Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Kultúrtörténet - Szabó Géza: Kutatóúton az oszéteknél - a szénakaszálás ünnepe és a Zadaleszki Nana barlangja
TISICUM XXVI. lakomán is megfigyelhettem. A szénakaszálás, vagy ahogyan ők nevezik: атынагг jelentősége a szántáshoz-vetéshez igazodó, földművelő gondolkodásunk számára első pillanatban nehezen érthető.57 A Kaukázus hegyei között a szinte korlátlanul rendelkezésre álló dús legelők mellett alig van szántásra alkalmas domboldal, ráadásul az év felében legeltetni sem lehet. így a látszólag bőséges legelők ellenére is a megélhetésük alapját jelentő tejtermékeket is biztosító állatállományból csak annyit tudnak átteleltetni, amennyi szénát be tudnak gyűjteni. Gazdálkodásuknak - és életben maradásuknak - ez a legszűkebb keresztmetszete adja az ünnepek sorában a szénakaszálás ünnepének különös jelentőségét. Ez számukra egyben a rövid vegetációs időszak, a nyár végét, az ősz kezdetét jelenti, amihez - ahogyan imájukban fogalmaznak - a kaszát adó Atünadzsü segítségét kérik, hogy elegendő élelemmel és takarmánnyal találkozhassanak a téllel (...Адаем cæ кусэгнгарзтэг, cæ цагвджытаг хоры бон куыд райсой, хор аемаз фосаефсзестагй ныл куыд аерцэеуа нэе зымагг, Атынэгджы цгест нын уый бауарзагд!).58 Ez tényleg az ünneplés, a lakoma napja, amit a nehéz munka követ, amikor a kapukat is becsukják, nincs vendégeskedés, csak dolgos hétköznapok. Az alacsonyan szálló felhők miatt még majdnem félhomály volt fél kilenckor, amikor a négy középkorú és a három fiatalabb férfi a szentély mellett, a lakomák és tanácskozások helyéül szolgáló teremszerű - a Nart-eposzokban emlegetett falutanács, a nihász szerepét betöltő - közösségi háznál gyülekezett (7. tábla C). A faluszéli tisztáson félkörben összesen három építmény volt: balra az alig 3x4 m alapterületű, asztalok és padok tárolására használt épületről csak a tetején lévő kereszt árulta el, hogy az lenne a pravoszláv kápolna, a mellette lévő valamivel nagyobb, elmondásuk szerint a Vili. századra keltezhető nyeregtetős szentélyt használták igazából, valamint a jobb szélen lévő, kb. 4x8 m teremszerű helyiséget, ahol a lakomákat tartották (12. tábla A). A felszerelések többségét, a hatalmas üstöket, hússzedő kampókat, nyársakat, lapos aljú fateknőket, ivószarukat, sörös kupákat is ez utóbbi helyszínen tárolták. Az eszközöket már korábban előkészítették, megtisztították az ünnepre, ezért a kiválasztott négy középkorú és három fiatalabb férfi jószerivel csak az övükön lógó késüket és a fenőkövüket hozta magával. Az idősebbek első útja az egyik közeli házhoz vezetett, ahol a fiatalok vezetésére az öregek által kiválasztott Kazbek Dulaev irányításával megáldották, majd megkóstolták, leellenőrizték az ott erjedő sör minőségét (8. tábla B). Úgy döntöttek, hogy jó, alkalmas a lakomához, át lehet vinni a szentélyhez. Ez az erősen pezsegő, sűrű, barna, majdnem fekete sör, а бзеганы, első kóstolásra is kevésbé édes, de jóval erősebb, mint a hétköznapokban felszolgált hasonló ital. Ahol a sört kóstolták, az a ház korábban többemeletes torony volt, amelyet - mint ezen épületek többségnél, védelmi funkciójukat elveszítve praktikusan - visszabontottak, csak az alsó két szintje állt. Alját, ahol korábban az állatok voltak, már csak raktárnak használták, ott tárolták a tüzelőt és az élelmiszerek egy részét is. Az egyik gerendán - akárcsak nálunk a szalonna - a Szent György napkor levágott bika négy-öt napig sóban tartott, füstölés nélküli szárított faggyúja lógott. Az emeleten, a valamikori tényleges lakótérben, ahol középen eredetileg a nyílt tűhely volt a lánccal, amitől jobbra a női oldalon az asszonyok tevékenykedtek, kenyeret, sajtot készítettek, a bal oldalon pedig a férfiak végezték a benti munkáikat, egy nagyon 57 ЧИБИРОВ 2008.401. 