Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Régészettudomány - Bocsi Zsófia et al: A keresztespüspöki (Mezőkeresztes II.) római katolikus templom történetének összefoglalása és szondázó falkutatása
TISICUM XXVII. 11 veret tartozik ide, időben az 1620-1639 közti időszakot ölelik át. Ez kicsit több, mint érsekként eltöltött idejének (1619-1653) a fele. Tőle található a lelet egyetlen olyan darabja, amely II. a Ferdinánd halála utáni időszakból származik, s amely egyben a záróveret is. Ezeken kívül három tallér a Cseh Királyságból származik, kettő a Braunschweig-Lüneburg Hercegségből, egy Sziléziából, egy III. Zsigmond Lengyel Királyságából, de II. Gusztáv Adolf svéd király egy verete is megtalálható. A leletben található egyetlen aranypénz igen különleges6. Az éremkép és a hátlapi körirat a Huszár-katalógus 1166-os szám alatti típusával megegyező. Az előlapi körirat azonban eltér; ez a megelőző és a következő típusok egyikén sem található meg ebben a formában („FER. II. D . G .R.I.S..A.G.H.B. REX ,”)7. Felmerülhet a hamisítás kérdése is, ám ez az éremkép makroszkópos vizsgálata alapján nem dönthető el. A kivitelezés minősége, illetve a körirat betűtípusa éppen az eredetiségét hivatott megerősíteni. Metrikus adatai szerint 23 mm átmérőjű, tömege 3,45 g. Ez 5 századgrammos eltérés az átlagtól, de itt figyelembe kell venni, hogy ásatásról származik; még akkor is, ha az aranytárgyak nem oxidálódnak, komolyabb restaurálást nem igényelnek. Kiemelnénk, hogy a tömege mérését hétköznapi ékszermérleggel végeztük, amelynek a mérési pontossága limitált. Ezek a metrikus adatok, az éremkép és a körirat tipográfiájának minősége és jellege nem térnek el jelentős mértékben az átlagtól, így a szokatlan előlapi körirat ellenére is úgy véljük, a műtárgy állami kibocsátásból származik. Statisztika Elsőként a veretek területi megoszlását vizsgáltuk. A legnépesebb csoportot kilenc darabbal a Német-Római Császárság területéről származó tallérok jelentik. Ez viszont elég heterogén, hiszen vannak benne a császárság különböző területein készült veretek, illetve - bár valamelyest önállóként kezeljük - a Cseh Királyság és a Szász Választófejedelemség pénzei is. Az összevonást leginkább az indokolta, hogy hiába szerepelt rajtuk más neve, portréja, szimbóluma és címe, Ferdinánd német-római császár fennhatósága alatt álltak. Ezt követik a Magyar Királyságban készült veretek 15 darabbal, amelybe a dukát is beletartozik. A harmadik legnépesebb csoport a salzburgiaké. Ez az utolsó osztály, amely tíz feletti darabszámmal bír. Kiemelendő, hogy ez a leginkább homogén csoport, hiszen kibocsátójuk is ugyanaz a személy. Az utolsó, még szignifikáns arányban jelen lévő terület Ausztria. A Habsburgok életében, illetve a monarchia dunai részének központi területeként, az éremképen használt szimbólumok közt is fontosak az ide köthetők, ráadásul a köriratban is hangsúlyosan - bár különböző írásmódban - jelenik meg az „ARCHIDVX AVSTRIAE” cím. Az osztrák veretek száma összesen nyolc darab. A többi terület 1-2 darabbal képviselteti magát a leletben, ezek inkább kuriózumnak számítanak. A következő szempont a kibocsátók szerinti megoszlás. Itt a nagy számbeli eltérés miatt csupán három csoportra osztottuk a tallérokat. 6 Leltári száma: T-2018/2. 