Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Kultúrtörténet - Szabó Géza: Kutatóúton az oszéteknél - a szénakaszálás ünnepe és a Zadaleszki Nana barlangja
SZABÓ GÉZA: KUTATÓÚTON AZ OSZÉTEKNÉL - A SZÉNAKASZÁLÁS ÜNNEPE ÉS A ZADALESZKI NANA BARLANGJA halad-e. Közben a húsokhoz a fiatalok melléjük készítették a lapos aljú, deszkákból összeállított, egyik végük közepén lyukas teknőket és egy farönköt fejszével, a hús darabolásához (10. tábla). A bontást a földön, az irhát mint asztalt használva végezték. Először a hasról egyben lefejtették a hájat, majd a mellkastól indulva a testet végigvágták egészen a medencéig. A bontó a medencét is pontosan az ízületbe beleszúrt erős tőrével nyitotta szét. A szegycsont porcos végét levágták és kivették, majd feltapasztották a falra. A széthúzott hasban szétválasztották a gyomrot és a beleket az egyéb belső részektől, s azt kihúzták az odakészített fateknőbe. Miután kifejtették a gyomrot és a belet az állatból, ahol már korábban szétfeszítették a medencét, késsel körbekerítették a farok alatti részt, és azt is eltávolították. Végül a belső szerveket (tüdő, szív, máj) a légcsővel egyben kiemelték, és egy közeli fára akasztották (10. tábla D). A szegycsontot baltával vágták szét, kiemelték a nemesebb belsőségeket és egy fára akasztották - a nyelőcső, légcső, szív, tüdő, máj együtt szikkadt az ágakon. A gerinc két oldalát baltával végighasítva, majd még a kést is végighúzva választották le a bordákat. Aztán az egészet kiborították, egyben levették a jobb oldalt az első és hátsó combokkal, bordákkal és a rönkön rögtön fel is darabolták. Először az első combot szedték szét a fő egységekre, utána a bordasort vágták ketté. A bal oldal hasonló feldarabolása után csak a gerinc maradt az irhán, addigra már a fejet is elvitték. A torok átvágásától mindössze 28 perc telt el, és az irha körül a bikából már csak egy teknőnyi gyomor és bél, a fán a felakasztott belsőségek, a fő testtájak szerint szétszedett és már összedarabolt, a teknőkben főzésre előkészített húsokat lehetett látni. Ezeket a tüzelőhelyhez vitték, majd az irhát is összehajtogatták s így háromnegyed tízkor már szinte nyoma sem volt a vágásnak. A fejet és a korábban levágott lábvégeket nem nyúzták meg, hanem a fiatalabb segítőknek adták, akik megkezdték a perzselésüket, a szőrtől való megtisztításukat. Először leperzselték a szőr nagyját, a kés hátával megkaparták, majd utána fogták, és újból perzselték, s ezt addig ismételték, ameddig a bőr fel nem hólyagosodott, akkor a felső hámréteget is levakarták, a körmöket az alájuk beszúrt tőrrel lepattintották. A teljesen fehérre tisztított lábakat és a fejet a főzésre váró többi testrész mellé helyezték (11. tábla B). A húst a tüzelőhelynél még egyszer átválogatták, 1,5-2 kilós darabokra vágták, majd az alumínium táblákból hegesztett, közel egy köbméteres, több mint háromnegyedéig telt üstbe szórták, amelyben a főzéshez már melegítették a vizet. A kondérhoz odakészítették a hatalmas, szinte lapátnyi szűrő- és merőkanalat, a hús kiszedéséhez használt vasvillát is. Közben az egyik idősebb férfi a gyomorról levett hájba jó nagy májdarabokat göngyölt, utána a tüdőből és a szívből is hasonló, nyársra fűzött csomagokat készített - akár az Iliászban Patroklosz temetésénél... Utána a nyársakat és a lapockát is külön, drótra felfűzve egyenként rakták az üstbe, hogy könnyebb legyen kivenni (11. tábla C-F). Mint elmondták, ezekből a nyársakból három-, öt- vagy hét darabot készítenek, amelyeket először nyársra fűzve megfőznek, majd parázson megpirítanak. (A lakomán az egyik nyárs a szív, máj, tüdő darabokkal a fündzsühisztar elé került, aki