Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Kultúrtörténet - Hoppál Krisztina: Ignoti facie, sed non vellere Seres. Az oikumené legkeletibb pontjáról kialakult kép az antik források alapján
TISICUM XXVI. TÇivuç« /Tçîvktt« A VI. század folyamán folytatódik az V. század egyes munkáiban már megfogható, számos új információval, interpretációval ellátott, ám részben továbbra is korábbi műveket kivonatoló tendencia. Cosmas Indicopleustes a Topographia Christiana I. könyvében a Paradicsom kapcsán példálózik a selyem országával, ami messze a Perzsa-öböltől, az Indiai-óceántól balra, Seledibán (azaz Taprobanén) túl helyezkedik el, s amelyet Tzinitzának/Tzinistának nevez. Leírja, hogy az indiai bölcsek, a brahmanok szerint a Tzinitza-Perzsia-territoriae Romanae vonal a föld középtengelyét adja. Az ország határozottan balra fekszik, tekintve a meglehetősen rövid időt, amely alatt a szárazföldön a selyem egyik néptől a másikon át Perzsiába jut. A tengeri út Tzinitzából hosszabb, ezért ennek köszönhető a nagy mennyiségű, szárazföldön érkező selyem jelenléte Perzsiában. Tzinitzától négyszáz váltóhelynyire („novai”), amely mintegy harminc mérföldet tesz ki, becsüli a távolságot nyugatra, Perzsián keresztül. Más helyütt pedig kiemeli, hogy Tzinitzából érkezik a selyem Taprobanére, s hozzáteszi, hogy az országon túl lakatlan régiók fekszenek.2" A Topographia Christiana című munkájának egyik érdeme - noha földrajzi leírásait erőteljesen áthatja a keresztényi retorika -, hogy a Periplus Maris Erythraei szerzőjéhez hasonlóan Cosmas is első kézből származó tapasztalatokkal rendelkezik a távoli Kelet egy részéről. S. Faller véleménye szerint, noha meglehetősen kétséges, mégsem kizárható, hogy a nevében szereplő indicopleustes jelzőnek megfelelően valóban eljutott volna Indiáig.2’2 Emellett számos kutató által elfogadott álláspont, a Tzinitza kifejezés a szanszkrit CTnasthána tffaWïT szón keresztül Kínával történő megfeleltetése (hangsúlyozva, hogy Cosmas információi meglehetésen homályosak), valamint a Thinae/Sinai névvel történő esetleges kapcsolatának feltételezése.2’3 Továbbá - ahogy N. V. Pigulewskaja rámutatott - a Topographia Christiana fenti szemelvényének jelentőségére ugyancsak rávilágít, hogy Cosmas tekinthető az első szerzőnek, aki részletes leírást ad a tengeri és a szárazföldi útvonalról is, noha a tengeri útvonal hoszszának kalkulálását erőteljesen befolyásolták földrajzi hiányosságai.2’4 Serinda A VI. század folyamán nem csupán a földrajzi értelemben tekintett Kínával direkt módon kapcsolatba hozható kifejezés, a Tzinitza, de egy újabb fogalom, a Serinda is megjelenik. Procopius részletesen megemlékezik a Justinianus udvarába Indiából érkező szerzetesekről. A szerző szerint ezek megtudva, hogy a császár azon mesterkedik, hogy a selymet ne kelljen ellenségeiktől, a perzsáktól megvásárolni, ígéretet tettek a nyersselyem beszerzésének elrendezésére. Minthogy hosszú ideig éltek az Indiától északra elhelyezkedő, 211 Cosmas Topographia Christiana 1.137.; XI. 337. 212 FALLER 2011.195. 226-227. 213 Erről: ZHANG 2005. 214 PIGULEWSKAJA 1969.126. Serindának nevezett országban, kiokoskodták, miképpen lehetne a rómaiak földjén selymet termelni. Mikor a császár azt tudakolta, a történet igaz-e, a szerzetesek megerősítették, hogy a nyersselymet valamiféle hernyók készítik, akiket maga a Természet tanít erre, s kényszerít folytonos munkára. Azonban a hernyók élve történő elszállítása nem lehetséges, ivadékaiknak, azaz a számtalan petének a mozgatása ellenben könnyűszerrel kivitelezhető. Ugyanis ha ezeket a petéket lerakásuk után hosszú idő múlva trágyával burkolják be, és azzal párhuzamos ideig melegítik, életre kelthetik őket. Mikor a szerzetesek mindezt elmondták, a császár bőkezű jutalmat ajánlott fel az akció véghezviteléért cserébe. Azok pedig ismét eljutottak Serindába, és petéket hoztak magukkal Bizáncba. Az elmondott módon kikeltett hernyókat pedig eperfalevéllel etették, és így attól kezdve a rómaiak földjén is készítettek nyersselymet.2’5 Minderről Theophanes Byzantios is említést tesz,2’6 ő azonban egy a Serestől érkező perzsáról beszél, aki narthexpálcába tette a selyemhernyók petéit, és így csempészte Bizáncba. Emellett hozzáteszi, hogy ezek tenyésztését Justinianus később megmutatta a türköknek is, ezzel ámulatba ejtve őket. Ugyanis ekkoriban a türkök tartották hatalmukban a sérek kereskedőhelyeit és kikötőit, amelyeket korábban a perzsák birtokoltak.2’7 Az V-VI. század változásai A Procopius és Theophanes Byzantios által közölt, meglehetősen részletgazdag történet az V. század során már megfigyelhető, Cosmas munkájában pedig egyértelműen tetten érhető, a misztikum helyett a tényszerű adatok felhasználását előnyben részesítő folyamat része. Noha ez időszakban is kimutatható a korábbról ismert archaizáló toposzok jelenléte, az új fogalmak, aprólékos leírások direktebb információkon alapuló változó Távol-Kelet-kép elemei, amelynek a földrajzi értelemben vett Kína is szerves része. Annak ellenére, hogy a különböző nevek, mint a Serinda, Serica (V-VI. századi értelemben) valamint a Tzinitza pontos határai továbbra sem világosak, mégis egy egyre határozottabban körvonalazódó ismeretrendszer alapján nagy vonalakban megrajzolhatók. E szerint, míg Serinda/Serica inkább a han érdekszférába tartozó, etnikailag és kulturálisan diverz régió, a Tárím-medence/ Khotan térségéhez áll közel,2’8 addig Tzinitza inkább Kína elsősorban déli területeire vonatkozhat. Mindazonáltal a pontos azonosítás problematikáját jól jelzi, hogy G. Coedés Serindát inkább Serica és Kína között elhelyezkedő köztes térnek tekinti.2'9 Ennek ellenére a számos újszerű, egyre relevánsabbnak tekinthető információ az oikumené legkeletibb pontjáról alkotott kép változásait 215 216 217 218 219 215 Procopios De Bellis IV. (Vili.) 17.1-7. Gyóni M. fordítása alapján. Lásd még; KÁDÁR-TÓTH 2000.98. 216 G. Coedés csupán Procopius másolatának tekinti a szöveget, míg Kádár Z. és Tóth A. kortársként hivatkoznak rá. Vö.: COEDÉS 1910. XXXI. és KÁDÁR -TÓTH 2000.98. 217 Photius Myriobiblon 3. Gyóni M. fordítása alapján. Lásd még: KÁDÁR - TÓTH 2000.97-98. 218 YULE 1886.XL. 219 COEDÉS 1910. XXIX. 438
