Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Múzeumok évkönyve 26. (Szolnok, 2018)
Kultúrtörténet - Hoppál Krisztina: Ignoti facie, sed non vellere Seres. Az oikumené legkeletibb pontjáról kialakult kép az antik források alapján
HOPPÁL KRISZTINA: IGNOTI FACIE, SED NON VELLERE SERES. AZ OIKUMENÉ LEGKELETIBB PONTJÁRÓL KIALAKULT KÉP AZ ANTIK FORRÁSOK ALAPJÁN Másik, a pax Augusta korszakát éltető versében ugyancsak a fokozás, túlzás eszközeként jelennek meg a Seres: „Non quiprofundum Danuvium bibunt edicta rumpent lulia, non Getae, non Seres infidique Persae, non Tanain prope fiúmén orti."69 A méltán híres Maecenas-ódában hasonlóképpen nyilatkozik az extrémitás szempontjából, a költői túlzás részeként említve a séreket, és egyéb távoli népeket: „Tu civitatem quis deceat status curas et urbi soiiicitus times quid Seres et regnata Cyro Bactra parent Tanaisque discors."70 Mindemellett G. Malinowski a szemelvénnyel kapcsolatban megjegyzi, hogy az a Seres Közép-Ázsiába történő lokalizálásának legkorábbi említése lehetne, azonban hozzáteszi, hogy a felsorolás egyes elemei között nincs földrajzi kapcsolat, csupán a különböző népek Római Birodalomhoz képesti távolsága. Hasonló összefüggés figyelhető meg az előzőekben bemutatott, augustusi békét dicsőítő versének részletében.7' Icciushoz írt ódájában a fokozás eszközeként, azonban továbbra is a kuriózum tekintetében emlegeti a selyemembereket, ezáltal a rómaiak ismerte világ legkeletibb lakóival öregbítve előre is Iccius hírnevét: „puer quis ex aula capillis ad cyathum statuetur unctis, doctus sagittas tendere Sericas arcú paterno?"72 Ugyanakkor Borzsák I. a költemény elemzésével kapcsolatban Herodotosra hivatkozva kiemeli, hogy a szemelvény inkább az ötéves koruktól nyilazásra nevelt perzsákra vonatkozna.73 Horatius kijelentését ugyanakkor igen gyakran a közép-ázsiai nomádokra vonatkoztatják, ezáltal alátámasztva a Seres közép-ázsiai lokalizációját. G. Malinowski viszont Chéra uralkodóinak az íjász Villavar klántól való eredetére hívja fel a figyelmet, amely inkább a Seres indiai origóját támasztaná alá.74 Grattiusnál a sérek egy újabb aspektusból kerülnek említésre, vad kutyák távoli és egzotikus tenyésztőiként,75 sorrendben szintén a perzsákat követve, ezáltal a távolság, a kuriózum, illetve a fokozás eszközeként is használva a kifejezést. E távoli népről rendelkezésre álló homályos ismereteket egy névtelen Augustus-kori költő fogalmazta meg legtalálóbban: Jgnoti facie, séd noti vellere Seres."76 Megállapítása hosszú ideig igaznak bizonyult... Mindazonáltal az aranykor költőinél nem csupán a Seres mint az extrémités jelképe jelenik meg, hanem a selyem mint a luxus, az elkényelmesedés és jólét szinonimája is. Ugyanakkor a különleges, egzotikus, csaknem átlátszó szövet a szerelem, szexualitás és érzékiség kifejezője is egyben. Horatius a 8. epódusban - amelyet igen gyakran a túlzott obszcenitás példájaként emlegetnek77 - az idős korral egyenes arányban lohadó vágy kapcsán példálózik a selyemmel: „quod libelli Stoici inter Sericos iacere 69 Horatius Ódák IV. 15.21-24. 70 Horatius Ódák III. 29., 25-28. 71 MALINOWSKI 2012.20. 72 Horatius Ódák 1.29.7-10. 73 BORZSÁK 2002.149. Herod. 1.136.2. 74 MALINOWSKI 2012.23. 