Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Művészettörténet - Egri Mária: Balogh Géza festő- és szobrszáművész
TISICUM XXVII. glóriás „üdvözültek” sokalakos, domborodó részletei és sima fényesre csiszolt felületek követik egymást. Balogh szerint a „szakított formák" elhelyezése izgatta. Néhol még az eredeti „műtárgy” záró kapcsának a kis hengere is az éremre került. Az alaplap hol polírozott, hol színesre patinázott, hol durvára horzsolt bronz. A figurális darabokat pedig általában kiemelkedő, fény-árnyékos, völgyes domborulatok, máshol hosszan, az éremszéleken is kinyúló keskeny hasábok választják vagy kapcsolják. A motívumok áttörik a kerek formákat, kivezetnek a térbe. Az Örökség VII. a FIDEM 1992 kiállítása után a londoni British Múzeum tulajdonába került. A több száz érem között számos megbízásra készült, valamilyen díjként funkcionáló, jeles napra, eseményre. Van köztük sík és domborműves felületű, portréval és motívumokkal díszített, egy és kétoldalas variáció. Balogh egy 2014-ben elnyert nyíregyházi pályázati munkaként a város történetében jelentős tudósok, pedagógusok, művészek emlékérmeit mintázta meg. így oeuvreje szépszámú kis portrédomborműves bronzplakettel gazdagodott. Mielőtt továbblépnénk, feltétlenül szólnunk kell a művész saját munkái között is egyedülálló 1993-ban készült, Ecce homo sorozatának hat, egyenként 205x210 cm méretű szénrajzáról. A lapok központi gondolata a kereszthalál szubjektivizált adaptációja. Az átírt szenvedéstörténetet Balogh Géza életére utaló motívumok, szimbolikus jelzések kísérik. Vágyaival, érzelmi kötődéseivel, emlékhalmazával. Az első három lapon valamilyen formában megjelenik a Korpusz, a következőkön pedig már csak a terheivel, kétségeivel magára maradt Ember. A lapok sorrendjétől függetlenül a rajzok között három, közvetlenebb kapcsolódással Jelenet címet kapta. Rajtuk a művész az ember választási lehetőségeit boncolgatja. A Kereszthalállal kapott „megváltás” esélyét, reményt az utolsó kapu átlépéséhez, az addig vezető út buktatóinak viseléséhez. Az utolsó lap a Dráma (Jelenetek III.)12 asztalon térdelő alakja hátán hordozza önmaga sorsát, tragédiáját. Mindazokat a terheket, amelyeket élete során viselni kénytelen. A kisplasztika Balogh térformálásánál 2000-es évektől egyre inkább konstruktív- geometrikus irányba fordult. Követhető, mint sűríti az aprólékos, részletező látványt hasáb, kúp, gúlaformákba, tetszés szerint vágva, átszabva, kiszögelésekkel, nyílásokkal variálva azokat. „Megpróbálok végletekig tömöríteni, redukálni, egyszerűsíteni”'3- mondja. Háromdimenziós bronz alkotásainak többsége hajlított-vágott lapokból, szögvasakkal, rudakkal kiegészített zárt vagy nyitott, üreges, épített konstrukció. Munkáinak 21. századi identifikálásához talált rá az ipari szériagyártásnál igénybevett fém idomok konkrét tárgyi felhasználhatóságára. Ezek az eredeti funkciójuktól elválasztott, Balogh bronzkonstrukcióiba épített kész profilok a szobrokban új létformát nyernek. Mindemellett úgy választotta alakította illesztette egymáshoz idomait, hogy azok összessége valamilyen antropomorf asszociációt, gondolati áttételt hordozzon. Kiskatedrális14 bronzát „szellemi önarcképként” 7. kép: Kiskatedrális 2003. Bronz 49x25x41 cm 6. kép: Dráma (Jelenetek III.) 1993. Karton grafit, szén 205x210 cm aposztrofálja. „Amely külsőségében alkotói felfogásomat tükrözi: a feszes, tiszta, egyszerű formarend mellett a játékos öniróniát. Zártsága viszont a csak nagyon kevesek számára megérinthető belső létezést jelzi. A Kiskatedrális az ötlettől a kész műig, a viaszmintázástól a bronzöntésig, a cizellálásig, a reneszánsz értékrendre épülő szemléletem megvalósításának etalonja. Létrehozásának minden fázisában a reneszánsz kézművesség igényességével, belső tartalmában pedig a 20. századi önmagam feszültségeinek szimbolikájával.”15 A háromdimenziós, geometrikus irányú téralakítás Balogh festészeti felfogását is megváltoztatta. Olajképein hasonló formai megoldásokat keres, mint szobrainál, jobbára kerüli a természetelvű figuralitást, szerkesztéssel, technikai megoldásokkal, áttételes utalásokkal humanizálja vásznait. Olyan tereket konstruál, amelyek bezárt vagy nyitott formákkal egymásmellé vagy egymásra épülve, átjárókkal vagy különválva egymástól önálló létezésben egzisztálnak. Illeszkedésük, tömegük 12 6. kép Dráma (Jelenetek III.) 1993. Karton, grafit, szén 205x210 cm 13 Beszélgetés Balogh Gézával 14 7 7. kép Kiskatedrális 2003. bronz 49x25x41 cm 15 Beszélgetés Balogh Gézával 296
