI ISKOLAI NÉPTANÍTÓ RÉGÉSZETI MUNKÁSSÁGA „megyei múzeummá" előlépő Damjanich János Múzeum erkölcsi és gyakorlati támogatását. A törökszentmiklósi helytörténeti gyűjtemény létrehozója minden útjába kerülő embert és diákot igyekezett a gyűjtőmunkába bevonni. Úgynevezett „gyűjtőkört" hozott létre, amelynek tagjai rendszeresen részt vettek a leletmentő és muzeális tárgymentő munkában. Önkéntes munkatársai helytörténeti gyűjteményébe nemcsak Törökszentmiklós bel- és külterületéről, szűkebb és tágabb határából, hanem a környező településekről és a várostól távol eső vidékekről is kerültek be tárgyak, pl. Dunaszekcsőről,25 Bajáról,26 a Budai-hegységből,27 a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum gyűjteményéből28 és Somoskőújfaluból.29 A város belterületéről előkerült régészeti leletek30 arról meggyőzően tanúskodnak, hogy Törökszentmiklós a történelem folyamán, a település megalapításáig csak időszakosan volt lakott. Elmúltak úgy évszázadok, hogy a jelenlegi belterületen nem telepedett meg senki. Az őskőkor (paleolitikum) időszakából nem ismerünk, geológiai okok miatt nem is ismerhetünk leleteket erről a területről. De, hogy az újkőkor kezdetén éltek itt emberek, őslakosok, arra jogosan következtethetünk, még akkor is, ha nem rendelkezünk hitelesen feltárt lelőhellyel. Ugyanis a város belterületének több pontjáról kerültek elő az újkőkor időszakára is keltezhető kőszerszámok,31 sőt annak az újkőkor korai időszakára keltezhető kultúrának - alföldi vonaldíszes kultúra (AVK) - a tárgyai,32 amely a déli eredetű Körös-kultúra népétől tanulta el az élelemtermelő gazdálkodás fortélyait. A kultúra népének feltehetően jelentősebb telepe lehetett itt, amelyről a belterületről előkerült kincslelet tanúskodik, s amely agyagedényben elrejtett 31 db, kovából pattintott, 5-8 cm hosszú kőpengét tartalmazott.33 Hogy mi lehetett a kincslelet elrejtésének az oka? Nem 25 Törökszentmiklósi Helytörténeti Gyűjtemény (a továbbiakban THGy) régészeti leltárkönyv 67.67.1. - 67.67.11. őskori edénytöredék és 2 db csonteszköz, bronzkori ép edény, szarmata edénytöredékek és 1 db ép edény, 1-1 db népvándorlás kori orsókarika és orsógomb, XII-XIII. századi edénytöredék. 67.72.1. népvándorlás kori csupor, melyet 1961-ben Fodor Sándor ajándékozott a gyűjteménynek. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a Fejezetek Törökszentmiklós múltjából (Törökszentmiklós, 2001.) c. kötetben a Törökszentmiklósi Helytörténeti Gyűjtemény leltárkönyvének adatai a Damjanich János Múzeum régészeti gyűjteményének adataiként szerepelnek. 26 THGy régészeti leltárkönyv 67.74.1. - 67.74.4. vonaldíszes (neolit) edénytöredékek és 2 db csiszolókő. 27 THGy régészeti leltárkönyv 67.72.1. neolit kőbalta. 28 THGy régészeti leltárkönyv 67.260.1. későbronzkori bögre töredéke. Róna István ajándéka, 1957. 29 THGy régészeti leltárkönyv 67.215.2. paleolit csonteszköz? Czegény (sic) Sándor ajándéka. 30 Meg kell jegyeznünk, hogy a város mai belterületének különválasztása a határ többi részétől meglehetősen önkényes. Csupán azért tesszük, hogy megállapíthassuk, Törökszentmiklós belterületének mai határvonalain belül a település megalakulását megelőzően mikor volt élet és mikor nem. 31 THGY régészeti leltárkönyv 67.26.1. - neolit edénytöredék, Tinoka út; 67.229.1-2. - kővéső, kovapenge, G.falu (azaz gatyaszár), Butyka Béla gyűjtése 1941. X. 11.; 67.230.1. - kővéső, Batthyány u., Alvég , Németh Lajos ajándéka 1961.; 67.235.1. - kőszerszám, Belterület-Felvég; 67.244.1. - kővéső, Rákóczi u.; 68.7.1. - kőszerszám, Muskátli u. táján (Szamos Bálint VI. oszt. tanuló gyűjtése). 