75 „séd natura sagax: Perses in utroque paratus. Sunt qui Seras alant, genus intractabilis irae". Grattius Cynegetica 159. 76 versus aevi Augustei. 77 Például MANKIN1995.10. pulvilios amant."78 A költeményben található selyememberek párnái kifejezés tekinthető az első, a Serest a selyemmel, mint annak forrásával öszszekapcsoló említésnek. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy Horatius nem a Seres etnonimát, hanem az abból képzett Sericus jelzőt használja.79 Propertius a szeretői ágy kényelmét és luxusát dobná oda Cynthia közelségéért: „quid relevant varas Serica textilibus? quae mihi dum placata aderit, non ulla verebor régna vei Alcinoi munera despicere.”80 A költőnél a selyem a fényűzés, a biztonság és a komfort királyságokkal és mesés ajándékokkal egyenértékű szinonimája, amelynek negatív ellenpárjaként az asszonyi jelenlét bizonytalan, ámde sokkal inkább áhított vágya jelenik meg. Egyik utolsó, Cynthiát említő elégiájában szintén a Sericus kifejezésből képzett szót használja „serica nam taceo vuisi carpenta nepotis, atque armillatos colla Molossa canis,”8' A másik szerető selyemmel fedett kocsija ezúttal is a luxus és pompa megfelelője, egyben a szexualitás, érzékiség tere, ahol az a kedvest kíváncsi tekintetek elől rejtve ölelhette. Ugyanakkor a szeretőt nevetségessé tevő túlzás eszköze is: a vulsinepotis múló, férfiatlan stílusosságához illő divatos-nőies játékszer, akárcsak a hatalmas molossai kutyákon idegenül díszlő csicsás nyakörvek. Ovidius Amoresében a selyem ugyancsak a finomság, luxus és érzékiség megtestesítője, amely párhuzamba állítható a szeretett nő hajának lágyságával, nemességével: „quid, quod erant tenues, et quos ornare timeres? vela colorati qualia Seres habent."82 Az augustusi aranykor szerzőihez hasonlóan az ezüstkor költészetében is a távolság, a túlzás, az egzotikum szimbólumaként jelenik meg a Seres kifejezés. Seneca Thyestes című drámájában a fokozás eszközeként, az extrémités szempontjából említi a Serest, mint az általa felsorolt népek legtávolabbikát, akiket Scythia térségébe lokalizál: „Reges convenant licet qui sparsos agitant Dahas, qui rubri vada litoris et gemmis mare lucidis late sanguineum ferrent aut qui Caspia fortibus recludunt iuga Sarmatis, certet Danuvii vadum audet qui pedes ingredi et (quocumque loco iacent) Seres vellere nobiles, mens regnum bona possidet.”83 Mindemellett a földrajzi-történeti munkákból már megismert, utópisztikus tulajdonságok is megjelennek, akárcsak a Sericus textil. A Thyesteshez hasonlóan a Seres Pseudo-Seneca Hercules Oetaeusában is a túlzás, a messzeség érzékeltetésére használt kifejezésként kerül alkalmazásra: „cuius triumphos ultimi Seres canunt."84 78 Horatius Epéd. Vili. 15-16. 79 MALINOWSKI 2012.13. és MALINOWSKI 2015.5. 80 Propertius Elegiae 1.14.22-24. 81 Propertius Elegiae IV. 8.23-24. 82 Ovid. Amores 1.14.5-6. Malinowski szerint a költő további sorai (vei pede qoud gracili deducit aranea fiúm, cum leve deserta sub trabe nectit opus - Ovid. Amores I. 14. 7-8.) utalhatnak arra, hogy a selymet pókok, azaz rovarok szőhetik. Míg a colorati kifejezés akár sérek bőrszínével lehet kapcsolatban. Vő.: MALINOWSKI 2015. 7. Ugyanakkor e feltételezésekre igen nehéz bizonyítékot találni. 83 Seneca Thyestes 369-380. 84 Pseudo-Seneca Here. Oet. 414. 427 I I