7 HUSZÁR Lajos 1979.176-177. II. Ferdinánd - királyként és főhercegként - 25 darabot adott ki. Az ő nevére, de más kibocsátók által még 12 érme készült8. Az összes többi kibocsátóhoz köthető a többi harminc, ám számottevő mennyiségben a már említett Paris von Lodron érsek 11 verete köthető egy személyhez. Habár a leletegyüttes záróveretéről már esett szó, érdemes megvizsgálni a pénzek kiadási dátumait is. Néhány kivételtől eltekintve az 1620-1639. közé eső időszakra keltezhetők a tallérok. Az 1620-as évekből 36, míg az azt követő évtizedből 27 darab származik. Ez utóbbi megoszlás csekélyke segítséget nyújthat abban a tekintetben, hogy az egy-két évtizednél hosszabb ideig tartó tezauráció lehetőségét nagy valószínűséggel kizárhatjuk. Ezt a nyitóveret esetében is elmondhatjuk - még akkor is, ha alapvetően kibocsátási idejét tekintve igen távoli a többihez képest. Az, hogy a lelet egy vagy több tranzakcióból származó pénzeket tartalmaz -e, minden kétséget kizáróan nem állapítható meg. A belső kronológia relatív egységessége mellett ugyanis megjegyezhetjük, hogy az említett két évtizedből szinte minden év reprezentálva van. A tallérok értékével kapcsolatban először Horváth Tibor Antal alapműnek számító publikációját hívtam segítségül. Az 1639-es záróveret terminus post quem keltezi a leletet, így hiába van a leletben nagyrészt korábbi pénz, az értékviszonyok esetében a XVII. század harmincas éveinek második fele előtti adatok kevésbé relevánsak. 1635-ből viszont már egész sok helyen lejegyezték a tallérok kurzusát. Január 8-i keltezéssel olvashatunk egy 150 denáros árfolyamot a Nádasdy levéltárban, ám Remeteszegen (ma Remetea, Maros megye, Románia) már 180-at adtak ugyanezért az érméért. Bár július 18-án Káinon (ma Kalinovo, Besztercebányai járás, Szlovákia) 160 denáros a kurzus, de az év végére ez visszaáll a már említett 180-ra. A következő esztendőkben is ez utóbbi válik általánossá; bár néhol találkozhatunk 150-es árfolyammal is. Néhány anomáliát így is találhatunk. 1636. szeptember 4-i keltezéssel Pápáról 120 denáros, míg szűk két évvel később, 1638. július 19-én Kassán 360 (sic!) denáros kurzust jegyeztek fel. Ezek igen szélsőséges értékek az árfolyamadatok közt, bár a 120 denáros kurzusra egy 1639. szeptember 29-i galgóci dokumentumban is van említés. 1641- ből származik két kiemelendő adat. Egyrészt megtudjuk, hogy egy tallér 1,5 forintot ér, amely a számítási forintot alapul véve 150 denáros kurzusnak felel meg. A másik ez év december 18-i, vázsonykői, ahol a gréczi, azaz stájer tallérok 120 denáros árfolyamát olvashatjuk. Itt érdemes megjegyezni, hogy nem csupán összefoglaló néven vannak említve ezek a nagyezüstök, hanem már a kibocsátási területet is jelölték. Attól azonban érdemes óvakodni, hogy ezt az adatot saját kontextusán kívül is felhasználjuk, hiszen nem érvényes és általános, központi átváltási vagy pénzverési rendeletből származik. Ugyanez érvényes az 1643. évi eperjesi kurzusra is, amely az imperiális tallérokat 200 dénárért váltja9. Ezt azért érdemes kellő odafigyeléssel használni, hiszen ez gyűjtőnév, ebbe példának okáért a már említett stájer veretek is beletartoztak. Bár a lelet földbe kerülésének idejét pontosan nem tudjuk megállapítani, az árfolyamok alapján elmondható, az 1635-45. közti időszakban az általános kurzus a tallérok esetében 150-180 magyar dénár volt. Az esetleges ingadozások nem voltak hosszú ideig érvényben. Ez a tíz év a záró 8 Ebbe nem tartoznak bele azon veretek, amelyeken nem szerepel a neve vagy arcképe, bár kétségtelenül az ő fennhatósága alá tartozó személyek pénzeiről van szó. 9 HORVÁTH Tibor Antal 1964.36-39. 86
