Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Kultúrtörténet - Zsolnay László: Néhány újabb adat a Jászság XVIII. századi vallásosságához
TISICUM XXVI. érdemlett Büntetésének elvételére, és másoknak rettentő példájára megmondott Totth Katalinnak Hóhér által feje vétessék... Jóllehet Tot Katalin Németh Antallal való paráználkodásáért Hazánk Törvénye szerént halált érdemlene, de mivel első cselekedete és az Ura nékie jobbulását remélvén meg kegyelmezett, azért most egyszer az haláltul meg menekedik gonosz cselekedetének pedig, hogy jutalmát elvégye háromszor 25 és 25 korbácsokkal meg csapattatik.37 Szintén Jászberényben történt az az eset, melyben egy koldust káromláson értek. Az ítélet itt is halál volt: Az Boldogságos Szűz ellen való beszédgye így történt: Reggel az Templombúi egy koldus Asszony jővén az házban lévőköt köszöntötte részeltetvén azokat az Szent Misében, mellyet az Többiek fogatták, de az öreg koldus nem szóllott semmit, azértis azon koldus asszony mondá nékie: Kiend Apám Uram már három napja, hogy az korcsmán lakik, de az Templomban nemis mégyen, hogy áldaná meg kigyelmedet az Boldogságos Szűz. Mellyre felele az koldus: Mit az Boldogságos Szűz? Nem adnám érte ezen szipant tubákot, miért imádgyátok...már az előtt két grajczár ára pályinkát meg ivott azon koldus...s ezen mindenki eliszonyodott.38 Bonyolultabb a jászdózsaiak esete plébánosukkal és remetéjükkel. Az iratokat áttanulmányozva azonban végül is kiderül, egész profán eset húzódik meg az ügy mögött: a falu nem egyezik a plébánossal egy borkimérés ügyében, s ebből világraszóló skandalum lesz, melyben a felek minden praktikát bevetnek. Az iratok az érsekség levéltárában, a jászdózsai plébánia XVIII. századi iratai között találhatók. Elsőben is Almásy Pál tesz jelentést 1766-ban, Eszterházy egri püspök védelmét kérve a plébános és az egyház igazának: Dósai Bírák és tanácsbeliek sok ízben már hozzám folyamodtak azon okból, hogy külső Kápolna mellett való Remete Házát fordították korcsmának és, hogy Tisztelendő Piebánus Attyokkal is rendetlenül bántak volna... keményen le hordottam eőket mihelest meg tuttam, s különben is Tisztelendő Piebánus Uram tellyes statisfactiot tett, ment ki vágatta az hordót s nem is engedte ezen botránkoztató rendelést végben vitetni... hogy az Nép is ne idegenedgyen, s értetlenségek is ezen szegény edgyügyű Embereknek méltó reflexióban vétetődgyön s Nótáriussoknak is ostobasága miat az többiek ne szenvedgyenek s minden engedelmességeket, s alázatosságokat Eő Excellentiájához, Tekéntetes Consistoriumához s Plébánusukhoz bizonyítsák. Én kivált az Méltóságos Urat engedelmessen kérem Tanállyon módot ennek el Temetésében.39 Úgy látszik azonban, hogy a falu nem szereti plébánosát, aki a püspöknél kér menedéket. A jászdózsai bírák és esküdtek is írnak a püspöknek, hogy nekik joguk van abban az épületben bort mérni, s kártérítést követelnek az összetört hordóért. Kérik a püspököt, hogy engedje a bormérést, s végül már Nagy Mátyás jászkapitány s a jászberényi prépost is beavatkozik, hogy békét teremtsen falu és plébánosa között, ami nehéz egy olyan közösségben, mely papját maga választja és tartja el. Végül is a sok tekintély győzködésére a jászdózsai bírák egyenként megkövették a plébánost, s kezét megcsókolták. 37 JNkSzML Jászkun Kerületek Levéltára. Büntető perek 1745-1756.33. 38 U.0.335. 39 Egri Érseki Levéltár, Jászdózsa XVIII. századi parokiális iratai. A remete azonban, kinek háza szolgáltatta az okot a háborúskodásra, már nem úszta meg a dolgot. Nagy Mihály helyi lakos bevádolta Urbán György remetét, hogy „láncos teremtettével” káromkodott, s különben is, ahogy Gulyás János helyi bíró 1778-as feljelentéséből kitűnik: Urbán nem gondozza a kápolnát, s semmi dicséretre méltót nem tett. E káromkodásról még számos irat keletkezett, amiből a végén még az is kitűnik, hogy a falu egyáltalán nem bízta meg a remetét a kápolna körüli feladatok ellátásával. Összegzés A Jászság népének szellemi műveltségét, e műveltség jellegét és rendszerét világképük határozta meg. A világkép pedig számos összetevő hatására alakult ki, s formálódott karakterisztikussá történetük folyamán. E világkép rányomta bélyegét gondolkodásukra, cselekedeteikre, befolyásolta társaséletüket, művészetüket, szokásaikat egyaránt. A jászsági népet az idők folyamán számos külső hatás érte, az alapnépesség állandóan kiegészült, gyarapodott idegenekkel, akik magukkal hozták eredeti környezetük kultúrájának egy-egy darabját, meghonosítottak szokásokat, hiedelmeket új környezetükben családi körükben vagy tágabb közösségben. Ezek az elemek azonban a meglévő, szilárd alapú jászsági kultúra testébe épültek bele, amely magához hasonította őket. Ezek az elemek kimutathatók, máskor csak nagy munkával deríthető fel idegen voltuk a tökéletes szervülés miatt, néha pedig oly tökéletes az egybeépülés, hogy nem is lehet az eredetit és a bekerültet szétválasztani. Mindez azt jelenti, hogy a Jászság szellemi műveltsége egységes, és nagyjából ugyanazok a tényezők határozzák meg a kultúra e területét is, mint a társadalmi és anyagi műveltséget.40 „A jászsági embert summázva így határozhatjuk meg: Az ember Istennek köszönheti létét és szüleinek. Istennek nagyobb hálával tartozik, mint szüleinek, mert a gyereket megcsinálni könnyű, de az csak Isten kegyelméből maradhat fenn. Ezért az Istent tisztelni kell, betartani előírt parancsait, mert különben ártó hatalmakat zúdít az emberre, s akkor a megbánás, könyörgés késő. Ezt az Istennek tetsző magatartással el lehet kerülni. Az ártó hatalmak állandóan az ember körül leskelődnek, az ördög kísért, s ezért az embernek szülei erkölcseit követve kell élnie, hogy ki ne hívja haragjukat. Az öregek bölcsek, s tudják, hogyan keli élni. Ma a világ bajai azért vannak, mert ettől az erkölcstől elrugaszkodtak az emberek” - foglalja össze Szabó László a jászok világképének alapjait.41 Jászalsószentgyörgyi szerzők így jellemzik a jász népet: „A jászok, akik a legjobb magyarok, vallásosak, dolgosak, megfelelnek az isteni parancsoknak, s mindig teljesítették a haza iránti kötelességüket is. Dolgos, szorgalmas és takarékos nép, amely kiveti magából a dologtalant, az ilyeneket nem fogadja be. Munkájával és istenfélelmével rászolgált a megbecsülésre. Ez a jász összjellemzés lényege, amit községünk lakossága is így tartott, és ez a felfogás áthatotta az itt lakók egész életét, ez 40 SZABÓ László 1982.209-210. 41 SZABÓ László 1982.218. 512
