Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Néprajztudomány - Füvessy Anikó: Tiszafüredi butykoskorsók
Füvessy Anikó Tiszafüredi bütykös korsók Tiszafüred 19. századi fazekassága míves miskakancsőiról, változatos technikájú és díszítményű verses ajánlású butelláiról és tálas edényeiről híres. Termékeinek van egy olyan csoportja, melyre a kutatások kevésbé figyeltek fel; ezek a bütykös korsók. Ennek legfőbb oka az volt, hogy 1962-ig a Néprajzi Múzeumban mindössze négy bütykös korsó volt, mely arra utalt, hogy ez az edénytípus a füredi fazekasok termékskáláján nem töltött be jelentősebb szerepet.' Ezt a feltételezést látszott alátámasztani a fiatalabb Nyúzó Gáspár fazekas felesége is, mely szerint az itteni fazekasok inkább tálasok voltak, mert a füredi agyagot a korsók készítéséhez nem tartották alkalmasnak.2 A füredi fazekasság kutatása a 20. század utolsó harmadában felgyorsult. A Néprajzi Múzeum 1968-as tárgy-gyarapodása, a magán- és közgyűjtemények számbavétele, levéltári és anyakönyvi kutatások új megvilágításba helyezték ennek a központnak kialakulását, megerősödését és a közép-tiszai stíluscsoportban játszott szerepét. Kerámiakutatásaim során a füredi bütykös korsókkal több alkalommal is foglalkoztam. 1979-ben az addig előkerült ismeretlen tárgyak - köztük több évszámos bütykös - alapján már akkor megállapítottam, hogy a tiszafüredi reprezentációs edénykészlet jellegzetes tárgyai és egyes stíluselemei a korábbi feltételezésektől eltérően korábbra, a reformkor kezdetére tehetők.3 Később a reformkori füredi díszítmények elemzése, továbbá a régi, nagy vasoxid-tartalmú agyagbánya bezárása kapcsán vettem számba a fellelhető bütykös korsókat, majd bemutattam ezek karcolt szívvel díszített zöldmázas változatait is.4 Tiszafüred fazekasai reprezentációs célú italtartóikat szinte kivétel nélkül évszámmal látták el, gyakran a készítés helyét és a tulajdonos nevét is feltüntették, ezért a több mint negyven nagyobb méretű bütykös korsó készítését nagy biztonsággal a reformkorhoz, illetve az azt követő pár évhez lehetett kötni. Ezt követően mindössze öt, 1860 utáni darabról van tudomásunk. A húsz évszámos, változatos díszítésű példány mellett évszám nélküli, de biztosan ehhez az időszakhoz köthető öt vörös alapú fehér, barna, zöld irókázott mintázatú és több fehér, sárga vagy okker alapú fröcskölt vagy rázott díszítésű bütykös található a különböző gyűjteményekben. Mellettük egy színű zöld és okker, továbbá fehér alapon függőleges zöld, barna és vörös csík- és hullámvonalas díszítésű példányból is több található. Két gránátalmás, továbbá egyedülállóként egy szerkesztett díszítményű bütykös egészíti ki a pálinka tartására szolgáló nagyobb űrtartalmú edényeket. 1 KRESZ Mária 1969.86. 2 KRESZ Mária 1960.346. 3 FÜVESSY Anikó 1979.192-198. 4 FÜVESSY Anikó 1990a.; 1991.; 1994a. Kisebb űrtartalmú foltmázas és fröcskölt vagy díszítetlen darabokat - jellegtelen díszítésük miatt - nagy biztonsággal a füredi központhoz nem tudjuk kötni, de ha ismert az előkerülési helyük, ez valószínűsíti itteni készítésüket. Formai hatások Ezek a nagyrészt reformkori bütykös korsók változatos formákat követnek. A Tiszafüreden dolgozó fazekasok részben helyi születésűek, részben Egerből, Miskolcról és a fekete kerámiáról híres Mezőtúrról települtek be. Több központ hatását is magukkal hozták, s ekkor még nem is említettük a fazekas legények vándorlásuk során felkeresett, szakmai képzésüket továbbfejlesztő nagyobb centrumokból átvett elemeket. Ez utóbbiak közül bizonyíthatóan szerepet játszott Miskolc és Debrecen, melyről céhdokumentumok tanúskodnak, míg Mezőcsát esetében ennek a kapcsolatnak tárgyi bizonyítéka van.5 Mezőtúr a jelzett időben hódmezővásárhelyi közvetítéssel csak a díszített edények átvételének gondolatával foglalkozott, s az 1815 körül Túrról Tiszafüredre áttelepült Bezerédi Varga Sándor révén a minőségi fekete kerámia technológiáját hozta magával.6 Ezek az egyszer kiégő mázolatlan kerámiák a magasabb technikai tudást követelő mázasokra formailag sem nagyon hathattak. A debreceni fazekas emlékekben bütykös korsók szinte kivétel nélkül a céhremekek köréből maradtak fenn. Ezek készítési idejét és készítőjét a céhiratok alapján nagyrészt azonosítani lehet. Forma, szín- és díszítésbeli követelmények szabták meg a jelöltek munkáját, egyéni törekvések leginkább az ornamentika terén figyelhetők meg.7 Debrecenben a céhedényeken megjelenő, az előírásokat követő formáktól alig találunk eltérő alakváltozatokat. Két ilyen edényre érdemes felfigyelnünk. Az egyik 1827-ben készült, gömbteste két oldalt lapított. Alapszíne világosbarnás, évszáma plasztikus.8 A másik, szintén gömbtestet formázó példány Kosik István fehér alapú, szerkesztett díszítményű munkája. Mint ilyen, egyedülálló a debreceni anyagban, ami nem véletlen, hiszen miskolci tanítvány volt, de Debrecenben remekelt, s életútja, mint debreceni céhes mester 1826-1836 között követhető nyomon.9 5 FÜVESSY Anikó 1982.151-153.; 1990b. 102-103 ; 1993a. 31-35., 54.; A Rajczy-műhelyben készült, de ifjú Nagy Mihály kézírását és a rá jellemző plasztikus és irókás-karcolt díszítményeket felsorakoztató, 1844-es miskakancsó: NM 131242. 6 FÜVESSY Anikó 1982.155-156. 7 P.SZALAY Emőke 1993. 8 TAKÁCS Béla 1977.311-312. 9 P. SZALAY Emőke 1986. 226-227.; 1993. 95-96. leltári szám: DM SZ. 1906.1067. 231