58 ТУАЕВ 2016.249-251. egyszerű kis lakást alakítottak ki. Az egykori emeleti bejárat elé kövekből és paticsfalból egy kis folyosót építettek, ahova kőből rakott lépcsőn lehetett felmenni. Az érkezőt az ajtó felett a szemöldökfára szegezett patkó vigyázta. Belépve az alig 4x4 m-es, falakkal megosztott belső térben balra először a konyha nyílott a rakott tűzhellyel, az egyik oldalán az ágy, a másikon az asztal állt a székekkel. Mögötte a leválasztott parányi szoba végébe csak egy ágy fért, előtte volt a hűtőszekrény, rajta a szamovárral, azzal szemben pedig egy kis éjjeliszekrény. A vázába még friss mezei virág is került, a szépen meszelt ház lakóival együtt az egyszerűség és a tisztaság nyugalmát, biztonságát sugározta (7. tábla A-D). Nem egy család van, ahol talán éppen ezért nem költöztek át az új építésű, Európa nyugati részén is megirigyelhetően berendezett lakásukba, hanem maradtak a régi, megszokott környezetben. Míg a lakótoronyban kialakított lakást néztük, kivilágosodott, és elindultak az áldozati bikáért. Elmondásuk szerint ezeket az állatokat a böjt negyedik hetének szerdáján, böjtközépkor (астагумархо) választják ki, és ekkor különítik el az ünnepekhez szükséges lisztet is.69 A falu öregjei az eléjük hozott legszebb állatokból tizenötöt kiválasztanak, ezek céduláit egy kalapból kihúzzák. Az ünnepekre kisorsolt három bika szarvára szalagot kötnek, vagy fából faragott billogot akasztanak a nyakába. Ettől kezdve az az állat szent, nem szabad bántalmazni, szidni, kiabálni vele. A lakoma bikáját adni a család számára is megtisztelő isteni akarat, biztosak benne, hogy a Mindenható bőkezűen meg fogja hálálni ezt az áldozatukat. A közeli karámban hurkot dobtak a kiválasztott állat nyakára, majd orrfogóval vezették a szentély előtti füves területre. Addigra odaért a fündzsühisztar által megbízott öreg, aki felügyeli a vágást, a lakoma előkészítését. A felvezetett bikára áldást mondott, majd Kazbek Dulaev az orra és az alsó pofa hirtelen megtekerésével egyetlen mozdulattal a földre döntötte az állatot, a többiek pedig gyorsan gúzsba kötötték a lábait. Először a két hátsó lábát kötötték össze, amelyek között áthúzták a jobb első lábat, majd erre az X-re kívülről rákötözték a bal elsőt is. A fündzsühisztar helyettese kijelölte a nyugati irányt, s amikor sikerült a testet megfelelően beforgatni, Kazbek egyetlen húzással átvágta a nyaki ütőeret és a gégét, kivéreztette az állatot. A következő mozdulattal a fejet hátrafeszítve megroppantotta, megtekerte a nyakcsigolyát, s az ízületnél a bőrig átvágta. Utána már közösen dolgoztak, a bal első, jobb hátsó, bal hátsó végül jobb első lábvégeket levágták, és azokat félrerakták (9. tábla). A nyúzásnál a hátára fektetett és a gerincnél két fahasábbal kitámasztott bikán a hason, majd a hátsó és az első lábak belső oldalán is végighasították a bőrt, utána oldalra haladva, a késsel mindig alávágva, szépen lefejtették az irhát. A gerinc közelébe érve először a jobb oldalára billentették az állatot, és úgy vágták le a bal oldalon a csigolyák környékéről is a bőrt, majd ezt megismételték a másik irányból is. A késeik nagyon élesek voltak, de még így is folyamatosan fenték a mindig a kezük ügyében lévő fenőkővel. Nagyon figyeltek arra, hogy minden szabályosan történjen, ha valaki elakadt, azonnal a segítségére siettek. Mikor az irhát a húsról teljesen leválasztották, utoljára a fejet tartó kis bőrdarabot vágták el, de azt nem vitték el, hanem a bontás során végig napnyugatnak fordítva, a helyén ott tartották, ahol anatómiailag is lenne. Munkájuk közben a fündzsühisztar helyettese többször körbesétálta őket és ellenőrizte, hogy minden rendben, a szokásoknak megfelelően 59 ЧИЬИРОВ 2008.367. 450
