Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Történettudomány - Szuromi Rita: Költőnő Babits Mihály árnyékában. Közenemesi asszonyportré a polgári Eger életéből
TISICUM XXVII. amikor gyermekeik kicsik voltak. A háznál lakó vezekényi cseléd lényegesen olcsóbb, mint a városi dajka, munkabírása nagyobb, s a ház körüli munkák jelentős részét is elvégezte. A 11 évvel idősebb Vratarics Gyula meglehetősen nagy szabadságot adott nejének. „A szép fiatalasszony eleven modorával hamarosan kedveltje lett a város fiatalságának is. Anyám maga is szerette az ártatlan udvarlást, asszonykorában még bálokba is elment, ami akkor igen szokatlan volt. Érthető tehát, hogy az én születésem elé nem nagy örömmel nézett.”60 A kétgyerekes anya fiával gyakorta megfordult külföldi nyaralóhelyeken. Zelinkára, az Adria partjára Mihály István61 kísérte el, Tátraszéplakra pedig Severa Bubby.62 Vratarics Gyula ezekre az utakra nem tartott feleségével, ellenben arról mindig gondoskodott, hogy nejét megfelelő „gavallér” kísérje. Buzáth Anna fiának, Vratarics Györgynek az emlékirataiban nem található utalás arra, hogy szüleinek a házasság milyen kimondott vagy kimondatlan egyezségen alapult. Vratarics Gyula büszke volt fiatal és tehetséges feleségére és szerethette is. Többször is kijelentette „ha fiatal lennék, megint csak téged vennélek el.”63 Halála évében 1926-ban, amikor megjelent neje Óceán című kötete, betegen járta a várost, hogy a könyvet propagálja és barátainak eladja. Vratarics Gyula rajongásával szemben Búzát Anna kézzel írott verseskötetébe 1923-ban viszont a következő olvasható: „Két szép szemem Két alvó fáklya Szűz fáklya Szerelem tüze soha Nem gyújtotta lángra. Forró ajkam Az eltűrt csókok Bús Lázárja S fejemen az Élet Töviskoronája.”64 A vers bekerült az 1926-ban megjelent Óceán című kötetbe is, ám két nagyon jelentős változtatással: a szerelem tüze soha nem gyújtotta lángra sor helyett: szerelem tüze még nem gyújtotta lángra... illetve az utolsó versszakot teljesen átírták. A kötetben a vers a következőképp fejeződik be: (1921), A Bolettatörvény és szabályrendeleteinek magyarázata (1930). 1927 és 1936 közt két ciklusban is országgyűlési képviselő volt, több jelentős törvényjavaslat beterjesztője. 60 SZUROMI Rita 2015.75. 61 Mihály István: Tarnaszentmiklósi földbirtokos, távoli rokonságban állt a Vratarics és a Gáspárdy családdal. 62 Róla csupán úgy emlékeznek meg, hogy egy előkelő román származású gavallér. 63 SZUROMI Rita 2015.40. 64 A kézirat családi tulajdonban van. „Bús szivemben Lüktet az Élet, Lázálma - Jaj! Én vagyok-én A csókok Lázára."65 A boldogtalanságát mélyen magába záró asszony önvallomása helyett tehát egy költői fordulat zárja a nyilvánosság elé került verset. A hálószobatitkok a hálószoba falai közt maradtak, az érseki város műkedvelő közönsége a költőre és nem a szenvedő asszonyra volt kíváncsi. Kell ennél őszintébb vallomás arról, milyen kompromisszumot kötött apja halála után Buzáth Anna? Lelki erejének nagyságára és neveltetésének konzervatív vonásaira utal, hogy szenvedése és boldogtalansága csak verseiben jutnak felszínre, ám mivel ezek „csak” versek, így költői fikcióknak is tekinthetők - vagyis Vratarics Gyula becsületén nem esett csorba. Ha ennek a leghalványabb gyanúja mégis felmerült volna, akkor a jóakarók és pártolók gondoskodtak arról, hogy ez ne történhessen meg. Erre a legjobb példa a Jó című vers, mely nyomtatásban nem jelenhetett meg. A vers a következőképp hangzik: „Az erény bús szava szürke, Ám zenél a bűn Bűvös-csábos aranyhegedün! Szeretni forrón, gyönyörűn, Játszani pompás aranyhegedün, - Éljen, éljen a Bűn! Sátán szekere, robogj velem! Szerelem! Szerelem! Hej, iramodni a széllel, Dacolni vésszel, veszéllyel, Előre hajrá, szilaj csikó! Száguldni jó! S pihenni, mámor ha tűnt: Köszönöm Sátán a bűnt!”66 A kötet előkészítésben részt vett Werner Adolf67 gimnáziumi igazgató, későbbi zirci apát is, aki hallani sem akart arról, hogy egy köztiszteletben álló asszony tollából ilyen érzelmektől túlfűtött vers jelenjen meg. Vratarics György erre így emlékszik: „Mondja főtisztelendő úr-kérdezte ekkor anyám -, de őszintén: sohasem volt életében egy pillanat, amikor azt mondta, amit az én versem: éljen, éljen a bűn? Werner Adolf elpirult kissé, kicsit habozott, aztán felelt: De igen, volt. Csakhogy arról én nem Írtam verset/”68 65 Óceán, 1926.58. 66 Buzáth Anna e meg nem jelentetett versét az Óceán című kötet saját példányának nyitólapjára írta át. - A Szerk. 67 Werner Adolf (Tiszafüred, 1867. május 14. - Zirc, 1939. február 5.), irodalomtörténész, tanár, zirci apát. 1917 és 1924 közt Egerben a ciszterci rend gimnáziumának igazgatója volt. 68 SZUROMI Rita 2015.125. 178