32 THGy régészeti leltárkönyv 67.216.1,- edénytöredék, alföldi vonaldíszes kultúra, Bethlen úti iskola. 33 A lelet a maga korában azért volt értékes, mert a pengáék nyersanyagát, tudjuk. Úgy tűnik, hogy az alföldi vonaldíszes kultúra itteni lakosainak távozását követően hosszú időn keresztül a város belterületén nem telepedett meg senki. Nincs leletünk a neolitikum későbbi fázisaiból, s nincs a rézkorból sem. A bronzkorban azonban újra telepesek jelentek meg itt. A téglagyár területéről került elő és jutott a gyűjteménybe két kis edény a korai bronzkori Nagyrév-kultúra érett időszakából.34 Az egyik edény kisméretű, hasas korsó, a nyakban kezdődő, a vállvonal felett végződő szalagfüllel, feketére égett, felületén fényezés nyomaival,35 a másik szintén kisméretű, hasas korsó, vállán körbefutó árkolással, feketére égett, fényezett, fényezése megkopott, füle letörött.36 Joggal feltételezhetjük, hogy ezek az edények sírból vagy sírokból, tehát temetőből származhatnak.37 Azonban, hogy hol helyezkedhetett el a temetőhöz tartozó egy- vagy többrétegű település, nem tudjuk. A bronzkornak a későbbi időszakaiból a belterületről nincs leletünk. A város belterületén lakosság a bronzkor végén jelenik meg újra. Butyka Béla 1965. október 11-én a város parkjában végzett kisebb szondázó ásatást, melynek eredményeként néhány késő bronzkori kerámia töredéke került gyűjteményébe.38 A vaskorból ismét nincs tudomásunk arról, hogy itt laktak volna emberek. A római korban a szarmaták telepednek meg újra a város belterületén. Több helyről előkerültek régészeti emlékeik. Településüket (településeiket) jelzik az Alatkai útról, az Ócskapiacról, az Almásy (Felszabadulás) útról, valamint a Kossuth Lajos u. 70. és a Rákóczi u. 1. szám alatti házak telkeiről előkerült edénytöredékek, köztük egy ép tál és terra sigillata edények töredékei.39 Hogy temetőt is nyitottak itt, arról a Dobó István u. 11. sz. alól előkerült leletek tanúskodnak. Ugyanis bizonyosan sírban lehetett az ép cserépedénnyel és edénytöredékkel együtt előkerült 152 db gyöngyszem.40 Úgy tűnik, hogy a népvándorláskor kezdetén a szarmatákat a germán gepidák követték. A Batthyány u. (akkor Lenin u.) 41. sz. alatt előkerült edénytöredéket 1967-ben helytelenül Árpád-korinak határozták meg, utóbb azonban bebizonyosodott, hogy a minden bizonnyal sírból előkerült kerámia a Kr. u. VI. század első felére keltezhető.411940-ben a téga kovát messzi területekről, az Északi-középhegységből, illetve a mai Szlovákia területéről kellett ideszállítani. KALICZ Nándor - MAKKAY János 1977.180., TÁRNOKI Judit 2001.93. 34 TÁRNOKI Judit 2001. 97. Csányi Marietta a törökszentmiklósi korsókat a kultúra életének a korai szakaszára, egyúttal a késői szakaszára is keltezi. CSÁNYI Marietta 1982-83.58. 35 THGy régészeti leltárkönyv Itsz. 67.68.1.1. CSÁNYI Marietta 1982-8.49.14. kép. 8. 36 THGy régészeti leltárkönyv Itsz. 67.68.1.2. CSÁNYI Marietta 1982-83. 49. 14. kép. 7. 37 A nagyrévi kultúrának a Közép-Tisza vidéken nincsenek egyrétegű települései, csak nagyon jellegzetes és feltűnő többrétegű telepei. TÁRNOKI Judit 2001.97. 38 THGy régészeti leltárkönyv Itsz. 67.213.1.1 -5. lapos fenekű, domború vállú, kissé kihajló peremű, peremből induló két, bordákkal tagolt fülű edény 5 db töredéke. 67.213.2. sötétszürke edénytöredék. 39 THGy régészeti leltárköny Alatkai u. Itsz. 67.19.1., Ócskapiac Itsz. 67.42.1., Felszabadulás u. Itsz. 67.15.1., Kossuth L. u. 70. Itsz. 67.38.1-2., Rákóczi u. 1. Itsz. 67.35.1. 40 THGY régészeti leltárkönyv Itsz. 67.8.3.1 -152. 41 CSEH János 2005.10. 97
