Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Történettudomány - Vadász István: A tiszafüredi múzeum újjáalakulása és első évei (1947 - 1955)
TISICUM XXVII. A múzeum anyagából már leltározva van és az új leltárkönyvbe be is vezetett a régészeti anyagból már felleltározva van és az új leltárkönyvbe is vezetett a régészeti anyag, a föld- és őslénytani anyag. A néprajzi anyagról Szolnoky Lajos64 a leírókartonokat elkészítette ugyan, de sem a kartonokat nem hagyta itt, sem a leltárkönyvbe nem vezette be, mert a kirendelése kimondottan csak kartonok készítésére vonatkozott. Az embertani anyagot Dr. Malán65 professzor megnézte, de leltározásra nem találta alkalmasnak, mert semmi leírás a koponyákról nem maradt fönn. Leltározatlan anyag még a múzeum középkori anyaga. A leltározott tárgyak 70%-ára már rá van vezetve a szám is. A selejtezett anyagok egy részét már elszállították, de még nem mindet. Tehát a teljes anyag leltározása még nem történt meg.”66 A leltározás befejezetlensége tulajdonképpen a legkisebb nehézségnek számított a költözködés körül kialakult helyzethez képest, mivel ezen a téren szinte semmi sem történt. Nem véletlen, hogy az év végén az országos központtól egy ugyancsak kemény hangvételű levél érkezett. Ez azonban immár a Tiszafüredi Járási Tanács VB-hez volt címezve. „Járási Tanács V.B. Tiszafüred A tiszafüredi múzeum vezetője jelentette, hogy a járási Tanács épületében lévő múzeum helyiségeire a Tanácsnak szüksége van. Közlöm a Tanáccsal, hogy a múzeum jelenlegi helyiségeinek átadása csak abban az esetben történhet meg, ha a múzeum számára megfelelő helyiségről gondoskodnak. Annak elbírálása, hogy a kijelölt új helyiség a múzeum részére alkalmas-e, azt hivatali kiküldöttem állapítja meg. Addig ameddig ennek megállapítására sor nem kerül, a múzeumban elhelyezett tárgyakhoz nyúlni, onnan máshová elszállítani nem szabad. Közlöm továbbá, hogy abban az esetben, ha a járási Tanács nem tud megfelelő helyiségről gondoskodni és ennek ellenére muzeum jelenlegi helyiségeit igénybe óhajtja venni, úgy kénytelen vagyok intézkedni a múzeum anyagának a debreceni múzeumba történő szállítására és a múzeum megszüntetése iránt. Budapest, 1952. december 19. Dr. Entz Géza s.k. osztályvezető”67 64 Szolnoky Lajos (született 1923, etnográfus), 1950-től a Magyar Néprajzi Múzeum muzeológusaként vett részt a leltározásban. 65 Dr. Malán Mihály (1900-1968, antropológus, professzor), 1946-1958 között a Magyar Természettudományi Múzeum embertani osztályának munkatársaként végezte el 1952 őszén Tiszafüreden a gyűjtemény áttekintését. Ez alkalommal az őslénytani anyag számbavételére is sor került. A leltározást dr. Jánossy Dénes (1926-2005, őslénykutató, a földtudományok doktora) végezte el, aki 1951-től a Magyar Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytára muzeológusa volt. 66 A MMOK 863-6615./1952. MMOK. Ny. o. számú felhívó levele a leltározás állásáról 1952. december 11-i keltezésű. A Szigeti Iván által gépelt válaszlevél 1952. december 16-ki keltezésű. A két levél egybetűzve megtalálható a 114/1952 iktatószámon. KPM Irattár. 67 A MMOK 863-6616./1952. iktatószámú, 1952. december 19-én kelt levele. KPM Irattár. Bár jelenleg még nem ismerjük, milyen válaszlevél született a Tiszafüredi Járási Tanácstól, a továbbiak ismeretében elmondható, hogy 1953-ban csak nagyon lassan történt előrelépés ezen a téren. Ezt tükrözi az a válaszlevél is, amelyet 1953 januárjában Szigeti Iván múzeumvezető küldött a Múzeumi Központ részére.68 „A Tiszafüredi Múzeumnak a Járási Tanács épületéből történő kihelyezésével kapcsolatosan egyenlőre az alábbiakat jelenthetem. A múzeum számára kijelölt épületet, amelyet Kossuth háznak neveznek s amely műemlék is, jelenleg a gépállomás használja irodai célokra. Ezt az épületet azonban csak akkor hajlandó átengedni [a gépállomás], ha a Járási Tanács a részére megfelelő helyiséget tud biztosítani. Már több helyiséget is ajánlott neki, azonban egyiket sem fogadta el azzal, hogy nem megfelelő. így a Járási tanács ezt az ügyet fölterjesztette a Közületeket Elhelyező Bizottsághoz (Budapest, Alkotmány aj. Most az a kérésem volna, hogy a Központ legyen szives fölvenni a kapcsolatot ezzel a Bizottsággal, részben azért, hogy az ügyet el ne fektessék hosszú ideig, részben pedig azért, hogy ne a mi kárunkra történjen a döntés. Ismét hangsúlyozom, hogy az épület Kossuth emléktáblával megjelölt műemlék s a jelenlegi körülmények között nincs biztosítva az érintetlensége, mert a gépállomás nagyobb építkezést is tervez az épület megbolygatásával. Tehát kérem a központot, hogy ezt az ügyet legyen szives komolyan kezelni és minél előbb intézkedni. A Járási tanács nagyon jóindulatúan a mi oldalunkon áll és mindent elkövet, hogy az épületet a múzeum céljára megszerezze. Tiszafüred, 1953. jan. 21-én, Szigeti Iván múzeumvezető.’1 Amint az a levélből is kiderül, olyan többszereplős küzdelem kezdődött a múzeum elhelyezésének ügyében, ahol a szenvedő fél, a múzeum lett az egyik leggyengébb résztvevő. Az egyik oldalon állt a két tanácsi testület, a Járási és a Községi Tanács, amelyeknek elhelyezése, illetve a két intézmény épületcseréje idézte elő a gondokat. Volt továbbá a távoli szereplő, a Múzeumok és Műemlékek Központja, amelynek felügyelete és irányítása alá tartozott a főállásban lévő alkalmazottat nélkülöző tiszafüredi múzeum. Továbbá volt az 1950 elején megalakult tiszafüredi gépállomás, amely más ágazathoz tartozván, a „termelő szektor” részeként a korabeli politikai gyakorlatnak megfelelően minden politikai és egyéb támogatást élvezett, és egyébként is folyamatos fejlesztés előtt állt. Hatodik szereplőként még egy újabb távoli tényező, a Közületeket Elhelyező Bizottság is megjelent a terepen, szinte végképpen áttekinthetetlenné téve a helyzetet. Ezt követően hónapokig elhúzódó vita kezdődött, melynek aktuális helyzetéről egy év közben kelt levél is jól tudósít.69 A levelet a Tiszafüredi 68 Szigeti Iván 1953. január 21-ki keltezésű levele a MMOK 1952. december 19-i levelére. KPM Irattár, 1/1953 iktatószámon. 69 A Tiszafüredi Járási Tanács V. B. Igazgatási Osztályának levele 1953. június 6-án kelt. A gépelt, Magyari Lászlóné osztályvezető nevével jelzett dokumentum másolata iktatószám nélkül került a múzeum irattárába. A 212
