Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Művészettörténet - Egri Mária: Balogh Géza festő- és szobrszáművész
EGRI MÁRIA: BALOGH GÉZA FESTŐ- ÉS SZOBRÁSZMŰVÉSZ egymáshoz való viszonya, formáik tagolása a konstruktív absztrakció irányába mutat. Ugyanakkor mindkét dimenzióban szükségesnek tartja a humán asszociációik bevonását. Ezt szolgálják a geometrizáló formákon itt-ott sejthető, organikus-figurális foltok, a manualitás jelenlétét érzékeltető kézzel húzott kontúrok, a festett felület mellett kiütköző farostlap. Az apró „szándékolt” esetlegességek, formai szabálytalanságok humanizálják a térelemek keménységét. A bronzoknál ez a „repkény”, az öntési maradványok, „hibák” megtartása, a nyitott formákkal együtt a folyamatosság irányába terel. Mind a plasztikáknál, mind az olajoknál a formák, a kontúrok lezáratlansága, a formák látszólagos „befejezetlensége” valahol a továbbgondolás, a továbblépés lehetőségét sugallja. Azzal együtt, hogy Balogh nagy olajképeit plasztikája indította el, a két dimenzión más kérdésekre, másképp keres válaszokat. „Én alapvetően festő is akarok lenni. Igyekszem, hogy a képeken ne a plasztikai felvetések ismétlődjenek, hogy közben festői problémák is megoldódjanak”16- nyilatkozta. 2015-ben a nyíregyházi Pál Gyula Teremben Székhelyi Edithtel közös kiállításon mutatta be nyolc legújabb olaját. Az azonos méretű festményeken összefüggő fikciós világot teremt. Olyan tereket hoz létre, amelyekben a különböző elvont alakzatok egymáshoz való viszonya emberi érzelmeket asszociál. Mint ahogy tíz évvel korábbi olajainál, most is manuálisan határolja el egymástól a térelemeket, választókontúrokkal „lebegteti” a motívumokat. Az új képek lokális felületeit is az azonos színskáláról választott erősebb vagy halványabb ecsetnyomokkal oldja. Balogh korábbi olajainak sötét kék-zöld dominánsait viszont a 2015-ös vásznain elsősorban a vörös-zöld alapszínek adják. És a fehér, amit festett koloritként és a finomszövésű vászon nyersfehérjét üresen hagyva is használ. Ily módon érzékelhetővé teszi az originális és a művi különbségét is. Korábbiaktól eltérően ezeken a kompozíciókon játszik a perspektívával. Csavarodó-egyenesedő vonalaival, színekkel manipulálva hol enged a térillúziónak, hol kifordítja szokott rendjét. Szemünk- tudatunk várja a vonal, a térhajlatok végét, egy forma befejezését, hirtelen megszakadásuk, befejezetlenségük feszültséget gerjeszt. Balogh konstruktív formáit szándékkal antropomorfizálja. Szinte élőlényként egzisztálnak hajló, forgó, távolodó és összekapcsolódó formái Feleselő formák, Válaszolók képein. Az elemek kézzel húzott szélei, láthatóvá tett „kifestésük”, az alakzatok között ki-kilátszódó vászon egyértelműen utal Balogh kézművesség iránti vonzalmára. A Lágyuló ívek érzékletes hajlatai, árnyékai, kis zöldekkel, sárgákkal vékonyodó, vagy fehéren hegyesedő-hasasodó formái, egy-egy szürkével dimenzionált, gömbölyödő elem pihentetése egy szögletes csonka kúp tetején óhatatlanul organikus hasonlatokat szül. Összefutó hegyekkel a Provokatív kontraszt esetében, vagy kis kubus formákkal rendezkedve a Térjátékaim17 két vásznán. Ő maga is ragaszkodik az „érzéki oldal”, a szándékos „festői felületek" jelenlétéhez a szigorúan konstruktív, feszes megjelenítés mellett. A művész oeuvrejében az eltelt évtizedek alatt egyre nagyobb teret kapott a köztéri szobrászat. Megbízásai között többféle megjelenését regisztrálhatjuk. Az emléktáblától az egész vagy félalakos portré szoborig, büsztig, oszlopos vagy egyéb megoldású térkompozícióig. A megrendelő igényének, elképzeléseinek, anyagi helyzetének függvényében. A települések terein, parkjaiban elhelyezett háromdimenziós művészeti 16 Beszélgetés Balogh Gézával 17 8. kép Térjátékaim II. 120x120cm, olaj, vászon 8. kép: Térjátékaim II. 2015. Olaj, vászon 120x120 cm 9. kép: Dr. Dudás Miklós püspök portréja 1998. Máriapócs Bronz, kő, 230x70x40 cm alkotások fogantatása merőben különbözik a művészek saját kedvtelésükre készített kisplasztikáitól. A köztéri szoborállítást közösségi célok vezérlik, mind az anyagi ráfordítás összeghatárát, mind a mű műfaji lehetőségeit, formai megjelenését, mind tartalmi közölnivalóját a szoborállító grémium dönti el. Jobbára a település vezető testületé, általában polgármestere. így megrendelőként sok esetben az ő ízlésüket tükrözik 297
