Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)

Régészettudomány - Nagy Zsolt: A Tiszagyenda-Morotvapart (Lak)-i éremlelet. Butyka Béla református elemi iskolai néptanító régészeti munkássága

Selmeczi László

Egy helytörténeti gyűjtemény születése A törökszentmiklósi régészeti gyűjtemény és létrehozója, Butyka Béla eformátus elemi iskolai néptanító régészeti munkássága

A szolnoki Damjanich János Múzeum ifjú régészeként, később a megyei múzeumi szervezet igazgatójának, Kaposvári Gyulának helyetteseként gyakran volt alkalmam együttműködni Butyka Bélával, Törökszentmiklós város abban az időben már nyugalmazott tanítójával. Ma is tisztán magam elé tudom idézni szikár alakját, elmaradhatatlan térdnadrágját, s vele egybenőtt kerékpárját, amellyel fáradhatatlanul rótta a határt. Hallom a csak rá jellemző szófordulatát: „lobog az agyam”. Magam előtt látom az első félhivatalos múzeumi kezdemény három kiállító termét, benne a város történetét bemutató kiállítással, amely olyannyira felkeltette Székely György történész, akadémikus, egyetemi tanár figyelmét, hogy több órahosszát jegyzetelte az ott látottakat. Magam előtt látom a szűk iroda, egyben műtárgyraktár helyiség szerénynek is nehezen minősíthető berendezését, a helyi kereskedelmi egységektől ingyen kapott cipős- és más dobozok régészeti leletekkel telerakott halmazát. Soha ki nem törölhetően él bennem Butyka Béla életének utolsó éve, amelynek során a gyomrában egyre növekvő rákos daganatot, mint valami házi kedvencet, csak nyuszikájának nevezte.1

Még élünk és emlékezünk néhányan, akiknek volt szerencsénk ismerni őt. Aki amellett hogy évtizedeken keresztül generációk tucatját nevelte érzékeny emberré, ki tudja, honnan és miből teremtett szabadidejében Törökszentmiklóson, abban a városban, amelyhez haláláig hűséges maradt, a helyi kulturális örökség tárgyi emlékeinek2 az összegyűjtésével intézményt tudott létrehozni. Gyűjteménye, amelyet nem a saját szórakoztatására, hanem a város lakossága számára teremtett, ha halálát követően szenvedett is kisebb-nagyobb sérüléseket, lényegében együtt maradt. Olyan örökségmentő intézménnyé vált, amelynek életképessége megkérdőjelezhetetlen, s ma már, talán nem túlzás, a helyi kulturális élet jelentős tényezője.

Butyka Béla, a Debreceni Református Tanítóképző Intézet tanulója ízig-vérig néptanítóvá nevelődött.3 Már húszéves korára meggyőződésévé vált, hogy a tanítás, s vele együtt a jövő nemzedék nevelése a legnemesebb értelemben vett alkotó munka. „Ez a tudat pedig: alkotni, oly lelki gyönyört nyújthat a munkálkodó léleknek, mint egy csepp víz a fáradt vándornak, egy nyitott ajtó az üldözöttnek.’’4 A tanítóképzőben meghatározó élményű hatást gyakorolt rá egyik tanára, Ecsedi

1 Idézet Selmeczi Lászlónak 2011. szeptember 16-án, a Helytörténeti Gyűjtemény névfelvételi ünnepségén tartott beszédéből.

2 Butyka Béla gyűjtőmunkája kiterjedt a település régészeti emlékeire, néprajzi értékeire és helytörténeti - tárgyi és írásos - dokumentumaira.

3 Butyka Béla Törökszentmiklóson végezte elemi és polgári iskoláit. 1916-1918 között két éven át a községi elöljáróságnál kapott napidíjas alkalmazást. Ebből az állásból nyert felvételt 1918-ban a Debreceni Református Tanítóképző Intézetbe, s tanulmányai befejezését követően kapott 1922-ben tanítói oklevelet. SELMECZI László 2007.9.

