Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Történettudomány - Vadász István: A tiszafüredi múzeum újjáalakulása és első évei (1947 - 1955)
TISICUM XXVII. továbbiakban csak néhány hónapig volt ebben a formában látogatható,48 hisz 1952 őszétől megkezdődik a múzeum új helyre történő költöztetése, illetve az ezzel kapcsolatos huzavona. A fentiek alapján megállapítható, hogy 1952 elejére a tiszafüredi múzeum helyzete rendkívül kritikussá vált. A levelezésből kitűnik, hogy a heti nyolc órában dolgozó, főmunkaidejében az általános iskolában tanító múzeumvezető egyre több adminisztrációs feladattal kellett, hogy megbirkózzon. Személyesen kellett intéznie a Magyar Nemzeti Bankon keresztül a havonta 10-20 tételnyi pénzforgalmat, az elszámolást, a nyugtákat havonta postáznia kellett. Negyedévenként kellett a MMOK-hoz beküldenie az anyagigényléseket, negyedévente munkatervet, leltárt és jelentést kellett Ráadásul az országos központ elvárása nyomán az 1952-es esztendő a korábbiaktól részletesebb, ambiciózusabb munkatervvel indult. Az éves munkatervből kiderül, hogy a múzeumban őrzött, tudományos igénnyel figyelembe vehető, becsléssel megállapított régészeti tárgyak száma 3.000 db, a néprajziaké 142 db, a hadigyűjtemény pedig 180 db volt. A dokumentum kiemeli, hogy ezek még nem leltározott tárgyak. 1951-ben a néprajzi tárgyak száma 16-tal növekedett, ám 1952-re ettől nagyobb gyarapodással számolt a terv. Ténylegesen régészetből 100, néprajzból pedig 20 darabos növekedéssel (ezek csak részben valósultak meg). A kiállítási termek száma és térfogata is változni fog. A korábbi két terem 77,44 + 105,60 köbméternyi térfogata (ez két 30-40 négyzetméteres terem) a tervezet szerint további két teremmel fog bővülni, mivel a múzeum 5. kép: Szigeti Iván vázlatrajza a tiszafüredi falumúzeum 1949 decemberében megnyitott állandó kiállításának egyik részletéről. Készült 1952 márciusában. Az őslény- és régészeti leletek társaságában, a két ablak között kötelezően elfért egy arckép (8-as számmal jelölve), amely a szöveges leírás szerint Rákosi elvtárs arcképe. A fejlett humorérzékről tanúskodó vázlat szerencsére az irattár mélyén lapult. készítenie. Ezentúl évente kellett (volna) többnapos, Budapesten vagy máshol tartandó múzeumvezetői értekezletre járnia, ideológiai képzésen részt vennie, és különböző jelentési kötelezettségeknek eleget tennie (pl. írógépjelentés, fényképek nyilvántartása, békekölcsön-jegyzés stb). Emellett meg kellett oldani a heti négyórás kiállítási nyitva tartást is, s mindezt egyedül, mivel Szigeti Ivánnak 1951-ben nem sikerült elintéznie, hogy múzeumi segítőt alkalmazzanak. A szakmai munkára lényegében nem maradt semennyi idő, ráadásul - mint láttuk - a megfelelő gyakorlat, jártasság hiányában a legkisebb feladat megoldása sem volt egyszerű. 48 A „hiteles rendezőkönyv” által bemutatott állandó kiállítás ugyanaz a kiállítás lehetett, amelyet 1949 decemberében készített el a már említett rendezőcsoport. a volt Bika szállodában kap új elhelyezést. Ismét felmerül a teremőr alkalmazása, illetve az irodai bútorzat teljes hiánya, de a dokumentum jelzi, hogy a tervezett átköltöztetés miatt további kiadásokkal (költöztetés, festés, mázolás stb.) is számolni kell, amelyek költségét a jelentéstevő nem tudta pontosan felmérni.49 A múzeum elhelyezésében azonban már a tervkészítés utáni hetekben újabb fordulat érlelődött. 1952. január 6-i keltezéssel Szigeti Iván ugyanis az alábbi levéllel fordult a Tiszafüredi Járási Tanács Végrehajtó Bizottságához. „Miután a Járási Tanácsnak a Tanácsház épületében elhelyezett 49 Az 1952-re vonatkozó tervet már 1951. március 22-i keltezéssel el kellett küldeni. KPM Irattára, 34/951 iktatószám. 208
