Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)

Kultúrtörténet - Zsolnay László: Néhány újabb adat a Jászság XVIII. századi vallásosságához

ZSOLNAY LÁSZLÓ: NÉHÁNY ÚJABB ADAT A JÁSZSÁG XVIII. SZÁZADI VALLÁSOSSÁGÁHOZ Egy Somogyi József nevű fiatalembernek, akit emberölésért halálra­ítéltek, sikerült a vesztőhelyről, a hóhér karmai közül elmenekülnie. A kolostor egyik melléképületébe, a sütőházba futott, s ezzel megmen­tette életét. A történet megértéséhez tudnunk kell, hogy a középkor­ban a katolikus egyház templomai menedékjoggal, ius asyli-val bírtak. A menedékjog megillette a templommal egybeépült kolostorokat, sőt a kolostorhoz tartozó melléképületeket is. A menedékjogot Mária Te­rézia királynő 1776. december 5-i rendelete elvben ugyan megtartotta, gyakorlatilag azonban, talán a jászberényihez hasonló esetek sokasága miatt, minimálisra redukálta. A szerzeteskolostorokat és plébániaháza­kat megfosztotta a menedékjog kedvezményétől. A templomok közül is csak azoknak hagyta meg a kedvezményt, amelyekben szentségeket szolgáltak ki, vagy oltáriszentséget őriztek, de ezekben is csak a kisebb bűncselekményt elkövetők találhattak menedéket. A királyi rendelet 23 menedékjog alól kivett bűntettet állapított meg, melyek elkövetői nem mentesülhettek a templomba való menekülés által sem a felelősségre vonás alól. Ilyen a felségsértés, gyilkosság, szentségtörés, magzatelhaj­tás, útonállás, rablás, hivatali sikkasztás, pénzhamisítás, gyújtogatás, vámcsalás.35 De nézzük, hogyan történt a konkrét eset, melyet a ferences História Domus őrzött meg az utókor számára! Október 2-án délelőtt a vesztőhelyen három, emberölésért halálra ítélt fiatalember várta megkötözve, hogy a hóhér pallosa vágja el életük fo­nalát. Az ítélet végrehajtását a legfiatalabbikon, Somogyi József neve­zetűn akarták elkezdeni. A hóhér annak rendje-módja szerint bekötötte az elítélt szemét, majd a nyakazó székbe nyomta. Mialatt a pallosa után nyúlt, az ifjú életösztöntől hajtva felugrott, és menekülni próbált. A bakó sem volt rest: kardját elhajítva Somogyi után eredt. Ekkor országra szóló botrány tört ki. A szomorú látványosságra összesereglett sokadalom­­ból egyesek megsajnálták a legényt. Innen is, onnan is kiáltás hangzott föl: Üsd a hóhért! A tömeg meglódult. A körülálló hajdúk nem tudták megakadályozni, hogy néhány juhász be ne törjön a vesztőhelyre. Ezek aztán a hóhérnak estek. A bakó egyik kezében görcsösen szorongatta áldozatát, a másikkal pedig a támadást próbálta kivédeni. Nem sokáig, mert az egyik juhász hatalmas botütése a földre terítette. A nagy kavarodásban a fiatalembernek sikerült egérutat nyernie. Nem csak köteleit vágták szét, hanem lovat is adtak alája, sőt botot is a kezé­be. Somogyi a barátok temploma felé kezdett vágtatni, ahol rokonsága tíz órakor szentmisét mutattatott be a lelke üdvéért. Mialatt a misét a már megholtnak hitt legényért mondta a pap, Somogyi sikeresen elérte a kolostorhoz tartozó sütőházat. Az elfogására kiküldött hajdúk dolga­­végezetlenül tértek vissza, mert a házfőnök megértette velük, hogy a rendház minden épülete élvezi a menedékjog kiváltságát. A Jászkun Kerületek urai nem mondtak le ilyen könnyen a fiatalember­ről. De hasztalan menesztettek három küldöttséget is a házfőnökhöz, a válasz mindig csak az volt: amíg az ügyben az egyházmegye mene­dékjogi bírája, az egri püspök úr nem dönt, Somogyi Józsefet védi a menedékjog. 