4 Részlet Butyka Béla nővérének, Etelkának írott, 1921. december 8-án kelt leveléből. Idézi: SELMECZI László 2007.10.

István.5 6 Ő ismertette meg vele a történelem, a kultúra, a népi kultúra kutatásának fontosságát és nagyszerűségét. Ő plántálta bele a tárgyi emlékek gyűjtésének a szenvedélyét.

Az ifjú tanító 1923-ban kezdett tanítani Törökszentmiklóson, a református egyház által fenntartott iskolában. Hívő ember volt. Emellett hitt hivatásában és mesterségének „lámpás” szerepében. Cselekedeteit a református (keresztyén) szellemiség, a jelleméből fakadó erős szociális érzék és az egyetemes polgári értékrend határozta meg. Tanítványait önállóságra nevelte. Meggyőződése volt, hogy a tudás eszközzé válik a gondolkodás számára. Legfontosabb nevelői célja az volt, hogy elérje, tanítványainál: „a cselekvést előzze meg a gondolkodás".'6 A tanító úr állandó résztvevője volt a város társadalmi életének, önkéntes tűzoltó, a helyi sportegyesület tagja, műkedvelő előadóművész, csapatvezető cserkésztiszt.7

1926-ban, az 1872-ben nagyközséggé degradálódott településen8 egy 16 tantermes római katolikus népiskola működött, mely húsz tanítót foglalkoztatott, míg a református elemi népiskolának 13 tanterme és 17 tanítója volt.9 A katolikus iskolai tanítók közül Tóth Sándor a körülményeihez képest elmélyülten foglalkozott a hely történetével.10 Ő kapott megbízást arra, hogy a Scheftsik-féle monográfiában11 két nyomatott oldalon, öszszefoglalja Törökszentmiklós történetét.12 Tóth Sándor kutatómunkájához hűséges munkatársra lelt Butyka Bélában, a református néptanító-5 Ecsedi István (1885-1936) a budapesti egyetemen filozófiát, egyetemes és magyar történelmet, irodalomtörténetet és földrajzot tanult, s szerzett tanári oklevelet. 1908-1909 között Szegeden tanár. 1909-től 1929-ig a debreceni református tanítóképző tanára. 1912-től emellett a debreceni városi múzeum tiszteletbeli őre, a néprajzi osztály vezetője. 1929-től a Déri Múzeum első igazgatója. 1925-ben „Magyarország földrajza és néprajza” tárgykörből a debreceni egyetemen magántanárrá képesítették. Tanítványait megismertette a néprajzi gyűjtés rejtelmeivel. Részükre rendszeresen pályázatokat írt ki, melyeket saját pénzéből díjazott. KOSA László 1977. 633-634., VAJDA Mária 2002.221-223.

6 Butyka Béla kézirata: A gondolkodás nevelése az oktatás folyamán. Idézi SELMECZI László 2007.12.

7 SELMECZI László 2007.11-17

8 Az1872-es közigazgatási rendezés során Törökszentmiklós vezetői lemondtak a korábbi mezővárosi rangról, nem vállalták a rendezett tanácsú városi jogállást. SZABÓ Ferenc 1971.64. SIMON Béla 1992.802.

9 CSEH Géza - SOÓS Imre - SZABÓ László 1989.767.

10 Tóth Sándor gyűjteményéből két tárgy, egy vaskori (szkíta) bögre (67.253.1.) és egy középső bronzkori (Hatvan-kultúra) bögre (67.255.1.) bekerült és fennmaradt a helytörténeti gyűjtemény anyagában.

11 SCHEFTSIK György Dr. (szerk.) Pécs, 1935. ATórökszentmiklósra vonatkozó rész a 433-435. lapokon.

12 Tóth Sándor feltehetően tévesen az írta: ,A község belterületén van 1 rk., népiskola 16 tanteremmel és 20 tanítóval, 1. ref. elemi népiskola 2 tanteremmel és 2 tanítóval." SCHEFTSIK György (szerk.) Jász-Nagykun- Szolnok vármegye múltja és jelene 1935.434.

95