Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 27. (Szolnok, 2019)
Régészettudomány - F. Kovács Péter - Tárnoki Judit: Régészeti kutatások Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2015 és 2017 között
RÉGÉSZETI KUTATÁSOK JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYÉBEN 2015 ÉS 2017 KÖZÖTT. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: F. KOVÁCS PÉTER - TÁRNOKI JUDIT 65 darabból 23 darabot sírként, 19 darabot gödörként, 20 darabot árokként, egyet pedig cölöphelyként lehetett azonosítani. A11 darab fel nem tárt objektum - melyek sírok voltak - a szelvényfal alá húzódtak, ezért a Forster Központ és a Damjanich Múzeum megállapodása alapján ezek majd a későbbi régészeti feladatellátás során kerülnek bontásra. Az objektumok elhelyezkedése, a köztük megfigyelt kapcsolatok és az előkerült leletanyag alapján legalább három különböző korszak (őskor, római kor és népvándorlás kor) emlékei voltak azonosíthatóak. Az őskori lelet szórványosan egy gödörből és egy sírból került elő, a lelőhely legintenzívebb korszaka a római kori Barbaricumban élő népeinek időszaka, feltételezhető a temető és település együttes intenzív jelenléte. Kunszentmárton, Telek-parti-dűlő 31623 SZARMATA Ásatásvezető: Czene András, Floffman József Feltárás éve: 2015 A lelőhely az M44 gyorsforgalmi út építéséhez kapcsolódó kutatás keretében került feltárásra, próbaásatás során. Két kutatóárokban, 646 m2 területen 16 db régészeti objektumot tártunk fel, ezek többsége gödör (összesen kilenc darab) volt, ezeken kívül feltártunk négy rövidebb árokszakasz és három kisméretű cölöphelyként meghatározható jelenséget. Az objektumok mélysége változó volt, azonban a gödrök többsége sekélynek bizonyult, valószínűsíthetően a mezőgazdasági művelés már megsemmisítette a humuszrétegben elhelyezkedő részeiket. Az objektumok jellege, elhelyezkedése és a leletanyag alapján egy közepesen intenzív szarmata telep jelenlétével számolhatunk a lelőhelyen. Kunszentmárton, Veker 1.72745 SZARMATA Ásatásvezető: Kovács Péter Feltárás éve: 2017 A lelőhely az M44 gyorsforgalmi út építéséhez kapcsolódó kutatás keretében került feltárásra, megelőző feltárás során. A 6.667 m2 humuszolt területből 5.393 m2 bizonyult pozitívnak, ahol összesen 83 objektumot tártunk fel. A lelőhely a Nagy-Éri-csatornát követő magasabb platón helyezkedik el. A lelőhelyre és környezetének morfológiájára alapvetően jellemző egyenletesség, és a tipikus alföldi síkság. A területet nem törik meg kisebb kiemelkedések vagy vízfolyások. A lelőhelyen a régészeti humuszolás során ~ 60 cm humuszt távolítottunk el, ezt az egynemű sárga altalaj követte. Megállapítható, hogy a figyelmesen végzett humuszolással a régészeti objektumok jelentkezési szintje közvetlenül a művelt 30-40 cm-es talajréteg magasságába tehető, így több esetben is „babán” hagytunk leletkoncentrációkat, vagy más jelenségeket. A lelőhely szerkezetében egy igen jellegzetes falusias szarmata település külső része. Erre enged következtetni, hogy leginkább vermeket, gödröket tártunk fel, melyekből külön említésre érdemes lelet nem került elő. A jellegzetes leletek a szürke korongolt edénytöredékek, kézileg formázott durva töredékek voltak. Néhány esetben épp edények is kerültek elő. Több esetben kiegészíthetőek az edények, melyeken ritkábban újbenyomkodás, besimítás, sraffozás