Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Kultúrtörténet - Hoppál Krisztina: Ignoti facie, sed non vellere Seres. Az oikumené legkeletibb pontjáról kialakult kép az antik források alapján
HOPPÁL KRISZTINA: IGNOTI FACIE, SED NON VELLERE SERES. AZ OIKUMENÉ LEGKELETIBB PONTJÁRÓL KIALAKULT KÉP AZ ANTIK FORRÁSOK ALAPJÁN eredményezte. Az I. század során kialakult és megszilárdult misztikus és utópisztikus nép, a selyememberek által lakott terület egyre inkább tényszerű adatokkal leírt országokká (Serinda/Serica, Tzinitza) alakult át. Noha e régiók asszociációi továbbra is számos archaizáló elemmel kiegészülve az egzotikum, a különlegesség felé mutatnak, jóval kézzelfoghatóbb módon kerülnek bemutatásra. E folyamat, amelynek gyökerei már a Periplus, illetve Ptolemaios szövegének egyes részleteiben kimutathatók, Marcianus és Hesychius munkáiban pedig határozottan megfoghatók, a VII. század folyamán tovább akkumulálódik. Theophylactus Simocattánál egy új, minden eddiginél realisztikusabb kifejezés, a Tauyâç, illetve az arra vonatkozó leírás jelenik meg, amely a kutatók nagy része által elfogadott álláspont szerint az Északi és Déli dinasztiák (Kr. u. 420-589) aktuálpolitikájának egyes részleteibe is betekintést enged.220 A fentieket összefoglalva és hangsúlyozva, hogy a sérekről kialakult kép időbeni változása továbbra sem tekinthető egyértelműen lineárisnak, a IV-V. században a Seres: 1. az I. századra visszavezethető archaizáló toposzokkal leírt, az oikumené legkeletibb pontján élő; 2. kevéssé miszticizált, de továbbra is utópisztikus; 3. távoli, kereskedelmi tevékenységükről (néma kereskedelem) és különleges minőségű termékeikről és a brahmannal való kapcsolatukról híres nép; 4. az egzotikum és a luxus szimbólumai - de már sokkal inkább a keresztényi puritanizmus ellenpárjai; 5. a fentiek által a hanyatló császári hatalom ideologizálásának (például História Augusta) és 6. a sztoikus (Ausoniusnál), de fokozottan a keresztényi retorika eszközei; 7. továbbra is a bölcs és egyben ősi barbár görög modelljének megtestesítői. Mindez az V., de különösen a VI. század során egy újabb aspektussal egészül ki: 8. egyre inkább tényszerű adatokkal leírt, kézzel fogható és valóságos, ámde továbbra és távoli és elérhetetlen hatalmi koncentrátumok: Serinda és Sinai/Tzinitza. Ignoti facie, séd non et vellere Seres221 - a Középső Birodalomról kialakult kép az antik források alapján Az antik forrásokban leggyakrabban szereplő, rendkívül nehezen értelmezhető Seres-szemelvények a Kelet legtávolabbi részére vonatkoztatható információk gyűjteményét alkotják, amelyek azonban csupán 220 Erről például YULE 1886. L-LII.; COEDÈS1910. XXIX-XXX.; ZHANG 2005.; GAO 2012.252-254. 221 Sevillai Isidore Étim. IX. 2. indirekt összefüggésbe hozhatók a mindenkori Középső Birodalommal. Noha a kifejezés eredetileg feltehetőleg Kerala királyságával mutathatott kapcsolatot, az I. század folyamán a Seres etnonima már a selyememberek Hemodusontúl élő csoportját jelentette. A homályos földrajzi leírások alapján a sérek által lakott régiók, ha a mindenkori kínai császárságok részeiként nem is, de peremterületeikként, érdekszféráikként egyértelműen leírhatók (nagy mennyiségű, bombyx móritól származó nyersselyem jelenléte),222 ezáltal mind etnikailag, mind kulturálisan számos jellegzetesen han befolyás érte őket. E kínai sajátosságok szerves részét képezték az oikumené legkeletebbi pontjáról, Sericáról kialakult képnek is. A fentiekből kifolyólag ugyan a hagyományos értelemben nem beszélhetünk a Középső Birodalomról felvázolható képről, a rómaiak által ismert világ keleti határát képező területekről alkotott elképzelések azonban indirekt módon a kínaiakra is utalnak, amelyeknek a Seresszel kapcsolatos információk csakúgy részei, mint a már jóval direktebb módon Kínához köthető Thinae/Sinai kifejezéshez kapcsolható adatok. Az, hogy Kína császárságairól nem alakult ki a szó szoros értelmében vett birodalomkép (és annak igénye sem merült fel), az oikumené külső határai feltérképezésének elmaradásában gyökerezik, amely részben a császárkor túlideologizáltságával is magyarázható. Grüll T. úgy véli, hogy Strabón kijelentésének, miszerint sem a földrajzírókat, sem a polgárembert nem érdeklik az orbis terrarumon kívül eső részek, elsősorban politikai okai lehettek. Grüli véleménye szerint, ha kiderült volna ugyanis, hogy a lakott világ nagyságrendileg nagyobb, mint az Imperium, az romba dönthette volna az „egy világ=egy birodalom" eszméjét.223 A birodalmi ideológia és az információk fluktuációjának ellenére azonban az I. század kezdetét, a Seres etnonima megszilárdulását követően nagy vonalakban fölvázolható a Kelet legtávolabbi pontjára vonatkozó ismeretek alakulásának folyamata: Az I. század kezdetén, a Hippalus kihasználásával párhuzamosan a korábban szinte kizárólag mitikus tulajdonságokkal felruházott selyememberek (például hosszú élettartam) leírása új információkkal bővül. Ezek, az I. században már megjelenő ismeretek (távoli, nehezen megközelíthető nép, a selyem származási helye, kereskedelem stb.) toposszá alakulása, fluktuációja a század második felétől már határozottan nyomon követhető. Noha ekkor jelennek meg kézzel fogható, gyakorlati szempontból (nem a császári ideológia kapcsán) megfogalmazott munkák tényszerúbb megállapításai is (Periplus Thinae-szemelvénye), azok nem kerülnek be a köztudatba, nem képezik a doxográfia részét. Ezzel párhuzamosan a Seres és a selyem a császári propaganda elemévé válik, valamint a sztoikus filozófia és a költészet eszköze is egyben. A IMII. században általánosan jellemző a kivonatoló tendencia, Ptolemaios és Pausanias újszerű információi csak részben vagy egyáltalán nem válnak népszerűvé. Ugyanekkor a Seres és a selyem a keresztényi retorika eszköze is lesz. AIV-V. századra kivonatoló, de már sokkal inkább értelmező/értékelő tendencia válik jellemzővé, míg a keresztényi retorika szerepe tovább fokozódik. Az V. században ismét megjelennek a II. században már megismert, de nem elterjedt adatok, a VI-VII. századra pedig számos új, tényszerűbbnek tűnő információ mutatható ki, az 222 A Pannóniában feltárt kínai eredetű selyemleletekről: HOPPÁL 2016. Az Imperium selyemkereskedelméről legutóbb: HILDEBRANDT 2017. 223 GRÜLL 2008.64. 439 I