jobb kezében az arakkal telt poharat, a másikban a nyársat az égnek emelve mondta el az első imát.) A hájba tekert belsőségekből ez alkalommal öt adagot készítettek, melyeket fanyársra húztak, a három bordányira vágott oldalast viszont vasnyársra tűzték. A valamivel több mint három órán át főzött húsokat a forráskor és kiszedéskor is megszórták sóval, s gondosan szétválogatva rakták a fateknőkbe a fejet, bordát, combokat és az egyéb húsdarabokat. Amíg a húsok főttek, a patakra levitték a gyomrot és a beleket tartalmazó teknőt, és megkezdték azok tisztítását is. A belekről leválasztott gyomrot a vízbe rakva felhasították, és egyben kifordították belőle a tartalmát. A gyors sodrásban pillanatok alatt megtisztult (11. tábla A). Utána kicsit feljebb gyalogoltak, a belekről óvatosan leszedték a bélzsírt, majd feltekerték és 70-80 cm hosszú darabokra vágták, kiürítették az egyes szakaszokat. Tisztításkor a béldarabokat úgy húzták rá egy kicsit kihegyezett vesszőre, hogy a szélük megakadjon, s a többi részt azon átfejtve kifordították és megmosták. A végén még egyszer mindent elöblítettek, de nem kaparták meg a belet, és a gyomorról sem húzták le a belső hártyát, úgy főzték meg később a kiszedett hús levében az egészet. Az ünnepség csak két órakor kezdődött, de egész délelőtt jöttek az egyes családok küldöttségei, és hozták a hozzájárulásaikat: három pirogot rajta három bordával, a tányér szélére helyezett pénzzel, kannákban a sört és az arakot vagy a vodkát. Az áldozati ételek egy részét - mint nálunk a húsvéti sonkát - a szentélyben megáldották, és vitték haza a családhoz. Egy serdülő lány tányérján egyetlen háromszögű pirogot (агртаедзыхонтаг) tartott, amelynek sarkai jelentik a Nap-víz-föld hármasát, s alatta egy májdarab, rajta hárombordányi húsdarab volt (13. tábla B). Külön csoportban jöttek, akik szülőstül, nagyszülőstül a három-négy év körüli, díszes viseletbe, szinte hercegnek és hercegkisasszonynak felöltöztetett gyerekeket kísérték. Őket Kazbek Dulaev fogadta a szentélyben. A terméskövekből épített, kívül-belül gyönyörű fehérre meszelt szentély bejárata a nyugati, hosszanti oldalon volt. A bejárattól balra egy asztal padokkal, a végében Szűz Mária, Szent Péter, Jézus, Szent György - vagy, ahogy ők mondták: Uasztürdzsi - képe lógott több változatban is a falon. A mellette lévő sarokban egy kandallószerű tűzhely állt, amelynél egy erős vaslánc lógott a plafonról. A tüzelőhelynél és attól jobbra a korábbi áldozati állatok színes selyemszalagjai, fából faragott billogjai borították a falat. A tető alatt körbefutó falmélyedésben egyaránt megőrizték a fából faragott ép és sérült söröskupákat, kétfülű csanakokat, a fej és lábak perzseléséhez korábban használt vasnyársakat, merőkanalakat. A szentélybe lépő férfiak a három kerek piroggal, három bordányi húsdarabbal, arakkal, sörrel szertartásosan megterített asztal köré gyűltek, ahol Kazbek Dulaev mondta el az imák és köszöntők sorát, s ittak minden szakasz után a közösség által hozott és a kétfülű csanakba egybeöntött italból. Addig a nők és a gyerekek a háttérben várakoztak. Végül a közösségbe fogadáshoz a fiú-, majd a leánygyermeket is megáldották, nekik is inni kellett egy kortyot az italkeverékből (12. tábla C). Őket a nők követték, majd újabb imák és áldások mellett ugyanebben a sorrendben mindenkinek háromszor a homlokával kellett érinteni és ugyanannyiszor megcsókolni a közösség szent, a hagyomány szerint legalább ezer éves bogrács-akasztó láncát (13. tábla A). A látottak alapján óhatatlanul is felvetődött a kérdés, hogy hitük szerint e völgy lakói hova is tartoznak. A beszélgetés során egyértelműen 451
