Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Néprajztudomány - Kókai Magdolna: "felit viszem, felit nem" Adaok az állatokhoz fűződő hiedelmekhez a Jászságban
KÓKAI MAGDOLNA: „FELIT VISZEM, FELIT NEM” ADATOK AZ ÁLLATOKHOZ FŰZŐDŐ HIEDELMEKHEZ A JÁSZSÁGBAN vesse le a pendelét, és visszakézből hajítsa a tehén alá, úgy hogy azon menjen be az istállóba”.72 A tejhaszon visszaszerzésének, illetve elvitelének másik módja az ún. harmatszedés. „Szent György éjszakáján három határon kell áthúzni az ágylepedőt, akkor a tej újra fölös lesz.”73 Egy másik eljárás szerint: „Tavasszal ki kell menni a hereföldre. Egy nagy fehér abrosszal össze kell gyűjteni a harmatot, majd belecsavarni a tejesköcsögbe. Minden köcsögöt ezzel ki kell mosni, majd a vizet megitatni a tehenekkel, így lesz sűrű a tej.”7* A harmatszedéssel nemcsak visszaszerezni, illetve elősegíteni lehetett a bőséges tejhasznot, hanem ily módon a boszorkány el is vihette azt. Tavasszal, mikor kihajtották a teheneket a csordára, éjszaka kimentek a boszorkányok, és a harmaton húzták az abroszt, miközben azt mondták: „felit viszem, felit nem” és így megrontották a teheneket. Ezután nem tudtak vajat köpülni, mert a tejfölt elvitték belőle, vagy véres tejet fejtek.75 A tejhasznot oly módon is elvihette a boszorkány, hogy valamilyen állat -leggyakrabban macska - képében kiszopta a tejet. Egy jászalsószentgyörgyi hiedelemtörténet is ezt idézi: „Egy fiatalasszony örökölt egy tehenet, mikor meghalt az anyja, elvitte hozzájuk. Reggel mikor ment ki fejni, már ki volt szopva a tej. A következő éjszaka elhatározta, hogy kifekszik az istállóba és megnézi, hogy ki, vagy mi szopta ki a tejet. Egész éjszaka virrasztott, de nem jött semmi. Hajnalkor mikor már be akart menni a fejőfazékért, látja, hogy egy nagy fekete macska szopja a tejet. Gyorsan felkapta a vasvillát, jó nagyot ütött rá, hogy teljesen elnyúlt, még utána sokáig ütötte, majd átszúrta rajta a villát, és kidobta a ganéjra, hogy majd reggel elássák. De reggel nem találták sehol a macskát, hanem azután a szomszéd öregasszony soha nem bírt a lábára állni. Biztosan ő volt a boszorkány, aki kiszopta a tehénnek a tejét, és azután otthon túrót csinált belőle.”76 A következő jászszentandrási történet a tehenet szopó boszorkány másik távoltartási módját említi: „ha a tehénnek kevés teje van, boszorkány szopja. Le kell ragasztani az emlőjét kovászos ronggyal, a tőgyét pedig be kell kötni piros kendővel, és akkor nem szopják tovább a boszorkányok.”77 78 Herbert János Jászárokszállásról írt könyvében megemlít két, a tehenek gyógyítását célzó mágikus eljárást. „Különösen régen általános volt az a hit, hogy a takács vetélője alkalmas a tehénben visszamaradt magzatburkok eltávolítására. A vetélőt a tehén nyakába akasztották és így várták a hatást. Minden takács nagy mennyiségű vetélőt tartott erre a célra. Ha a szarvasmarhán tályogok keletkeznek, akkor kutyakoponyával dörgölgetik. Ma is sok háznál találni ilyen koponyát ”n - írja. A megvásárolt, anyjától elszakított borjúhoz a következő -Jászkiséren gyűjtött -hiedelem kapcsolódott. „Szokás volt, az eladott borjút farral kihozni az istállóból, akkor nem bőgött utána az anyja. Még biztosabb volt, ha a borjú farkának hosszú szőréből egy tincset lenyírtak, és a jászol karikába kötötték, mert nemcsak az volt a cél, hogy ne bőgjön a tehén a fia után, hanem az is, hogy leadja a tejét fejéskor.”79 Juh: A juhok kuruzslással történő gyógyítását Oláh Csiga István jászberényi vak népénekes versbe szedve örökítette meg. 72 MOLNÁR István gyűjtése - JMA: 113-68.41. 73 MOLNÁR István gyűjtése - JMA: 182-79.90. 74 GYŐRI Jánosné gyűjtése - JMA: 825-2001.49. 75 KÁTAI Margit gyűjtése - JMA: 184-79.5. 76 KÁTAI Margit gyűjtése - JMA: 184-79. 7. 77 MOLNÁR János gyűjtése - JMA: 110-68.11. 78 HERBET János. én. 105. 79 GYŐRI Jánosné gyűjtése - JMA: 825-2001.9. „Birkanyájak járványos betegsége Igen érdekes volt gyógykezelése. Régi öreg juhászok beszélgették. Beteg birkák kuruzslását értették. Dohányleveleket bográcsba főzték, Annak levét beteg birkákra kenték. Ha nem használt ez a házi orvosság, Következett füsttel való gyógyítás. Füsttel való gyógyítás azért történt, Mert a nyájat boszorkányok megfejték. Birkaőrzők esküvel állították, Éjtszakákon saját szemükkel látták. Ketten-hárman összefogtak éjfélbe, Legbátrabbak mentek a temetőbe. Összeszedtek jó fél zsák fakeresztet, Birkaőrzők gyorsan hazasiettek. Korhadt kereszteket parázsba tették, Beteg birkanyájat körülfüstölték. Kereszt füstje boszorkányok varázsát Eloszlatta megrontások hatását. Füstöléssel nagyon kellett vigyázni, Mert a birkák vadul kezdtek ugrálni. Széna-szalma ha volt az istállóba, Bizony könnyen tűz keletkezett volna. Boszorkányfüstölés amint véget ért, Birkanyájra olvastak varázsigét. Varázsigét az az ember mondotta, Ki a kezét napkelte előtt nem mosta. Varázsige elmondása így szólott: Jertek elé tizenkét apostolok, Szent emberek, boszorkányok rémei! Ne hagyjátok nyájunkat megrontani! Óh Szent Vendel, minden nyájnak őrzője, Juhászoknak, pásztoroknak védője. Kergesd el a kártevő szellemeket, Atya, Fiú rontsa meg mindezeket! Ezt az igét háromszor ismételték. Neveletlen ujjal kerekítették. Rossz szellemek, boszorkányok eltűntek. Megrontások ezek után megszűntek.”80 Időjóslás is fűződött a juhokhoz. „Ha a birgék szaladoznak időváltozás várható Ló: A ló, mint a boszorkány egyik alakváltozata gyakran szerepel a hiedelemmondákban. Ezeknek a boszorkánytörténeteknek a fő eleme, a ló elfogása, és megpatkolása, így megjelölve a rontó személyt. Ezt idézi Jász-Faragó Sándor árokszállási története: „Az öreg Gubiné szombat éjszakákon szürke ló formájában száguldozott Árokszállás utcáin és a tanyák környékén. Egy Gyenes nevű legény elhatározta, hogy elfogja és megpatkoltatja. Használt gatyamadzagot szerzett, azt dobta az éjszaka útjába kerülő, akkor jámbornak tűnő ló nyakába és elvezette id. Ficzek 80 CSALOG József gyűjtése - JMA: 9-68.6. 81 TERJÉKI János-JMA: 200-79.5. 243