fedezhető fel. 1-2 esetben tudjuk feltételezni 2-3 cm-es cseréptöredékekéről, hogy esetleg provinciális áruhoz tartozhattak. Annak ellenre, hogy folyamatosan használtunk fémkeresőt alig-alig találtunk fém leleteket. Fibulatöredék, bronz huzal, vasdarabok kerültek elő. A lelőhely feltárással nem érintett oldalait és környezetét is alaposan átkutattuk fémkeresővel, de az eredmény szinte nulla volt. Mindössze egy tárgy került elő, mely talán lehet egy olvashatatlanul megrongálódott római kisbronz. A településrészlet egyértelműen elkülönül a 27. lelőhelytől. A területen feltártunk egy kettősárkos karámot, 4-5 épületet. Az épületek igen sekélyek voltak kevés lelettel. A települést egy kettősárok zárja le, mely után már csak bizonytalan régészeti jelenségek vannak. Ismét használtuk a „Z” sorozatszámot mely a felszínen szóródó állatcsontokat hivatott jelölni. Összességében elmondható, hogy egy római kori 2-4. század közé keltezhető, szegényes, falusias jellegű település szélét tártuk fel. Kunszentmárton, Vekeri-dűlő 31628 NEOLIT, SZARMATA Ásatásvezető: Polgár Zoltán Feltárás éve: 2017 A lelőhely az M44 gyorsforgalmi út építéséhez kapcsolódó kutatás keretében került feltárásra, megelőző feltárás során. A lelőhely Kunszentmártoniéi messze keletre, a Vekeri-dűlőben található, egy egykori meder keleti partján. A főpályát érintő kutatás során 6.170 m2 területet humuszoltunk le, melyből 5.048 nf bizonyult pozitívnak, és 92 objektumot tártunk fel. A lelőhelyen újkőkori és szarmata korú településrészletet figyeltünk meg. A leletanyag nélküli, vagy kormeghatározásra nem alkalmas leleteket tartalmazó objektumok (kilenc gödör, három cölöplyuk és egy épület) valószínűleg a szarmata faluhoz tartozhatott. Az újkőkori leletek a Szakálháti kultúra késői, illetve a Tiszai kultúra korai szakaszához tartoztak. A neolit korúnak meghatározható gödrök mind nagy kiterjedésű, szabálytalan, mély agyagkitermelő vermek voltak, rendkívül gazdag kerámia-leletanyaggal. A töredékek között jellegzetes, festett Szakálháti darabok és szintén jellegzetes, tiszai meanderes díszítésű töredékek fordultak elő. A 6. objektumszámú gödörben három korabeli, zsugorított temetkezés is napvilágot látott. Több esetben is tapasztaltuk, hogy a humuszolás során, a felszínhez közel mutatkozó cserépkoncentráció alatt kézi bontással nem találtunk altalajba mélyedő objektumot. Valószínű, hogy ezekben az esetekben az eredeti, újkőkori járószinten szétszóródott hulladékot figyeltük meg. A szarmata településrészlet egészen különleges volt. Az ásatás viszonylag kis területén összesen 16 darab, kisméretű építményt és a hozzájuk tartozó kemencét bontottuk ki, melyek biztosan nem lakóházak voltak. A „fűtőházak” egyes esetekben szabályos szögletesek, más esetben szabálytalan gödörformájúak voltak. Egy jellegzetességben azonban megegyeztek, a kemencék platnija nem vízszintes volt, hanem a gödör/ épület irányába erősen lejtett. A kemencék kialakításuk és méretük alapján egyszerű sütőkemencék lehettek - talán kenyérsütés zajlott bennük. E nagyszámú gazdasági épület miatt a teleprészletet a szarmata falu iparos negyedének tartjuk. Arról viszont elképzelésünk sincs, hogy miért volt szükség a faluban ennyi pékműhelyre. A lelőhelyen két rablott, szarmata kori sír is előkerült - a temető további sírjai a feltárási területen kívül keresendők. 115