35 SZÁNTÓ Konrád 1974. 74. Somogyi József tehát még reménykedhetett. Társai azonban nem, mert a bakó az ütés okozta fejsérülésből öt nap múlva annyira kigyógyult, hogy végre tudta rajtuk hajtani az ítéletet. Közben folyt a tárgyalás és a levélváltás. Október 8-i keltezéssel a hely­tartótanács úgy intézkedett, hogy a jászberényi barátok sütőházára, mivel az hetvenlépésnyire fekszik a kolostortól, nem terjed ki a mene­dékjog. De mit sem ért a helytartótanácsi határozat, mert az ügyben a végső döntés az egri püspököt illette. Gróf Barkóczy Ferenc egri püspök Somogyit Egerbe vitette. Az egri szentszéki bíróság hosszas kihallgatás és tárgyalás után hozott csak döntést december 6-án: A jászok megkeresésére az Egri Szentszék megindította Somogyi Jó­zsef ügyében az eljárást, akivel kapcsolatban - mivel emberöléssel vá­dolták - azt terjesztették elő, hogy meg kell fosztani a menedékjogtól. Ám mivel az emberölést veszekedés közben követte el, ezért nem le­het előre kitervezettnek és megfontoltnak mondani. Az emberölésnek ez a bűnténye, amely az ő közreműködésével veszekedés közben lett elkövetve, XIII. Benedek pápa 1725-ben kibocsátott bullájának szavait figyelembe véve sem tartozik a menedékjog hatálya alól kivett bűncse­lekmények közé, így Somogyi örvendhetett, mert a szentszéki bíróság döntése végül is megmentette az életét.36 Részegesek, káromlók, paráznák Eddigi példáim a jászsági nép vallásos buzgalmának alátámasztását szolgálták. Azt a hitet és hozzáállást dokumentálták, ami átjárta, mint egységet, a Jászságot. Díszes templomok építését, a számtalan szobor állítását, az ünnepek reprezentatív megtartását társulatok segítségével mind a vallás intenzív megélésével magyarázhatjuk. Még a halálraítélt megmenekülése is a vallásos rend magasabbrendűségét bizonyítja az emberek törvényeivel szemben. Most néhány olyan példa következik vizsgált térségünkből, ténylegesen csak említés szintjén, amelyek vala­milyen szembefordulást jeleznek, legyen az személyes indíttatású vagy akár egy egész közösség érdekéből fakadó. A Canonica Visitatiók néhány általános rendelkezése tanúsítja ezt, mint 1766-ból Jászmihálytelken és Jászalsószentgyörgyön vagy Jászfény­­szarun a kereszteletlen gyerekeket a kereszteknél rendeli eltemetni, s tiltják a búcsúnapi zajos mulatságot és táncot is. Nem jász sajátosság: királyi rendeletek állnak a háttérben az ünnepeknél, de mindenesetre mégis lehetett rá példa, hisz csak azt tiltják, amivel maguk is szembe­sültek. S ha feltesszük, hogy a kereszteletlen gyerekek zöme a nem várt gyerekek közül került ki, máris szembekerülünk az egyház egyik sarkala­tos szentségével, a házasság szentségével. Ennek megszegése szigorú büntetést vont maga után. Számtalan példát találunk erre a Jászkun Ke­rületek Levéltárában, a büntetőperek irataiban. Most Tóth Katalin esetét idézem, ami 1750-ben esett meg Jászberényben: Jóllehet Tót Katalinnak Isteniül s Anyaszentegyháztul Fekete János nevű férje rendeltetett, mindazonáltal hitbélí kötelességét megszegvén Né­meth Antallal paráználkodni merészlett mellybéli gonosz cselekedeté­ért, minthogy maga sem tagadgya nevezett Fiscalis kivány, hogy maga 36 SZÁNTÓ Konrád 1974.130. 511

Next

/
Thumbnails
Contents